VALLÁSI ÉTKEZÉSI ELŐÍRÁSOK

Ha valaki a vendéglátásban és az idegenforgalomban dolgozik, ismernie kell a különböző vallások étkezési előírásait, és más népek étkezési és italfogyasztási szokásait. Amikor vendéget fogadunk a világ bármelyik végéről, tisztelnünk kell a vallásos érzületét és az étkezéssel kapcsolatos kívánságait.
A különböző vallások étkezéssel és életmóddal kapcsolatos szabályai nagyon sokszor egybeesnek az egészséges életmódra vonatkozó előírásokkal. Így például a keresztény vallás böjti előírásai elősegítik a szervezet méregtelenítését, pihentetését. A zsidó vallás a zsíros részek, a vér, a belsőségek fogyasztását tiltja. Így aki ezt betartja, kevesebb koleszterint juttat a szervezetébe. Az iszlám tiltja az alkoholfogyasztást. Az iszlám és a zsidó vallás számos higiéniai előírást is tartalmaz.
A zsidó vallás étkezési előírásai
A zsidó nép az Ószövetség szerint Isten választott népe. Az úr Ábrahámmal kötött szövetséget és őt tette a zsidók ősatyjává. Ábrahám fia Izsák, Izsák fia Jákob-Izrael, akinek tizenkét fia született. Ezektől származott Izrael tizenkét törzse.
A zsidó nép történelmének főbb fordulópontjai: a zsidó nép 400 évig rabszolga volt Egyiptomban, ahonnan Mózes, az Isten által kijelölt vezető kivezette őket a sinai pusztán át Kánaán, azaz az ígéret földjére. Így volt idő, amikor a zsidók saját országukban éltek, és saját nyelvükön beszéltek, de a történelem során többször szétszóródtak. Kr. előtt ezer évvel az izraeli törzsek egységes királyságot alkottak. Salamon halála után azonban a királyság kettészakadt. Északon, Izrael néven tíz törzs, délen Júda néven két törzs egyesült. A babilóniai támadás után elfoglalják Jeruzsálemet és elhurcolják a zsidó nép színe-javát, jelentős hányaduk szétszóródik. A hellén terjeszkedés korában eljut a zsidóság a Fekete-tenger partjaihoz. Itt került kapcsolatba a kazárokkal, akik közül sokan felvették a zsidó vallást. A kazár birodalom szétesése után a zsidók és a zsidó vallásra áttért kazárok szétszóródnak Dél-Oroszország számos részén. A római birodalom hódítása után a zsidókat elűzik palesztíniai telepeikről. Az így szétszóródott zsidóság eljut keletre és Dél- és Nyugat- Európába. A II. világháborúban kb. 6 millió zsidó életét oltották ki. 1948-ban létrejött Izrael állam. A világ zsidóságának egy része visszatért ősei szülőföldjére. Ez a visszaáramlás napjainkban is tart.
A zsidó vallást a monoteista, egyistenhívő vallások ősének tekintjük, mert az egyetlen Istenbe vetett hiten alapul. A vallás középpontjában a választott nép áll.
Központi szerepet tölt be a zsinagóga, amelyben a hajdani áldozatbemutatás szerepét átvette az imádság. A zsinagógában hétről-hétre, szombat délelőttönként felolvassák a Tóra egy-egy szakaszát. A Tóra, vagyis a törvény két fára erősített pergamen a Biblia első öt könyvét, Mózes könyveit tartalmazza. Ebben a Tízparancsolat és részletes utasítások vannak a mindennapi élethez, amelyet a hithű zsidók minden körülmények között megtartanak. A zsidó étkezési törvények nemcsak a test étrendjét szabályozzák, hanem a lélek épülését is szolgálják.
Kásrut ez a héber szó foglalja össze a zsidó étkezési szokásokat. Minden élelem, ami megfelel a szabályoknak, fogyasztásra alkalmas, azaz kóser. A mózesi törvények értelmében tisztának, azaz ehetőnek minősül a marha, a juh, a kecske, a szarvas, az őz, a bivaly, vagyis minden hasadt patájú és kérődző állat. Fogyaszthatók a szárnyasok közül a tyúk, a pulyka, a liba, a kacsa és a galambfélék.
Tisztátalanok az egész talpukon járók a ló, a szamár, az öszvér és az olyan állatok, amelyek kérődznek, de nem hasított körműek, pl. a nyúl, a teve, illetve a sertés. Ez utóbbira a legnagyobb tilalom érvényes, még megérinteni sem szabad. A sertés iránti undor a zsidóságnál történelmi okokra vezethető vissza. A hódítók, az elnyomók többször is rá akarták kényszeríteni a sertés fogyasztására a zsidókat, és ez a hit megtagadását jelentette volna. A szárnyasok közül tiltottak a sima testűek, azaz, ha nincs pikkelyük és uszonyuk. Tisztátlan minden olyan állat is, amely a hasán csúszik (pl. kígyók). Tilos fogyasztani az egyébként tisztának számító állat húsát, ha megdöglött. Legszigorúbban tilos fogyasztani az állatok vérét. A tiszta húsok is csak akkor fogyaszthatók, ha az állatot arra képesített szakember, a sakter vágta le és a rituális szempontból megfelelőnek ítélte. A rituális vágás szabályai csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkozik. Célja az, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és a kivéreztetés tökéletes legyen. A kóserezés (kóserításkor) folyamatában a húsokat sózással, öblítéssel vértelenítik. A nagyobb állatok húsa már bontva kerül a háziasszonyokhoz, a kóser mészárszék már csak olyan húst árusít, amelyet a zsidó háziasszony nyugodtan elkészíthet. A húsos és a tejes ételeket nem szabad közvetlenül egymás után fogyasztani, ugyanis az ember gyomrában sem szabad találkozniuk. Miután a hús hosszabb idő után emésztődik meg, mint a tej, a húsok fogyasztása után többet kell várni, mint a tejes ételek után.
Vannak olyan ételek, melyek korlátozás nélkül, bármikor fogyaszthatók. Ezeket párve -magyarul "párosnak"- nevezik. Az ilyen ételeket olajjal, illetve margarinnal készítik.
A zsidó konyhának tehát igen szigorú követelményeket kell kielégítenie a felszerelést illetően is. Nagyobb felszerelést kíván, tágasabbnak kell lennie az európai konyhánál, külön zsíros és tejes részt kell vezetni. Külön vannak a tejes, húsos, halas, tésztás eszközök, a kóserítás eszközei és az ünnepi eszközök.
A zsidó konyha alapszabálya tehát, hogy a nem tiltott húsok akkor fogyaszthatók, ha metsző kóserra vágja, a sózás és öblítés során teljesen vértelenítik, és az erre a célra elkülönített eszközökben sajátos étrendi összeállításban elkészítik.
A növényi eredetű élelmiszerek közül legfontosabb a kenyér. Szertartási célokra kovásztalan kenyeret használnak. Az étrendben sok zöldség, főzelék, gyümölcs is helyet kap. Így sok burgonyát, kölest, céklát, zellert, spárgát, kukoricát, hagymát fogyasztanak. Csak olyan növényi eredetű élelmiszerek nem jöhetnek számításba, amelyek férgesednek és nem lehet tökéletesen megtisztítani őket.
Zsidó ünnepek étkezése
A zsidónaptár sok más keleti néphez hasonlóan holdhónapokkal számol, sőt meg is ünnepli az újhold napját. Az időszámítás a "világteremtéssel" kezdődik, s ettől 1995-ig 5755 év telt el. Az év tizenkét holdhónapból áll, a szökőévben ezt egy tizenharmadik egészíti ki. Az új év első napja néhány hónappal megelőzi a Gergely naptár szerinti újévet.
