Hagyományörző ünnepi ételeink

Boldog Új Évet!
Az újesztendő alkalmával, sőt egész januárban boldog új évet kívánunk egymásnak. A szerencsét jelképező patkó-, malac vagy kéményseprő figura járul a jókívánság mellé.
A falu emberének életében az ünnepek hiedelmei, mélyen gyökerező szokásai a hétköznapok munkáját, szerencséjét akarták biztosítani, vagy az élet további folyását megjósolni.
Vidéken fontos szerepe volt ilyenkor a jóslásoknak is, amelyekkel az új esztendő szerencséjét vagy szerencsétlenségét igyekeztek előre kifürkészni. A hiedelem szerint szerencsésnek tartják, ha férfi jön első látogatóként a házhoz, vagy férfival találkoznak elsőként az újév reggelén. A lányok különböző praktikákkal tudakozódnak jövendőbelijük felől, amelyek közül legelterjedtebb a disznóól megrugdosása, az ólomöntés, az almahéjdobás és a galuskafőzés volt. A lányok a férjhezmenetelüket varázscselekedetekkel is igyekeztek elősegíteni. Például karácsony és újév között nem vitték ki a szemetet a lakásból, hogy az újesztendőben majd sok kérő jelentkezzék.
A gazdálkodással kapcsolatban is egy sor varázsló, jósló cselekedet, hiedelem támadt és élt falun, tanyán. A gyümölcsfákat megfenyegették, hogy teremjenek… a tyúkokat abroncsból etették, hogy az új évben sokat tojjanak, és egy helyre hordják a tojásokat. A pásztoroknak is megvolt a maguk praktikája. Egyes vidékeken búza-, vagy zabhintéssel a következő év termését óhajtották a földművelők biztosítani.
A szerencsét a kimondott szó vélt varázserejével is törekedtek biztosítani. Erre szolgáltak a köszöntők, amelyek bővelkednek jókívánságokban.
Újévkor, akárcsak más ünnepek alkalmával, bizonyos ételeknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Szilveszter estéjén halat, nyujat, őzet és szárnyast ajánlatos fogyasztani, mert a hal elúszik, a gyors lábú nyúl vagy őz elszalad, a szárnyas elrepül az óesztendő gondjaival-bajaival. Az újévi malac farkának meghúzása szerencsét hoz. Újévkor fő étel a malac, ugyanis előre hívja a szerencsét, míg a szárnyas lekaparná. A lencse, a bab, a borsó, a risz és a kukorica szilveszterkor sok pénzt biztosít.
A hazai ízekből január elsején bőséggel kerül az asztalra.
Levesek: burizsleves, gulyásleves, kolbászleves, korhelyleves, orjaleves, szárazbableves, zöldborsóleves.
Tojásételek: buggyantott tojás, burgonyás parasztrántotta, rántott töltött tojás, sült sajt tojással, töltött tojás vajastésztában.
Sült húsételek: malacsült, párizsi szelet, sertéscsülök sütve, sertésoldalas sütve, székely sertésborda, töltött sertésdagadó.
Párolt húsételek: majoránnás sertéstokány, pásztorhús, sertéspaprikás, sertéspörkölt, székelygulyás, székelyes sertéscsülök, töltött káposzta.
Köretek: a húsételeknek megfelelően.
Savanyúságok: a téli eltett savanyúságokból, kompótokból bőséges választékot kínáljanak, hogy ki-ki ízlése szerint választhasson.
Sütemények: karácsonykor sütött diós-mákos bejgli, nagymama-szelet, csöröge.
Farsang
A farsangi időszak vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző 40. napig tart. Hamvazószerda a nagyböjt kezdete.
A szokás szerint farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja a farsangot. A farsang idején a szokások nagy gazdagsága szinte elkápráztatja az érdeklődőket, lakodalmas játék, betyárjáték, állatalakoskodás, farsangi felvonulások, stb. A közismert busójárás a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása. A húshagyókedd, a nagyböjt előtti utolsó nap a farsangi mulatságok csúcspontja. Hazánkban egyes vidékeken ezen a napon van Cibere vajda és Konc király párviadala, amelyben az előbbi kerül ki győztesen, akihez a cibereleves és más böjti ételek tartoznak.