A szombat (héberül sábbát (sábesz)(, a leggyakoribb ünnepnap hetente ismétlődik. A nyugalom napja péntek estétől szombat estéig tart. Mindenféle munkától, tűzgyújtástól és a főzéstől is tartózkodni kell. Az ünnep célja, hogy emlékeztessen a világ teremtésére és a Teremtőre, aki a hetedik napon megpihent. Ez a pihenőnap a háziasszonyoktól előzetesen erőfeszítéseket igényel. A szombatra szánt ételeket előre el kell készíteni és a tűzgyújtás tilalma alatt még a pénteken begyújtott tűzhelyen, egész éjszaka melegen kell tartani. Szombaton a zsidó ember nem kenyeret, hanem kalácsot fogyaszt. Készítése csütörtökön kezdődik, ekkor bekovászolják, pénteken dagasztják, és megsütik a megfelelő szabályok szerint.
A péntek esti vacsorán szerepel töltött hal, húsleves, sült hús, tarhonya körettel, sütemények és kompót. A szombati reggeli: tejes kalács, tej vagy kávé. Délelőtt a kocsonyás halból fogyasztanak, délben sólet kerül az asztalra, nyáron gyakran hideg főzelék. A délutáni séta után még egy-egy kis étkezés következik, majd egy harmadik lakoma otthon vagy a férfiak számára a gyülekezetben.
A szombat kimenetele a havdála (hávdole)-elválasztás- szertartással kezdődik. Egy több ágból font gyertya meggyújtása, fűszerek illatának beszívása, a megfelelő áldás elmondása, majd a gyertya lángjának borral történő eloltása. Így választják el a szombatot a hétköznapoktól.
A zarándokünnep elnevezés abból a korból való, amikor Jeruzsálemben még állt a szentély. Minden zsidó embernek szent kötelessége volt oda zarándokolni, és áldozatot vinni. Akik nem zarándokoltak el Jeruzsálembe, otthon ünnepelték meg e napokat.
Az első zarándok ünnep a Pészáh, az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepe.
A Pészáh szó elkerülést jelent, a halál angyala lesújtott az egyiptomiakra, de elkerülte a zsidók házait és ők elindultak a pusztába - megszabadulva a szolgaságtól - a szabadság felé.
Az ünnep előkészületeiként a lakásból el kell távolítani minden erjedésre, kovászodásra hajlamos élelmiszert. Az egész évben használt edények helyett előveszik a pészáhi edényeket, az egész lakást morzsátlanítják.
Főleg bárányhúst, kovásztalan kenyeret, keserű salátaféléket, burgonyát, burgonyalisztet, savanyú céklát és különféle macesz őrleményeket fogyasztanak. Bab, borsó, lencse fogyasztása tilos. Külön erre az alkalomra készített bort isznak.
A második zarándokünnep a Sávout (svüesz) a hetek ünnepe. Eredetileg az aratás ünnepe volt, később telt meg vallási tartalommal is. Ezen a napon nyilatkoztatta ki népének Isten a Tórát. A szentélybe bemutatják az első termést, a templomok és lakások lomb- és virágdíszbe öltöznek. Főleg tejes ételeket esznek.
A harmadik zarándok ünnep a Szukkot (szükesz), a sátrak ünnepe. Eredetileg a termény-betakarítási és szüreti ünnep volt, később alakult át a pusztai vándorlás emlékünnepévé. Az ünnep hét napján emlékeznek meg a zsidók arról, hogy a pusztai vándorlásuk során 40 évig sátrakban laktak.
Az utolsó ünnepi nap a Tóra ünnepe, az új Tóra év kezdete. A zsinagógában kiemelik a frigyszekrényből a tóratekercseket, és ünnepi körmenetben körülhordozzák. Ennek az ünnepnek a jellegzetes ételei a különféle módon elkészített káposzta ételek.
Bűnbánati ünnep az új esztendő első két és tizedik napja (engesztelés napja(. A két bűnbánati ünnep előtti időszak a számvetés, az önvizsgálat jegyében telik el. Az étkezésben az édes ízek dominálnak (legyen az új esztendő is édes). Az egyébként hosszúkás barchesz most kerek (az év is kerek). Illetve a kerek forma az élet forgandóságára emlékeztet. Szokás a barchesz tésztáját édesen készíteni mazsolával, mézbe mártva, míg az év szombatjain sóba mártják. Elterjedt szokás sárgarépát főzni, az is édes, de összefüggésbe hozzák a gyarapodással is. Ilyenkor a szárnyasokat fejével együtt tálalják, hogy az étkezés résztvevői az év során jelesekké, "főkké" váljanak. Az ünnepi étkezés befejező fogása az almakompót vagy almáspite és édes alma.
A gyásznapok böjtnapot is jelentenek. Ezek közül kiemelkedik a július 9-i nap. Ezen a napon rombolták le a Salamon király által épített szentélyt. A hó elejétől tilos a zsíros, húsos ételek és a bor fogyasztása, a szombat kivételével. Ezt az időszakot a tejesböjt kilenc napjának nevezik.
Az örömünnepek közé tartozik a Hánukká (hanüke), az avatás az újjászentelés ünnepe.
Júdás Makkabeus serege legyőzte a pogány szír hadakat, és győzelme után megtisztította a pogány istenek imádásával meggyalázott szentélyt. A hagyomány szerint a visszafoglalt szentélyben egy kis korsónyi olajat talált, amelyet nem szentségtelenítettek meg. Ennyi olaj csupán egy napig lett volna elegendő a templomi mécseseknek, ám csoda történt, az olaj elegendőnek bizonyult nyolc napig, ez alatt gondoskodtak a szükséges tiszta olajról.
A másik örömünnep a Purim (pürem), a sorsvetés. Nevét onnan kapta, hogy Eszter királyné megmentette népét, akiket el akartak pusztítani. Az ünnepet egy napos böjt előzi meg. A Purimkor sok bort fogyasztanak. Szokás ilyenkor a szegények megajándékozása és a háziasszonyok ilyenkor süteményekkel megrakott tálakat küldtek egymás családjának. Zöldségféléket és hüvelyesféléket főznek annak jelképeként, hogy Eszter királyné a perzsa király udvarában sem ette meg a tiltott ételeket és hű maradt népe vallásához.
A családi ünnepek közé tartozik, a házasságkötés. Az esküvőt megelőzi az eljegyzés és a jegyajándék átadása. Az esküvő bőséges étkezéssel jár. Lakodalmas ételként kedvelik a halkocsonyát, a húslevest, a sült húsokat, és többféle süteményt, de nem maradt el a bor és a pálinka sem. A fiúgyermeket 8 napos korában körülmetélik, ezzel veszik fel Ábrahám szövetségébe. A szertartást lakoma követ. A leánygyermek születését az apa bejelenti a gyülekezetbe és a szülők kisebb vendéglátást (kiddust) adnak. Amikor a fiú betöltötte a 13. évét olyan férfivá válik, akire vonatkozik minden mózesi parancs. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségeken a szülők, rokonok megajándékozzák az ünnepeltet, a vendégeket pedig a szülők anyagi helyzetétől függő ünnepi lakoma várta. A közeli rokon halálakor hét napon át, gyászolnak a rokonok, és a szomszédok gondoskodtak a gyászolók ellátásáról. A gyászolók első élelme egy kis hamuval meghintett keménytojás.
A katolikus keresztény vallás étkezési előírásai
A kereszténység, a keresztény vallás és kultúra 2000 éves. Első gyülekezetei Kr.u. az I. század közepe táján alakultak Palesztinában. A kifejezés etimológiailag a krisztusi - kristianus - szóból ered, így nevezték a krisztusban hívőket.
A kereszténység abban különbözik minden más vallástól, hogy alapítója Jézus Krisztus, nem egy isteni küldött, vagy különféle metafizikai tanok szerzője, nem a világ ura sokféle megtestesüléseinek egyike, hanem maga az Isten, aki a földre szállt, beavatkozik az emberiség történelmébe és kereszthalálával megváltja az emberiséget. Ma már senki nem vitatja, hogy Jézus történelmi személyiség volt. A korabeli emberek körében sokan elismerték, mert gyógyításaival, csodatetteivel nagy hatással volt kortársaira.
Miután a kereszténység, mint vallás a zsidóságtól észrevehetően elkülönült, a római birodalomban tiltott vallássá vált. A zsidó vallás egy nép vallása volt, így megfért a birodalom számos népének vallásai között, még a kereszténység minden népet üdvözítő egyetemes vallásként jelentkezett. Az első században több véres keresztényüldözés volt a római birodalomban. Constantinus türelmi rendelete, az ún. milánói ediktum 313-ban a keresztényeknek vallásszabadságot biztosított, így az eddig üldözött egyház lassan diadalmas egyházzá változott. Ez után Juliánusz tesz még kísérletet, hogy a kereszténységet megfossza jogaitól, és rendeletet hoz a pogány szentélyek és szertartások visszaállítására, de korai halála véget vetett anakronisztikus törekvéseinek.
A kereszt szimbolikája a legősibb kultuszban is elterjedt. Többek között jelképezi a világmindenséget, az égtájakat, az évszakokat. A kereszt "az antik római világ akasztófája", a kereszthalál a legfájdalmasabb, a legszégyenletesebb halálnem volt, amivel a rabszolgákat, árulókat, lázadókat büntették. A kereszt így a legnagyobb megvetés jele, és ezzel együtt, vagy ennek ellenére lesz Krisztus életének és halálának a megaláztatás és megdicsőülés paradox kettőségének szimbóluma.
A kereszténység elterjedt Palesztinában, a Római Birodalomban, majd annak utódállamai területén, missziós tevékenysége során pedig azok határain túl is. A XI. században a kereszténység két részre szakadt, nyugaton a katolikus egyház, keleten az ortodox keleti egyházak szilárdultak meg. A XVI. században reformált keresztény -keresztyén- egyházak jöttek létre így az evangélikus egyház, az anglikán egyház és ezek elágazásai.
A magyarság még a honfoglalás előtt találkozott a kereszténységnek mind a nyugati (római), mind a keleti,(bizánci) ágazatával. A magyarok egy sámánisztikus jellegű valláskövetői voltak -magyar ősvallás-, amely a törzsi-nemzetiségi szervezet felbomlásával, az állam kialakulásával nem volt alkalmas arra, hogy az új viszonyok kifejezője legyen. Államalapító királyunk Szent István (997-1038) nyugati papokat hozott az országba, és az államszervezet kialakításával egyidejűleg kialakította az egyházi szervezetet is, a kereszténységet kötelező vallássá tette. Az idejövő püspökök, papok, szerzetesek, segítséget nyújtottak az új társadalmi rend megszilárdításában. Tanították a magyarokat földművelésre, szőlőművelésre, gyümölcsfák telepítésére. A kereszténység felvétele egy magasabb fejlődést jelentő társadalmi formáció megszilárdítását segítette elő. Valójában a magyarság a megmaradását, a létét köszönheti a kereszténységnek, mert nehezen képzelhető el, hogy a környező, szilárd feudális államrenddel bíró országok, eltűrtek volna a környezetükben egy vándorló, nomád életmódot élő, fosztogató, rablóhadjáratokat folytató pogány népet. Így kerülhettük el a hunok, avarok, gótok és más népek sorsát, akiket a népvándorlás szele lesodort a történelem színpadáról.
A kereszténység egyike lett a legnagyobb világvallásnak. A kereszténység elfogadja a Biblia ószövetségi részét, míg a zsidó vallás nem ismeri el Jézust messiásnak, azaz megváltónak, így nem fogadja el az Újszövetséget sem.
Az 1848-as törvényhozás Magyarországon megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot. Ez azonban csak az ún. bevett vallásokra vonatkozott: így a római katolikus, a református, az evangélikus, az orthodox, az unitárius és 1895-től az izraelita vallásra.
Vallási ünnepek étkezése
A vallási ünnepeknek meg van a sajátos hangulatuk, kialakultak az ünnepi szokások, ünnepi ételek és az egyes ünnepeknek a hagyományos étrendjei is. Az ünnepi örömök között fontos helyen szerepel mindaz, amit a fehér asztal nyújthat ilyen alkalmakra. Itt nem csupán az étkezések bőségéről van szó. A magyar nyelvnek van egy sajátos kifejezése a bőséges ünnepi étkezések jelölésére, "nagykanállal enni". Az ünnepi érzéshez hozzájárulhatnak azok a jellegzetes fogások, ételek, amelyeket a "hagyomány ír elő" a jeles, ünnepi napokra.
Az egyházi év az adventtel kezdődik, majd jön a karácsony és a többi ünnep (a kifejezés az adventus-eljövetel latin szóból származik). Mai formájában VII. Gergely pápa rögzítette a XI. században. Szent András apostol ünnepéhez - november 30. - legközelebb eső vasárnap kezdődik és december 24-ig tart. Az adventi időszak a karácsonyvárás, a karácsonyi készülődés ideje. Az ezt megelőző időszakhoz különféle népszokások is kapcsolódnak. Így Magyarország számos vidékén ismert a "Szentcsalád szálláskeresése". Házról házra viszik a Szentcsalád képét, és előtte ájtatosságot tartanak. Az adventi koszorú egy felfüggesztett fenyőágakból font koszorú négy gyertyával. A négy gyertyából advent minden vasárnapján egyet-egyet meggyújtanak. Ugyancsak kedves szokás a betlehemezés.
A karácsonyt megelőző időszakot a szegényesebb böjtös ételek, az ünnepeket gazdag, többfogásos étrendek jellemzik. A karácsony böjtje szenteste ér véget. Ma már egyházi szempontból nem böjt. Innen a szokás, hogy december 24-én ebédre böjti bablevest (hús nélkül), tojáslevest, mákosgubát, mákosmetéltet, de általában hústalan ételeket fogyasztottak.
Karácsony, Jézus születésének, a szeretetnek ünnepe. Számos családnál ma is halászlé, halleves vagy borleves, rántott hal, esetleg más halétel szerepel a szenteste ünnepi étrendjében. A szokások eltérőek, sok helyen már ilyenkor asztalra kerül a pulykasült vagy töltött káposzta.
A karácsonyestét és az utána következő napokat a feldíszített karácsonyfa teszi még színesebbé. A magyar családoknál igencsak tisztelt bútordarab volt az asztal. A falusi házakban abroszt csak ünnepnapokon terítettek rá, karácsonykor általában piros mintásat. A piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát helyeztek, a betlehemi jászolra emlékezve. Gabonával teli kosarat is tettek ide, meg néhányat a mezőgazdasági szerszámok közül, hogy jó legyen a termés. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt szimbolikus, mágikus jelentősége. A mák, a bab, a borsó a bőséget biztosította, az életet tette édessé a méz, a fokhagyma védte az egészséget. az alma általában az egység, az egészség, a szépség és a szerelem szimbóluma volt. Az asztal alatti szalmát a lábasjószággal etették meg, hogy az állatvészt elkerüljék.
Karácsony első ünnepén "Nagykarácsony napján" az ebédet általában a pompás, erőteljes, aranyszínű húsleves nyitja meg. Ez a leves készülhet tyúkból, pulykából, pulykaaprólékból, benne zöldség, gomba, májszeletkék és finommetélt. Az ételsor fénypontja azonban általában a pulykapecsenye, tűzdelve gesztenyével, mandulával töltve, vörösborban párolt szilvával körítve. Régen szokás volt a karácsonyi pulykát dióval hizlalni, így ízesebb lesz a húsa. Elsősorban a mellrész az igazi csemege. Vidéken ilyenkor van a disznóvágások ideje, amikor is orjaleves és disznótoros ételek kerülnek az ünnepi asztalra.
A karácsonyi ételek rendjében fontos szerep jut a dús töltelékű, fényes márványos diós és mákos kalácsnak, melyet bájglinak vagy bejglinek is neveznek. Készülhet omlós vagy egyszerű kelt tésztából, a töltelékhez lehet mazsolát, almát, datolyát, csokoládét, mézet, birsalmasajtot keverni. Az ünnepi asztalról nem hiányozhat a bor sem.