Akárcsak az újesztendőhöz, a farsanghoz is számos termékenységvarázsló, illetve termésvarázsló hiedelem és cselekmény kapcsolódik. Például a farsangi vigalmakban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender. Húshagyókedden tanácsos a vetni való kukoricát lemorzsolni, a szőlő négy sarkán egy-egy tőkét megmetszeni. Hamvazószerda szigorú dologtiltó nap, tilos volt az állat befogása, mert a jószág elpusztul. E napon – egyes vidékeken – a gazdaasszony ült le elsőnek, hogy majd kotlósa is jól üljön.
Farsanghoz mindig hozzá tartozott a tánc, a vigalom, a legzajosabb a húshagyókeddi volt. Vízkereszt napjától hamvazószerdáig számos étel került az asztalra és kerül napjainkban is. A legjellemzőbb mégis a kocsonya és a farsangi fánk.
Nagyböjt és húsvét
Nagyböjtkor – ez hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó időszak – tilos volt a mulatozás, önmegtartóztatással, böjttel járt. A katolikus egyház hívei a böjtöt megtartották, negyven napig húst és zsíros ételeket nem ettek. Külön edényben vajjal vagy olajjal főztek. A századfordulón még járta az un. negyvenölés, mi abból állt, hogy aki ráadta magát, negyven napig napjában csak egyszer evett.
A magyar konyha választékos, bár nagyböjt idején sűrűn szerepelt a sóban főtt bab, a főzelékfélék, az olajos káposzta, az aszalt gyümölcs, ám az étrendet tarkították a különböző hal- és tojásételek, tészták és kalácsok.
Nagypénteket a kereszténység legjelentősebb egyházi ünnepként tartja számon, e napon emlékezik Jézus halálára. Az egyházi ünnep évszázadokig megfért a tavaszkezdetre utaló népi szokásokkal, hiedelmekkel. Legismertebb a patakokban, folyókban való hajnali mosakodás, amelynek egészségvarázsló célja volt. E naphoz különböző tilalmak is kapcsolódtak – pl. szántani nem volt szabad, mert Jézus testét sértenék meg, nem tanácsos szárnyas állapot levágni, nehogy elhulljanak az állatok. Húsvét idejét a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapban állapította meg. Ez a nap a tavasz igazi nagy ünnepe. A magyarság ősi hitvilágában élő pogány tavaszváró, tavaszt előcsalogató szokások egy része a keresztény liturgia része lett, ilyen – többek között – a barkaszentelés. A húsvéti szertartáshoz tartozik a sonka, a bárány, a tojás és a kenyér megszentelése. A megszentelt ételekhez hiedelmek kapcsolódtak. Például a megszentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy bőségesen teremjen. A húsvéti népszokásokban fontos szerepet játszik a tojás, különösen a piros, amely a termékenység szimbóluma. A húsvéthétfői locsolás a lányok egészség- és szépségvarázslása volt. A húsvéti bál is rendszeresen húsvéthétfőn zajlott.
Húsvétkor máig legtöbb helyen nagy a vendégjárás, a háziak ilyenkor igencsak kínálnak. Illik a bíztatást elfogadni.
Tavaszünnep - a nyár bevonulása
A virágot fakasztó tavasz évezredek óta a tél terhes idejétől való megszabadulás érzésével töltötte el az embert. A tavaszünnep szokáskörét a kereszténnyé lett Európában az egyház a pünkösd ünnepéhez kötötte, amelyet a Szentlélek eljövetelének szenteltek. Változó ünnep ez is, húsvét után számított ötvenedik napra, május 10-e és június 13-a közötti időszakra esik.
Hogy a magyarságnak volt-e az őshazában tavaszünnepe, vagy csak a Kárpát-medencében ismerkedett meg vele, nem tudjuk. Az biztos, hogy szokásai, hiedelmei a 16. századtól nyomon követhetők.
A falu népe csakúgy, mint a városiak, igencsak várták a tavaszt, hiszen gyakorta Zsuzsanna napján kezd olvadni a hó és zöldellni a fő, ilyenkor megszólalnak a pacsirták is. A hiedelem szerint a tél uralmát a jégtörő Mátyás töri meg, így hát a halászok, ha ezen a napon csukát fognak, ezt Mátyás csukájának nevezik.