Szilveszter-nap december 31-e az év utolsó napja, melynek estéjén újévbe nyúló vidám mulatsággal szokás búcsúzni az elmúlt esztendőtől, a templomokban évvégi hálaadást tartanak.
Három római pápának is Szilveszter - Sylvester - volt a neve. A magyarság szempontjából legjelentősebb II. Szilvester, aki 999-től 1003-ig volt pápa, korának művelt embere, filozófiával, matematikával, irodalommal is foglalkozott. Ő küldte államalapító királyunknak, Szent Istvánnak a királyi koronát.
A magyar konyha régi hagyományai szerint Szilveszter estéjén nyulat, halat, őzet vagy szárnyast kell enni, mert -úgymond- a hal elúszik, a gyorslábú nyúl vagy őz elszalad, a szárnyas elröpül az óesztendő minden gondjával, bajával. Éjfélkor pezsgőt bontanak, a szilveszteri asztalra korhelyleves, virsli, töltött káposzta kerül.
Ugyancsak hagyományként említik a régi szakácskönyvek a szilveszteri krampampuli készítését. A következőket olvashatjuk erről Magyar Elek: Az ínyencmester szakácsmester című művében. "A krampampuli kékes lángjába tekinti Szilveszter éjszakáján a kellemes, és érdekes dolgok közé tartozik. Az égő rum, az olvadó cukor, a sokféle fűszer illata betölti a szobát. A forduló amúgy is felfokozott hangulatában az asztal körül ülő társaság a jövőt keresi az asztal közepén imbolygó lángban.
...Midőn közeledik az éjfél, hatalmas, öblös tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, és az aljára rakunk vagdalt déligyümölcsöt: fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, cukrozott narancshéjat, esetleg darabokra tördelt szentjánoskenyeret, továbbá dióval bélelt aszalt szilvát és (esetleg egyéb, hiányzó anyagok pótlására is (másféle hazai gyümölcsöt. A tál közepére helyezett rostélyt megrakjuk kockacukorral (ezt esetleg előbb narancshéjjal is végigdörzsöljük), majd meglocsoljuk fél liter rummal....Meggyújtjuk, (ilyenkor a világítást lekapcsoljuk(, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég, s a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez a processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg( fehér bort, 1 liter forró teát, 2 narancs vagy más gyümölcs levét.
Pár percig állni hagyjuk, de vigyázzunk, hogy ki ne hűljön. Jól megkeverjük, s megkóstoljuk nincs e híja valamilyen irányban. Elég erős-e, elég édes-e vagy ellenkezőleg túl édes, túl erős? Ha kell, segítünk a bajon, s azután puncsos poharakba szűrjük a párolgó italt. A kívánatos gyümölcsökből mindenkinek adunk egy-két darabkát".
Az újév az év első napja. A ma használatos január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált Juliánus naptár tette általánossá.
Az évkezdethez minden népnél számos, hagyományos gonoszűző, szerencsehozó népszokás kapcsolódik. Általános hiedelem szerint az újévi cselekedeteknek kihatása van az egész évre. Korán keltek, például, hogy egész évben koránkelők legyenek, vidéken kútnál mosakodtak, hogy egész évben frissek legyenek. A gyümölcsfákat megfenyegették, hogy megijedve nagyobb termést hozzanak, a tyúkokat abroncsból etették, hogy sokat tojjanak, de voltak nagy zajjal járó "nyájfordító" szertartások, hogy az állatok egészségesek maradjanak, újévi népszokás az ólomöntés. ia
Újévkor az ebédre főzött savanyú malacaprólék-leves, káposztaleves, savanykás, pikáns ízével kicsit segített a szilveszteri másnaposságon, de szokás lencse-, bab- és csirkelevest is készíteni. A főétel azonban újévkor a malac, amely ormányával felénk túrja az új esztendő szerencséjét. A szopós malacsorból kikerült, kellőképpen elkészített, piros-ropogósra sült malac a jó ízek harmóniájával telített étel, régtől fogva híres készítménye a magyar konyhának. Találkozhatunk azonban a szerencse e szimbólumával malacpörkölt formájában is. Ez is csak szopóskorú malacból készülhet, puhahúsú minden, felesleges zsírtól mentes, hogy a pörkölt a kissé másnapos gyomrúaknak se legyen nehéz. Édes-nemes, csípősségmentes de tűzpiros paprikával készült igazi magyaros étel, a házitarhonya illik hozzá.
Desszerként szokás csörögefánkot adni, de főleg vidéken találkozhatunk a karnevál előhírnökével, a farsangi fánkkal is.
Vízkereszt ünnepe - január 6 - összetett jellegű keresztény ünnep. Fő tárgya a kis Jézus imádására Keletről Betlehembe érkező "három királyok" (napkeleti bölcsek) tisztelete, második vonása Jézus Krisztusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedésének a napja, a harmadik vonása a kánai mennyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés.
A vízkereszt eredetileg Krisztus születésének ünnepe volt, és megelőzte a december 24-i karácsony ünnepét. Az ünnepnek ezt a tartalmát ma már csak a liturgiában használatos neve, az Epiphánia, vagy Theophánia őrzi. A hellenisztikus vallás kultuszaiban, az istenek megjelenését jelentette. Alexandriában január 6-án az új bor élvezete idején a pogányok a nappal azonosított Dionüszosznak, a szőlőtermelés és bor istenének születésnapját is megülték. Azt tartották, hogy e napon Dionüszosz a források vizét borrá változtatta.
A farsangot január 6-tól vízkereszt napjától hamvazó szerdáig számítják.
Országonként vannak eltérések, mert Velencében már István napján - december 26 -, Spanyolországban Sebestyén napkor kezdődik - január 20 -, Rómában csak a hamvazószerdát megelőző napot mondják farsangnak, illetve karneválnak. Az olasz carne-vale szóból származtatják, de valószínűbb, hogy az ünnepeken felvonuló díszkocsik, amelyek gyakran tengeri hajót ábrázoltak - carrus navalis - nevéből keletkezett a karnevál elnevezés.
Maga a farsang a német fausen, faseln mesélni, pajkosságot űzni szóból ered. A farsang "őshazája" Olaszország, ahol is a régi római Saturnalia ünnepekből keletkezett. Olaszországban szinte népünnepély jellegűek a karneválok, különösen híres volt a velencei karnevál, a római farsang lóversenyeiről volt híres. Párizsban álarcosok vezetik körül a városban a boeuf gras-t (kövér ökör), de Németországban, Spanyolországban is nagyszabású álarcos felvonulások a divatosak.
Nálunk a farsanghoz gazdag szokáshagyomány kapcsolódik. Ilyenkor vannak az álarcos, jelmezes batyus bálok, de számos termésvarázsló, gonoszűző cselekmény, hiedelem is kötődik hozzá. Hosszú tésztát főztek a húslevesbe, hogy nagyra nőjön a kender. Sokfelé a vetnivaló kukoricát húshagyó kedden morzsolták, a szőlő négy sarkán egy-egy tőke szőlőt megmetszettek stb. A farsangi alakoskodó szokás közül legismertebb a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása, a busójárás. Ez az ünnep a telet, hideget, sötétet legyőző tavasz egyik örömünnepe. Bizonyos húshagyó keddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik, pl. farsangtemetés, télűzés, bőgőtemetés.
A farsang, a mulatságok idején bőségesen étkeztek, de kiadós húsételeket fogyasztottak. Elterjedt a kocsonya készítése sertéskörömből, sertéshúsból, és a farsangi fánk, mint az ünnep jellegzetes tészta ételeinek fogyasztása. A fánknak vidékenként más-más változatát sütötték, így ismert a túrófánk, az almafánk, a kubikosfánk, a csörögefánk stb.
Húshagyó kedden éjfélkor abbamaradtak a mulatságok, és kezdetét vette a böjt.
Hazánkban is élt az Európaszerte ismert szokás Cibere vajda és Konc király, azaz a böjt és a farsang tréfás küzdelmének játéka. Vízkeresztkor Konc király győz, jön a farsang, húshagyó kedden Cibere vajda győz, a böjt átveszi a hatalmat a farsangi konctól.
Hamvazószerdát követő csütörtökön egy napos böjt után felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradékokat elfogyasszák. Ennek a napnak zabáló, tobzódó vagy torkos csütörtök a neve. A nagyböjt, hamvazó szerdával kezdődik. Magyarországon száraz szerda néven is emlegetik. A katolikus vallásúaknál szigorú böjt, húst nem ehetnek, napjában egyszer lakhatnak jól, még kétszer ehetnek egy keveset. II. Orbán pápa 1091-ben elrendelte, hogy minden hívő fejét bűneikre és az elmúlásra emlékeztetve, hamuval kenje meg egy napon.
A nap jellegzetes böjtös ételei a tojásleves, a rántott leves, a tésztaételek, a savanyúkáposzta esetleg heringgel. Régen a kocsmákban a farsangi mulatságok után égő gyomrukat sörrel csillapító törzsvendégek ingyen kapták ilyenkor a káposztát.
A nagyböjt a keresztény húsvétot előkészítő negyvennapos vezeklő és böjti idő. Az evangéliumi leírások szerint Jézus Krisztus is negyven napig böjtölt a pusztában. A húsvét előtti böjt az első időben rendkívül szigorú volt. A húsételektől tartózkodtak, napjában csak egyszer étkeztek. A böjti fegyelem -elsősorban a nyugati egyházakban- idővel enyhült, a hústilalom csak a pénteki napokra vonatkozott, a napi egyszeri étkezés helyébe az egyszeri jóllakás lépett.
Hazánkban szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazó szerdán elmosták, és csak húsvétkor vették elő őket. Húst és zsíros ételeket nem ettek a nagyböjtben, külön edényben olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vizben főtt bab, olajos káposzta, főzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.
A nagyböjt a keresztény húsvétot megelőző hét nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Virágvasárnappal kezdődik. Ilyenkor barkával körmenetet tartanak Jézus jeruzsálemi bevonulásának az emlékére. Nagycsütörtök a IV-V. század óta az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének emlékünnepe. A nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, e nap jellegzetes étele a parajfőzelék bundás zsemlével.
Nagypéntek Krisztus szenvedésére és kereszthalálára való emlékezés napja, szigorú böjt. Halat, tojást, olajos savanyúkáposztát, aszalt gyümölcsöket, pattogatott kukoricát, tehát jellegzetes böjti ételeket fogyasztottak.
Sok népi hiedelem kapcsolódik hozzá. Ilyenek a korahajnali mosakodás patakokban, folyókban, hogy az ember egészséges maradjon. Nem vágtak szárnyast, nehogy dögvész üssön ki az állatok között. Nem szántottak, mert e napon Jézus a földben volt.
Nagyszombat már a húsvéti örömünnep kezdete. Este van a tűzszentelés, a vízszentelés szertartása, majd a vigília (éjféli) mise és a feltámadási körmenet. Ilyenkor szólalnak meg a harangok, jelezvén a feltámadást és a böjt elmúltát. Este a feltámadási körmenetre indulás előtt az ablakban gyertyát gyújtottak, jelképezve Jézus feltámadását. A keleti egyházban a feltámadási körmenetet vasárnap reggel tartják, a nyugati egyház szombat délután vagy este.
A konyhában a nagyszombat sonkafőzéssel, kalácssütéssel, a húsvéti előkészületekkel telik. Sonka nélkül nem múlhat el húsvét. A templomból hazaérve volt szokás megszegni a húsvéti sonkát. Melegen borsó-, lencse-, burgonyapüré, esetleg paraj illik hozzá. Hidegen felszeletelve, levében főtt füstölt kolbásszal, főtt cikkekre vágott tojással és reszelt tormával, retek, újhagymával, céklával körítve kerül az ünnepi asztalra. A füstöl sonka levéből készítették, az ún. kaszáslevest. A vacsora befejező fogása a húsvéti diós és mákos kalács vagy patkó. A kalács évszázadok óta a magyar konyha -elsősorban persze a paraszti konyha- rangos ünnepi tésztaétele. Előfordul különböző formákban, szerepel a húsvéti, a karácsonyi, a lakodalmas asztalokon is.
A húsvét tulajdonképpen a húsvét vasárnapja a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának emlékünnepe. A magyar elnevezés onnan származik, hogy a hívők nagyböjt után e napon kezdték meg a húsevést.
A húsvét megünneplésének napja kezdetben nem volt egységes. Végül is a niceai zsinat 325-ben úgy rendelkezett, hogy a húsvétot vasárnap kell megünnepelni, mégpedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. Ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor a húsvétot a következő vasárnap kell megtartani, így az mindig március 25-e közé esik. A húsvét kiszámítása azért fontos, mert ennek megtartásától függ az év hátralévő részében esedékes mozgó ünnepek elrendezése.
A húsvét jellegzetes étele a bárány. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, akinek előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók ettek az egyiptomi kivonulás alkalmával. A bárányt változatosan, sokféle formában készítik, pl. tartalmas bárányfejleves, az erdélyies csipős, pikáns tárkonyos bárány, báránypörkölt, tejfölös báránypaprikás. Ugyancsak vonzó az aranysárgára sütött rántott bárányszelet, vagy a szalonnával tűzdelt, ropogósra sült gerinc. Lényeg, hogy alapanyagként gyenge, finomhúsú szopós bárány szolgáljon, melynek megsütött húsához jól illenek a prímőr tavaszi zöldfőzelékek, zöldsaláták és a tepsiben sült pirított burgonya. Az ünnepi ebédre tálalt bárányt, különféle fogások vezethetik be és követhetik. Előételként adható az előző estéről maradt hideg füstölt sonka, a húsleves májgombóccal vagy egy erdélyi kapros töltött káposzta. A választék kedvéért adhatunk tortát, süteményeket, de nem maradhat el a diós, mákos kalács sem.
Húsvét hétfőjének hagyományos étele a tavaszi rántott csirke. Ezen a napon háttérbe szorítják az asztal örömeit a különböző népszokások. Magyarországon mindenfelé ismert a húsvéti locsolkodás, ami a néphit szerint a lányok fiatalságát, szépségét, kelendőségét biztosította. A locsolkodásért piros, vagy mintákkal díszített hímestojás járt, és természetesen étellel, itallal kínálták a locsolókat.
Bizonyos országokban divat ilyenkor az örömtűz gyújtás, a korbácsolás, a locsolás, a húsvéti nyúl. A húsvéti nyúl az ógermán mitológiából átvett jelkép. A tojás jelképe a tavasznak, a természet újraébredésének, s mint ilyen ősidők óta szerepel a tavaszi ünnepeken. Tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak már a perzsák, az egyiptomiak, a kínaiak, az ószláv és az ógermán népek is. Ezt átvette a keresztény hagyomány is, de Krisztus feltámadása, a sziklasírból való kijövetele szimbolikáját is látja benne.
A húsvét az irodalmat is gazdagította. A középkorban a papság a templomokban, drámai formában jelenítette meg az ünnep alapjául szolgáló bibliai eseményt latin nyelven. Ezek tekinthetők a keresztény dráma csíráinak. A játékok, bővülve kikerültek a templom udvarára, szerepet kaptak a hívők is, latin nyelv helyett a nemzeti nyelven játszottak, így elvilágiasodott, komikus elemek is keveredtek bele. A nálunk is ismert passiójátékokat német nyelvterületről vettük át.
Május 1. Szent József napja, a munka ünnepe már régóta a tavasz teljes győzelmének örömünnepe. Európa szerte elterjedt és nálunk is ismert szokás a májusfaállítás. A legények az erdőben hosszú törzsű, szép leveles, ágas fát vágtak ki, és annak a lánynak az ablaka alá állították, aki valamelyiküknek tetszett, ezzel mutatták ki az udvarlás szándékát. A feldíszítésről a lány és az anyja gondoskodik. A városlakók erdőbe vonultak mulatozni, pihenni, így alakultak ki a majálisok, a szabadtéri bálok szokása. A majálisok hangulatához hozzátartoznak az ősi módon, szabadtűzön, bográcsban főzött ételek, a birkapörkölt, a gulyás, a halászlé.