A régi magyar falu egyik leglátványosabb ünnepe volt a pünkösdi királyválasztás. Pünkösd vasárnapján a település határában összegyűlt a falu népe. A legények e napon döntöttek arról, hogy ki lesz a vezetőjük a következő pünkösdig. A népviseletbe öltözött lovasok pörge kalapját bokréta díszítette. Akinek a lova a leggyorsabban futott, az lett a „pünkösdi király”. A pünkösdi király egy éven át hivatalos volt a falu minden lakodalmába, ingyen rovása volt a kocsmában. A verseny utáni ünneplés fénypontja az ökörsütés volt.
Egyes vidékeken a falu legszebb lányai közül királynőt is választottak a pünkösdi király mellé.
Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken bizonyos édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender.
Az aratás kezdete
Június 29-e Péter és Pál napja. Illően számon tartott ünnep. Rendkívül fontos szerepet játszott a falu életében, mert ilyenkor szakad meg a búza töve, és lehet hozzálátni az aratáshoz. Egyes helyeken a halászok is megünnepelték ezt a napot, mert védőszentjük szent Péter volt. Péter és Pál előestéjén a halászok házról házra jártak, lányaik rúdra kötött virágfüzéres pontyot vittek; a gazdák kaláccsal és borral kínálták őket, és jó haljárást kívántak nekik. Másnap közösen a víz partjára vonultak, ahol a halászok halpaprikással és túrós csuszával vendégelték meg azokat a gazdákat és családtagjaikat, ahol jártak. Játékkal és tánccal fejezték be az ünnepet.
Az aratáshoz nem sok hiedelem fűződik, néhányról azonban meg kell emlékeznünk. Egyes vidékeken azt tartották, hogy ha korán van búzavirág, korán lesz aratás. Az aratást nem kezdték újholdkor, és akkor sem, ha halott volt a faluban. A hit szerint kedden és pénteken sem volt jó megkezdeni, vagy új táblával folytatni, mert üres lenne a búza feje.
Az aratási napokon vidékenként változott az étrend. Gyakori volt a kisbográcsban főtt lebbencsleves és a paprikás krumpli. Némely helyen rétes is jutott az aratóknak. Péter-Pál hagyományos ünnepi étele a paprikáscsirke volt.
Az új kenyér ünnepe
Augusztus 20. egyben az új kenyér ünneplése is. István király alakjának tiszteletéhez az egyház a Szent István-kultusz kialakításával és ápolásával jelentősen hozzájárult.
Az új kenyér ünnepe valóságos és szimbolikus egyben. A kenyér, a kenyérgabonafélék, illetve a kukorica lisztjéből sült erjesztett tészta az újkorban alapvető néptáplálék. A 20. századig a falusi lakosság és a városi családok egy része maga készítette a mindennapi kenyerét.
Az apró pékségektől kezdve a hatalmas kenyérgyárakig üzemszerűen készül a kenyér, ám az új kenyér ünnepén sokan valódi házi kenyeret szegnek meg. A házi kenyerek átlagos súlya 4-5 kg, magasságuk a búza sikértartalmától függően 25-30 cm. A búzakenyeret a magasság növelése érdekében sütés előtt félkörben késsel megvágják. Legtöbb helyen a kenyértésztából cipót szakítanak vagy különféle kenyérlepényeket sütnek. Egyes vidékeken a kenyértésztából vastag lepényeket készítenek, amelybe töpörtyűt, káposztát gyúrnak vagy töltenek.
A kenyérrel kapcsolatban különböző hiedelmek és mágikus eljárások éltek. Például általános volt a kenyérsütés tilalma pénteken, kedden, valamint az év jeles napjai közül Luca és Borbála napján. A sütés egyes fázisaihoz is kapcsolódott valamilyen mágikus kísérő cselekmény. A dagasztás után cuppogtak a kenyérnek, kemencébe vetés után a dagasztó, illetve a sütőasszony felemelte a szoknyáját, a szakajtót felborította, hogy a kenyér magasra nőjön. Mágikus cselekmény volt, hogy kovászolás, dagasztás, bevetés előtt és után keresztet vetnek kés élével, sütőlapáttal stb. a tésztára, a kemence szájára. A kenyér megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak a kenyér tiszteletét tükrözték.