A pünkösd a húsvét szombatját követő ötvenedik nap. A katolikus egyház egyik fő ünnepe. A Szentlélek eljövetelét és az egyház megalapítását ünneplik ezen a napon.
A magyar falu érdekes és látványos szokása volt a pünkösdi királyválasztás. A falu határában egy megfelelő helyen gyűlt össze a falu népe. Itt kellett a legényeknek bebizonyítani, ki a legügyesebb, kinek a lova a leggyorsabb, az lett a "pünkösdi király". A győztes fejére virágkoszorút tettek, majd megkezdődött az ünneplés, melynek fénypontja az ökörsütés volt. A pünkösdi király egy éven át hivatalos volt a lakodalmakba, ingyen ihatott a kocsmában és a lányok kedvence lett. Egyes vidékeken szokás volt a lányok közül a legszebbet kiválasztani, ő lett a pünkösdi királynő.
Az ünnep napján, sőt másnapján szokás volt táncmulatságokat rendezni. Az ünnep természetes szimbóluma a piros pünkösdi rózsa. Az ünnep ételei az idei libasült, a rántott csirke uborkasalátával, -a juhtartó gazdák bárányt vágtak-, és a friss gyümölcsből készült tészták, így az epres-, a cseresznyés pite.
Úrnapja a pünkösd utáni második hét csütörtöke. Régen zöld gallyakból díszített úrnapi sátrakat készítettek a falu különböző pontjain, ma már csak a templom körül. Az egyház Krisztus testét, az oltáriszentséget ünnepli e napon, és az Oltáriszentséget körmenetben viszik a feldíszített sátrakban épített oltárhoz, majd vissza a templomba.
A sátrak díszítményeihez, mint szentelt növényekhez több népi hiedelem fűződik. A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, hogy megvédjék a növényeket a férgektől. Az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá tették, hogy ne csapjon villám a házba. A tehén tőgyét sátorfűvel megfüstölték meg.
Ebben az időszakban már van sokféle primőr zöldség, a nyárias ételek a jellemzők, így pl. a töltött karalábé, a töltött paprika, melynek ismertek kapros, paprikás, paradicsomos változatai és gyümölcsös piték.
Péter és Pál napja június 29. a néphit szerint ilyenkor szakad meg a gabona töve, kezdődhet az aratás. Kimentek megnézni a búzát, tettek egy-két kaszasuhintást próbaképpen, mert ünnep lévén ilyenkor nem dolgoztak. Az aratáshoz sokszor kimentek a határba vagy a tanyára és kint is aludtak, hogy a nagy munkát mielőbb befejezzék, minél kevesebb szem vesszen kárba. Az aratáshoz tartalmas, kiadós ételeket - pörkölt, paprikás, gulyás - főztek, sokszor bográcsban szabadtűzön, vagy készítették az ún. hétköznapi paprikásokat, pl. lebbencs, tarhonya, paprikáskrumpli.
A halászok védőszentjükként, patrónusukként tisztelték Szent Pétert. Az egykori halászcéhek ilyenkor tartották gyűlésüket, ekkor volt a legény és mesteravatás. Voltak olyan vidékek, ahol a halászok rúdra kötött ponttyal járták végig a falut, vásárlóikat köszöntve, akik kaláccsal, borral vendégelték meg őket. Másnap a halászok rendeztek vendégséget halpaprikással, túróscsuszával.
Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e nap hajnalán, még abban az évben megnősül, vagy férjhez megy.
Anna nap július 26. a nyár delelője, a bálok és az Anna-napi búcsúk ideje. Az első Anna bált 1860-as években rendezték Balatonfüreden, azóta hagyománnyá vált. Évről évre megrendezik, nemcsak Balatonfüreden -bár ez a leghíresebb-, elterjedt elsősorban Dunántúlon, Somogyban, Zalában és Veszprém megyében.
Az Anna nap utáni vasárnapon szokás a búcsút tartani. A búcsú a falu temploma védőszentjének ünnepét jelenti. Ilyenkor megjelennek a különböző árusok, mézeskalácsosok, körhinta, céllövölde stb. Rokonok, ismerősök jönnek látogatóba, a bőséges étkezések alkalmával hosszú sorban vonulnak fel az ünnepi finomságok.
Ennek illusztrálására egy dunántúli falu Anna napi búcsújának ünnepi ebéd menüje:
Tyúkhúsleves finommetélttel
Ludaskása libamájszeletkékkel, sült libavérrel és libatöpörtyűvel díszítve
Zöldbabfőzelék párolt felsállal
Paprikás csirke galuskával és gombával, rizzsel
Farsangi fánk
Senki se higgye azonban, hogy itt az ebéd véget ért, megfelelő szünet után folytatódott:
Liba és kacsapecsenye kovászosuborkával és párolt káposztával
Kapros-túros káposztás és almás rétes
Mogyorókrémtorta
Kajszibarack fagylalt
Vegyes aprósütemények
Gyümölcs, sajt, feketekávé
Természetesen megfelelő fehér és vörösborok is kerültek az asztalra és az ebéd a leírás szerint belenyúlt a késő éjszakába.
Márton napja november 11. a Pannóniában született tours-i püspök emléknapja. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helységnevek, templomok őrzik. Márton napon országszerte lakomát rendeztek, hogy egész évben bőven ehessenek, ihassanak. Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik, állítja a népi mondás. A liba csontjából az időjárásra következtettek, ha fehér és hosszú a liba csontja, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid, akkor sáros. A bornak Szent Márton a bírája tartja a mondás, azaz ilyenkor iható már az új bor.
De milyen kapcsolata van Szent Mártonnak a ludakkal? A középkori legenda szerint, amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, alázatosságában a ludak óljába bújt az érte jövő küldöttek elől. A ludak azonban szárnyuk csapkodásával, gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, mint egykor az éj leple alatt a Rómára támadó barbárokat.
A Mártonnapi lúdlakomák másik nem elhanyagolható oka, hogy ezidőtájt különösen jóízű és viszonylag olcsó a lúdhús. A csontos részekből húslevest főznek, az aprólékból apróléklevest vagy ludaskását, de a töltött libanyak, a ropogós libapecsenye és végül de nem utolsósorban a libamájból is csodálatos ízű ételek készíthetők.
András napja november 30. Szent András apostol és vértanú napja. A néphit szerint az egyik házasságjósló és varázslónap. A lányoknak magányosan titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezni. András napján kezdtél el a disznóöléseket és az ezzeljáró disznótorokat, amelyek aztán farsang végéig tartottak. Andráshoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, a karácsonyi várakozás és előkészület ideje az egyházi év kezdete.
Az iszlám vallás ünnepi és étkezési előírásai
Az iszlám a legfiatalabb monoteista világvallás, amely az Arab-félszigeten keletkezett Kr. u. a VII. században. A félsziget lakói az iszlám kialakulása előtt többségükben nomád teve és lótenyésztő beduin törzsek. Ezek vallási elképzeléseiről keveset tudunk, mert az iszlám az idők során az ősi vallás a "bálványimádás" nyomait eltüntette.
Élt közöttük az ősök kultusza, vallási kultuszban részesítették a fákat, köveket, voltak bálványaik. Mekkában őrizték egy kocka alakú épületben, a Kábában az arabok legtiszteltebb fétisét, a fekete meteorkövet (Kába-kő). Ide tömegesen zarándokoltak, a zarándoklat hónapjában (Ramadán), amikor az egyébként háborúzó törzsek között fegyvernyugvás uralkodott.
A nomád törzsek körében a vallási hiedelmektől függetlenül kialakult erkölcsi szabályok alapja a murva volt, amit nagyjából férfiasságnak lehet fordítani. Ez magába foglalta a bátorságot, vérbosszút, de a vendégszeretetet is.
A nomád életmódot élő beduin törzseknél voltak a fosztogató, rabló hadjáratok. Más törzsek kereskedni kezdte Perzsiával, Bizánccal, a határmenti részeken lassanként áttértek az öntözéses földművelésre, kis államalakulatok jöttek létre. Az Arab-félsziget kereskedelmi útvonalait a római birodalom bukása után több ország megkísérelte az ellenőrzése alá vonni. Így Bizánc, Etiópia, a Szaszánida birodalom is, nem csak katonai eszközökkel, hanem békés missziós térítéssel.
Az ismétlődő támadások és behatolási kísérletek ellen csak így vehették fel a küzdelmet sikerrel az arábiai félsziget lakói, ha a beduin törzsek, a kereskedők, a letelepült földművelő törzsek, lemondanak a vérbosszúról, és egységes ideológia alapján cselekszenek. Ez a történelmi helyzet teremtette meg az iszlám kialakulásának feltételeit.
Az iszlám arab szó, azt jelenti: "az isten iránti odaadás, belenyugvás isten akaratába". Így nevezte el Mohamed próféta a hitet, a vallás híveit muszlimnak (moszlim, moszlem, muzulmán) hívják.
Európában szokás mohamedánokról, mohamedanizmusról beszélni, sok muszlim azonban nem kedveli ezt a megjelölést. Ők ugyanis azt hangoztatják, hogy Mohamed nem új vallást alkotott, hanem az Ádám óta létező ősvallásnak megadta a legmagasabb rendű és végleges formáját. A Korán szerint Ádám, Ábrahám, Mózes, Jónás, Zakariás, János és Jézus is helyes úton jártak, az igaz hitet vallották, és csupán Mohamed tanításait készítették elő. Az új vallás gyökerei így az arab ősvalláson kívül a zsidó és keresztény vallásig nyúlnak vissza.
A tanítások lényegét a Korán tartalmazza, az iszlám alapkönyve. A Korán szó maga hirdetést, recitálást jelent, így mintegy a címével is utal a vallás alapvető sajátosságára, az Allahtól kapott tanítások közvetítésére, értelmezésére, terjesztésére. Mindezen tevékenységek eszköze és végrehajtója a próféta Mohamed, aki történelmi személyiség volt. Foglalkozására nézve pásztor majd kereskedő, de felismerte milyen hatalmas erő rejlik a széttagolt arab törzsek egyesítésében, az azonos ideológia nevében. Mohamed tanításainak középpontjában az áll, hogy egyetlen isten van -Allah-, akinek Mohamed a prófétája és a kinyilatkozásokat Gábriel arkangyal közvetítésével kapja. Mohamed próféciáiban eleinte nem sokan hittek, sőt mikor a Kába-kőhöz való zarándoklat, a mekkai kereskedők fontos bevételi forrását veszélyeztette tanítása, elüldözték Mekkából, átköltözött Jathrib városába. Később ezt Medinet-el-Nabinak- a próféta városának - nevezték el.
A próféta "futásának" átköltözésének időpontja a-hidzsra- a hagyomány szerint 622. július 16. volt. Ez a dátum lett az iszlám vallás hívei számára az időszámítás kezdete. A próféta halálát követő száz évben az iszlám hatalmas területeket hódított meg. A közel-keleti és észak-afrikai országokban államvallás, de követői az egész világon vannak, a föld népességének 13 %-a e vallás híve. Mohamed medinai tartózkodása alatt alakult ki végleges formájában az iszlám vallási rendszere, innen indult hódító útjára.
A történelem folyamán kialakultak a különböző irányzatok, a legismertebb a síita és a szunnita irányzatok és vannak a különböző szekták. Az iszlám viszonylag nem sok kötöttséget tartalmazó vallás, a vallási és világi kötelességeket egységben tartalmazza a Korán. Híveinek öt fő kötelessége van:
Hitvallás (nincs más isten csak Allah és Mohamed az ő prófétája)
Napi ötszöri ima meghatározott módon történő elvégzése
Jótékonykodás, ami eleinte tetszőleges volt, később azonban pontos törvények szabályozzák
A böjt megtartása egész Ramadán hónap folyamán
Zarándoklat Mekkába a Kába-kőhöz, amely minden muzulmán számára életében egyszer kötelező.
Ezen kívül számos előírást meg kell még a muzulmánoknak tartani: a 7-10 éves fiúgyermeket körülmetélik, tilos Allah képmását elkészíteni, fegyverrel is terjeszteni kell az igaz hitet. (dzsihád = szent háború) Ahogy a Korán előírásai kihatnak az iszlám világ civilizációjára, meghatározzák a kultúráját, az étkezéssel kapcsolatos szokások, előírások, hagyományok is innen erednek.
Az ételt Isten egyik legnagyobb áldásának tartják. Az előírások biztatnak a "megengedett" és a "jó" ételek élvezetére, míg óva intenek a "tilosak" és a "tisztátalanok" fogyasztásától.
Tilos a sertés húsa vagy bármely része, a vaddisznó, a vér, az elhullott állatok húsa, pogány istenségnek áldozott vagy pogány istenség nevében leölt állatok húsa. Tilos minden alkoholos, részegséget okozó ital. Tilos vadászni a zarándoklat idején, amikor a hívők felszentelt állapotban vannak, megengedett viszont a tengeren a halászat.
A Korán 5. szúrájában a következő sorokat olvashatjuk:
"A bor, a szerencsejáték.........a sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt. A sátán a bor és a szerencsejátékok által csupán ellenségeskedést és gyűlölséget akar szítani közöttetek." A bort még ételek készítésére sem használják.
A megengedett állatok levágását is előírások szabják meg: isten nevének említésével kell az állat nyaki ütőerét elvágni, majd kivéreztetni. Az iszlám országokban vannak olyan húsboltok, ahol a vallás előírásainak megfelelően levágott állatok húsát árulják.
Az iszlám naptár holdéveket számlál, az év tizenkét hónapból áll. A kilencedikben - kb. a mi időszámításunk szerinti szeptemberre esik - veszi kezdetét a nagyböjt a ramadán. Egyes észak-afrikai iszlám országokban tüzérségi sortűz jelzi a ramadán kezdetét, és minden nap ágyúlövés jelzi a böjt végét. A böjt igen szigorú: napleltétől napnyugtáig sem enni, sem fürödni nem szabad, az igaz hívő muszlim napközben még a nyálát sem nyeli le. Éjszaka ilyenkor nyitva vannak a boltok, a piactér, zsúfolásig megtelik, az emberek annyit esznek, és isznak, amennyit tudnak, mert napkeltétől újrakezdődik a böjt. A ramadan hónap végén, a tizedik hónap első napján ünnepséggel és hatalmas lakomával ér véget a böjt. Az ünnepet Aid-el Kebirnek Kis-Bayram, Kis ünnepnek nevezi (a keresztényeknél szokásos nagyszombati lakomához hasonlító). Azok a muszlinok, akik megfelelő lakás híján nem ünnepelhetnek otthon, kávéházakban gyűlnek össze. A tizenkettedik holdhónap első, hetedik és kilencedik napjai szintén ünnepnapok, ez a Nagy Bayram. Az ünnepi lakomákra általában pénteken kerül sor. Az iszlám országokban a nálunk megszokott vasárnap helyett péntek az ünnepnap.
Minden esemény - vallási ünnep, lakodalom, körülmetélés -, megkövetel egy bizonyos ételt vagy akár egy sor ételkülönlegességet is.
Az étkezés tizenkét alapszabályát Haszan, Mohamed próféta unokája foglalta össze:
Tudnod kell, hogy az ételt Isten adta neked!
Elégedj meg avval, amit neked adott!
Mielőtt hozzáfognál az evéshez, mondd: "biszmilláh" (Isten nevében)!
Étkezés után mondd: "alhamolulilláh" (Istennek hála)!
Étkezés előtt moss kezet!
Az asztal baloldalán foglalj helyet!
Jobb kezed három ujjával egyél!
Ha befejezted az evést, nyald meg az ujjaidat!
Egyél a közvetlenül előtted lévő tálból, annak is a feléd eső részéből!
Végy kis falatokat!
Jól rágd meg az ételt!