Szent István napján, az új kenyér köszöntésekor számos helyen tartanak összejöveteleket, baráti találkozókat, búcsúkat. Akárcsak húsvétkor és karácsonykor, a rokonság egybesereglik. Ilyenkor is szokás a traktálás, kínálás. Gazdaasszonya válogatja, hogy mi kerül a napszaknak megfelelően az asztalra. Rétes, kalács csaknem minden háznál található volt, szárnyas sülteket, az évszaknak megfelelő gyümölcsöket tettek az asztalra.
Karácsony
A karácsony a szeretetnek és a családnak az ünnepe, Jézus Krisztus születésének napja. A karácsony, a karácsonyi ünnepkör a népi szokás- és hitvilágba gyökerező, a téli napfordulóhoz kapcsolódó kultusznak az egyház által „megszelídített” változata. A karácsonyi népszokások és hiedelmek rendkívül sokrétűek voltak. Országszerte különböző csoportok verbuválódtak, hogy az ünnepet köszöntsék. A férfiak és a legények betlehemeztek, a gyerekek kántáltak, köszöntötték a karácsonyt, a pásztorok sorra járták a portákat a termékenységet biztosító vesszőnyalábokkal.
Az ünnep fénypontja mindenütt a karácsonyi lakoma. A falusi házban az asztalt piros csíkos terítővel terítették le, hiszen a piros az öröm színe. A karácsonyi abrosznak varázserőt tulajdonítottak: egészséget és bőséget hozhat. Egyes vidékeken az asztal alatt szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve. Tettek ide gabonával teli kosarakat is és néhány mezőgazdasági szerszámot.
A karácsonyi ünnep táján már jártak a regölők. A regölés termékenységvarázsló, párokat összebűvölő és nem utolsósorban adománygyűjtő szokás volt. Több fiúból és legényből álló csapat állított be a házakba, főleg oda, ahol eladó leány volt….Ahol kellően fogadták őket, nagy zenebonát csaptak.
A karácsonyi vacsorának számos hagyományba gyökerező eleme volt. Például a vacsora végéig a gazdaasszonynak azért nem volt szabad felállnia az asztaltól, hogy kotlósai jól üljenek. Úgy hitték: aki az asztalra könyököl, az rövidesen kelést kap. Volt vidék, ahol külön terítettek a család halottainak is. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentősége. Például a mák, a bab, a borsó a bőséget biztosította, a rontás elhárítására a diót használták, a fokhagyma védte az egészséget, a méz az egész életet édessé tette. Aki evett a karácsonyi almából, ha a következő esztendőben eltévedt, az almára gondolva hazatalált. Azt is hitték, hogy aki férges almát választ, a jövő évben meghal. Általában az alma a szerelem, a szépség, az egészség szimbóluma volt.
A karácsonyi lakoma maradványait az állatok kapták, ennek is kultikus jelentőséget tulajdonítottak.
A karácsonyi fő étel a pulyka és a diós és mákos bejgli. A fogások között megtalálható a halászlé, az Újházy-tyúkleves, a rétes, a különböző vadételek.
SORSFORDULÓK
A falusi társadalom az emberi étel sorsfordulóit is megünnepelte. Ezeknek a sorsfordulóknak jelentős részét ma is mindenütt megtartják, bár a mai modern társadalom lényegesen megváltoztatta ezeknek az ünnepeknek a jellegét.
Keresztelő, névadás
A faluban a házasság célja a gyermek volt, a terméketlen nőt nem becsülték. Érhető, hogy az újszülött várt jövevény volt a családban. A szülésnél a ház asszonyai tevékenykedtek, a főszerep azonban a bábáé volt. A szülés levezetése és az anya rendbetétele után legfontosabb teendője az újszülött családba fogadása volt. Az újszülöttet a bába az apja elé vagy ölébe helyezte, az felvette vagy kalapját rátette, vagyis magáénak elismerte.
A keresztszülők kötelességét őseink már készen kapták, mert az egyház 813-ban részletesen szabályozta.
A keresztszülők kiválasztását nagy gonddal végezték, mert a komaság családi kapcsolatot is teremtett: atyafiságot. A főkoma volt az, aki a gyermeket keresztvíz alá tartotta, a többi csak kiskoma volt.