Ne bámuld a veled együtt étkezőket!
Az étkezési előírásokat mindenütt betartják, de az hogy milyen étkezési kultúra alakult ki az egyes országokban, az sok egyéb tényezőtől függ. Például mi terem meg, mit tenyésztenek, de gyakran a szűk anyagi lehetőségek is meghatározók.
Reggelire fehérsajt, datolya, olajbogyó, frissen készült lángos és kenyér a megszokott ételek. Egyiptomból keletre a csicseriborsó, és a citromlével, olívaolajjal, szezámmaggal ízesített egyiptomi barna lóbab. Ebédre, vacsorára főtt ételt fogyasztanak. Ez leggyakrabban zöldségféle kevés hússal elkészítve, olajbogyó, saláták. Népszerű zöldségféléik a paradicsom, a padlizsán, a sárgarépa, burgonya, a tökfélék. Sok vöröshagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, zöld koriander levelet, bazsalikomot, metélőhagymát, kaprot használnak fűszerként. Általánosan elterjedt és kedvelt fűszerük a fodormenta, amivel a húsos, a zöldséges ételeket, de teát is ízesítik. A fűszeres ételekbe szívesen csavarnak citromlevet, vagy kanalaznak hozzá, hideg, savanykás vízzel és sóval kevert joghurtot.
A húsok közül a birkahús a legkedveltebb, de fogyasztják a marhahúst és a baromfit is. A húsokból készült nemzeti specialitások a parázson, nyárson sült kebabok, amelyeket különféle fűszerekkel, rizzsel és vajjal tálalják. Kedveltek a folyami és tengeri halak is.
A joghurt, mint ételízesítő számos ételüknek biztosít kellemes, savanykás, pikáns ízt, de vannak más tejtermékek is. Az étkezéseknél nem hiányozhatnak a friss zöld saláták, az erősen ecetes savanyúságok, az olajbogyó. Az asztalon mindig áll egy kancsó jeges víz. Étkezés végén gyümölcsöket fogyasztanak, ezt követi a tea vagy kávé, amelyek elkészítése szertartásszerű és nap minden szakaszában szívesen megismétlik. A kávéhoz, teához fogyasztott sütemények olajos magvakkal készülnek méz felhasználásával, általában az európai ízlésnek túl édesek.
A magyar vendéglátás szempontjából tehát ügyelni kell, hogy az iszlám vallásúaknak, ne adjunk sertéshúst, sertéshúsból készült felvágottakat, ragukat, püréket.
A nagy világvallások között meg kell említeni:
A sintoizmust, a japánok ősi vallását
A kínai univerzizmust
A brahmanizmust vagy hinduizmust
A buddhizmust
A felsorolt vallások hívei nem, vagy csak kis számban jutnak el hazánkba - a japánokat kivéve - így nincsenek számottevő hatással a magyar idegenforgalomra.
A brahmanizmus és a buddhizmus filozófiájából, vallási szemléletéből - ugyan nem vallási étkezési előírásként -, de kialakult egy étkezési kultúra, a vegetarianizmus. Ezen vallások a vágyakról való lemondást, az abszolút erőszakmentességet, az élet tiszteletét követelik meg a híveiktől. Az, az ember, aki állatokat öl meg, nem tett eleget ezeknek a követelményeknek. Ezért terjedt el az említett vallások hívei között a hús nélküli étkezés, a vegetarianizmus. Egyesek nem vallási okok, hanem, csupán etikai okokból követik ezeket az elveket. A harmadik csoportba tartoznak, akiket egyszerűen a társadalomtól való elkülönülés szándéka vezérel, és a vegetarianizmust erre éppen megfelelő eszköznek tartják. Jelentős számban vannak, akik egészségügyi megfontolásból vegetáriánusok.
Az értelmező szótárban a következő meghatározás találhatóa vegetarianizmsról: "Vegetáriánus: a kenyéren és tejen, tojáson kívül csak növényi eredetű élelmet fogyaszt." A hús nélküli étkezésnek hatalmas és ősi kultúrája van, India bizonyos részein ez változatlan formában maradt fenn a mai napig. Pontos felmérések nincsenek, de kb. 500 millió ember táplálkozik így a világon.
A vegetarianizmus átfogó elnevezés ezen belül több csoportot különböztetünk meg:
A vegan vagy komplett vegetáriánus lemond minden állati eredetű termékről, így a tej és tejtermékről, tojásról, mézről is
A lacto (tej) vegetáriánusok a növényi táplálék mellett tejet, tejterméket fogyasztana.
Az ovo-lacto (tojás-tej) vegetáriánusok a növényi eredetű élelmianyagokon kívül tojással, tejjel, tejtermékkel bővítik étrendjüket.
Meg kell említeni a nyers koszt híveit, ők zöldség és gyümölcsféléket fogyasztanak csakis nyersen.
A vegetarianizmus Európában a XVIII. században kezdett elterjedni, azonban szervezetté csak a XIX. században vált. Angliában, 1811-ben, Németországban, 1867-ben alakult meg a Vegetáriánusok Szövetsége. Magyarországon a századfordulót megelőző időszakban jelentek meg az első kezdeményezések 1883-ban megalakult a Vegetáriánus Egyesület. Ripszán Henrik tulajdonaként 1908-ban megnyílt az első vegetáriánus étkezde. A magyar Vegetáriánus Egyesület 1943-ban elindította a "Természetes élet könyvtára" című sorozatot, 1948 után azonban az egyesületet és a sorozatot is megszüntették.
A vegetarianizmusnak vannak hívei, és pedig egyre több, de ellenzői is. Tény, sok híres ember volt vegetáriánus az ókorban is. Így pl. Pythagoras, Szókratész, Platón, Ovidiusz stb. A későbbi korokból Leonardo da Vinci, Franklin Benjamin, Lev Tolsztoj, Rousseau, G.B. Shaw, H.G. Wels és természetesen Mahatma Gandhi, de folytathatnánk tovább a sort.
Hívei azt vallják, nem egyszerűen egyfajta, étkezési szokásról van szó, több annál. Olyan életforma, amelynek során a gondolat, a szellem uralkodik az emberen, ezáltal az ösztönök is a sikeres életvitelt szolgálják. Ez az életforma lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat is elérhessünk az életben, amelyeket húsevő emberek nem, vagy ritkán érhetnek el. Az egészségügyi problémák közül sok újkeletű - a rohanó életvitel mellett - a nem megfelelő táplálkozásra vezethető vissza. Az állati eredetű zsiradékok, a nagyarányú só és cukorfogyasztás szív- és érrendszeri megbetegedéseket, keringési zavarokat okoznak. Az emésztési zavarok és a bélrák kialakulása egyértelműen a rosthiányos táplálkozásra vezethető vissza.
A szervezetbe kerülő felesleges mennyiségű állati eredetű fehérje felszívódva a vérbe jut, fáradékonyságot, ingerlékenységet idéz elő. A húsok emésztése jobban megterheli a szervezetet, az állati eredetű fehérjék emésztésekor keletkező toxikus anyagok mérgező hatásúak. A fehérjehiányos táplálkozás is káros, de az ovo-lactovegetáriánus étrend mellett minden tápanyagból megfelelő mennyiség jut a szervezetbe. A mind nagyobb méreteket öltő alkoholizmusnak is gátja lehet, mert a vegetáriánus étkezés után az ember nem kívánja az alkoholos italt. Gazdasági érvként emlegetik, hogy jóval nagyobb földterület szükséges az állattartáshoz, mint a növénytermesztéshez.
Néhányat az ellenérvekből:
Nem biztosít elegendő energiát, a szervezet nem megfelelő összetételben kapja a működéséhez szükséges tápanyagokat, elsősorban a fehérjét
Drága és egyoldalú
Az átállás időszakában orvosi felügyeletet igényel
Fokozottabb figyelmet igényel az étrend összeállítása
Eltér a megszokottól, felborítja a több évszázados hagyományokat
A kereskedelem és a vendéglátás nem készült fel rá
Tiltakozást válthat ki az állattenyésztők körében