A keresztelőlakomát mindenki a maga módja szerint ülte meg. Általában bőséges ebéd vagy vacsora volt. Többféle leves, sült, körítés került az asztalra. A főkomaasszony sütötte az ún. márványkalácsot. A keresztelői lakomán ki-ki maga szedett magának, mindenből kellett enni és szabály volt, hogy csak üres tál maradhat az asztalon: így lesz jó egészsége a gyereknek.
A keresztelőn a főkoma mondta az első köszöntőt.
Lakodalom, házasságkötés
A lakodalom mozzanatai és menete elsősorban a mennyasszonyt állítja középpontba. Egy fél évszázada még hazánkban is az volt a szokás, különösen faluhelyen, hogy a szülők szemelték ki a jövendőbelit, elsősorban gazdasági megfontolások alapján, és nem nagyon vették figyelembe a fiatalok érzelmeit. Egyes vidékeken különösen a jómódú parasztlányok esküvő előtt megkülönböztetett helyzetben voltak. Cifrán öltözködtek, ők képviselték, jelképezték a megújuló természetet, ők köszöntötték a tavaszt számos népszokásban, például a húsvéti zöldág-járásban, a pünkösdölésben. Számos jeles napi szokás az ő szépségüket volt hivatva elősegíteni, mint a húsvéti locsolás, aprószentek napi vesszőzés.
A lakodalmakról könyvtárnyi irodalom született, a házasságkötéssel kapcsolatos népszokásainknak se szeri, se száma. Ami az ilyenkor szokásos terített asztalt illeti, mindenképpen bőséges volt. Erről tanúskodnak a vőfély különböző rigmusai, amelyek az első tál étel asztalra tevésével kezdődnek. A lakodalmas étkek gazdag választéka szinte leírhatatlan. Egy bizonyos: a lakodalom záróaktusaként a vőfély a násznéphez vezetve bemutatta a menyecskét, aki megkínálta a vendégeket mézes pálinkával és pogácsával. Egyes vidékeken ilyenkor – és nem az előző este – járták el a mennyasszony táncot. A lakodalmas sereg szétszéledésére a jelt étellel is megadták, feltálalták a vendégűző ételt: a savanyú pacalt vagy a takarodólevest, a kitolókását.
A halotti tor
Az elmúlás az ember végső sorsfordulója. A halott tiszteletére rendezett lakoma: a tor, amely mélyen gyökerezik a magyarság történetében, az idők folyamán megszelídült.
A halotti tort faluhelyen – ősi szokás szerint – kenyérrel és pálinkával kezdték. Az asztalnál a halottnak is terítettek – a halotti áldozat emlékeként – egy tányér ételt, egy pohár italt. A lakoma ételsora azonos volt a lakodalmi vgy a keresztelői asztal fogásaival. Vidékenként változott az ételek bősége, kínálata – nem utolsósorban a tort állók anyagi helyzete szabta meg, hogy az elhunyt emlékére mi kerül az asztalra. Általános volt a paprikás hús és a juhhúsos kása. Természetesen ital is került az asztalra, mert mint mondják: ”Ha bánat van, ital is kell”.
Névnapok
A névnapolás a vidám dolgok közül való, hogy ezt az ünneplést mikor kezdte a magyarság, és kezdetben milyen formában ülte meg, nem tudjuk. Feltehetően külföldi papok honosították meg, először csak az uralkodó, illetve az úri rend körében – tőlük vette át a föld népe. Összejövetelt, lakomát a dologidőre eső névnapokon nem tartottak, a gazda névnapját azonban a falu gyerekei számon tartották, verssel, énekkel köszöntötték az ünnepeltet. Különös jeles névnapnak számított: Anna, Mária, Márton, András, Péter-Pál, valamint István és János napja.
A névnapokhoz is kapcsolódtak hiedelmek, ilyen volt például – a lúd mellcsontjából meg lehet jósolni, milyen lesz az elkövetkező hónapok időjárása. Ha fehér a csont, hófúvásos, kemény, jeges tél várható, ha piros, akkor locspocsos időre, amolyan fekete karácsonyra számíthatunk. Márton napjára ludaskása, töltött libanyak – a sok étel közül a legkedveltebb…
András napja az első hagyományos disznóölő nap. A disznótor étrendje majdnem mindenütt azonos: toros leves, töltött káposzta, sült hurka, sült kolbász, pecsenye, rétes és hájas pogácsa. Tor közben folyik a pálinka, a bor, hogy a következő évben is szerencséjük legyen a gazdáknak.