A román konyha

A román konyha sok zöldség- és főzelékfélét használ. Kedvelt zöldségeik: tök, hagyma, paradicsom, zöldbab, padlizsán, szárazbab. Köretként rizst, burgonyát és - elsősorban tokányfélékhez- a kukoricalisztből készült puliszkát adják. A tésztafélék közül a leveles vajas tészták gyakoriak, valamint a krémek, a fagylaltok, és az olajban frissen kisütött fánk barackízzel.
Kialakulásában igen nagy szerepe volt a magyar erdélyi konyha, a francia, a szerb, a török, és a bolgár konyha hatásának. Ezen kívül jelentősek az erdélyi konyha ételei a román nép élelmezésében. Akár az egyszerűbb vagy ünnepélyesebb étrendek felszolgálása előtt elmaradhatatlan az erős cujka (szilvapálinka-féle) és a maszlina (sózott olívabogyó). Leveseik nagy részét erjesztett búzakorpa-ciberével, babérlevéllel, fokhagymával, csomborral, tárkonnyal ízesítik. A levesek betétjeként legtöbbször húsgombócot készítenek. Leveseik marha-, borjú-, szárnyas-, birka-, és vadasfélékből készülnek leginkább.

A hideg előételeket olajos marinádokból készítik. A halakhoz és a növényi eredetű előételekhez sok hagymát és paradicsomot használnak. Sok olyan előételt is készítenek, amelyeket langyosan szolgálnak fel, például a tinórugomba-rizottó vagy a töltött káposzta. Nagyon kedvelt előétel a pontyikrasaláta, amelyet majonézzel készítenek, vagy az olajos zöldsaláták füstölt marhanyelvvel, sonkával, paradicsommal, hagymával összekeverve és erősen fűszerezve.
A levesek nagy részét erjesztett ciberével készítik, tejfölözik. Fűszerként babérlevelet, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát használnak fel. Betétként leveseikben kedveltek a húsgombócok. Bárány-, ürü-, marha-, borjú-, szárnyas- és vadhúsokból egyaránt készítenek leveseket. A halételekhez és a zöldségételekhez sok hagymát, paradicsomot használnak.

Húsételeik közül a nyárson és rostélyon, faszénparázs fölött sütött húsok a legkedveltebbek. Rostélyon és nyárson, olajba mártva sütnek marha-, sertés-, borjú-bárány-, ürü- és szárnyasokból szeletelt vagy darabolt húsokat. A mititét, amely bél nélküli kis kolbászka, birkahúsból erősen fűszerezve készítik, előzőleg olajba mártva faszénparázs fölött, rostélyon sütik. A rostélyon és nyárson sültekhez olajos és paradicsomos salátaféléket adnak. Egyéb húsételeik főleg főzelék- és zöldségfélékkel, gyümölcsökkel párolva készítik.

A burgonya és főzelékfélékből, rizsből készült köreteken kívül az egyik legnépszerűbb köret a tökparadicsom, amelyet igen sokféle módon készítenek. Hasonlóan kedvelt köret a különböző módon elkészített tök. A tokányfélékhez kukoricalisztből készült puliszkát adnak.
A tésztafélék közül a vajas-krémes és tejszínhabos készítmények a legkedveltebbek. A vajas leveles tésztából különböző töltelékkel készült, melegen, sűrű cukorszirupba mártva tálalt tészták, valamint a tejes málé is igen elterjedtek.
A farsangi fánkot olajban sütve és melegen, baracklekvárral tálalva minden kisebb cukrászdában megtaláljuk.


A skandináv népek konyhája
  A skandináv országok területén sokféle élelmiszer, nyersanyag található. A dánok fejlett állattenyésztése, a svédek jó gombatermelő területei, a norvégok és a svédek folyói, tavai, valamint a környező tengerek rengeteg kiváló nyersanyagot adnak az ételkészítéshez. Konyhájukra legjellemzőbb a híres "smorgass", a svéd vegyes ízelítő, valamint, a "smorebrod", a dán vajaskenyér megrakva színpompás hideg ételekkel.  Ezek változatos hideg szendvicsek, amelyek elképzelhetetlenül sok variációja van.  Nagy szelet jól megvajazott barna kenyérre teljes adag főtt, sült húsokat, szárnyasokat, felvágottakat, halakat, rákokat tesznek, amit zöldsalátával, majonézzel, szeletelt uborkával, sárgarépa-reszelékkel, paradicsommal, aszpikkal körítnek. Egy-egy ilyen szendvics főételnek is megfelel.
A smorgasst minden étteremben megtalálják üveg és porcelántálakon, hosszúkás büféasztalra kirakva. A belépő vendégek annyit vehetnek átlagár megfizetése mellett, amennyit akarnak. Az asztalon tányérok és evőeszközök vannak kikészítve. Ezek a vegyes ízelítők nemcsak színpompásak, hanem kitűnő ízűek is. Halak, ajóka, hering, kagylófélék, hideg tojások, gombafélék, fehér és barna vajas kenyerekre kirakott tojások, rákok, hideg felvágottak, nyers füstölt sonka, nyers paradicsom, finomra vágott kapor, metélőhagyma, nyers uborkaszeletek nagy választéka található. A meleg ételek előtt ezekből a vendégek önmagukat szolgálják ki. A többi ételt a felszolgálóknál rendelik meg. Leveseik között előkelő helyet foglalnak el a sörleves, káposztalevesek és a savanykás ízű hallevesek.

A tengeri és folyami halakat roston, rántva és párolva készítik. Dániában a halakat marináddal készítik. A dán halmarinádot - amelyet konzervként az egész világ ismer nemcsak savanykás ízhatású fűszerekkel, hanem fehér - és vörösborral, curryporral, portói borral és különböző fűszernövényekkel, kaporral, borókabogyóval is ízesítik. A halakból a svédek és a norvégok vagdaltat és halgombócokat készítenek, amelyeket savanykás mártásban tálalnak. A húsok közül kedvelik a marha-, a borjú-, az ürü-, kisebb mértékben a sertéshúst. A szárnyasokat is sokféleképpen készítik. A húsokat angolosan is, de szívesebben párolják egészben vagy darabolva különböző ízesítésű anyagokkal, ilyen például a borjúsült kapormártásban, a húsgombóc zellermártásban, a kapros borjúszelet és az ürükáposzta. A húsokat szívesen darálják le, és a vagdaltakat, húsgombócokat készítenek belőlük. A belsőségeket is kedvelik. Köretnek leginkább káposztát, főtt burgonyát és bő zsírban sült burgonyaköretet adnak. A zöldségféléket angolosan vagy franciásan készítik. Ételeik készítéséhez vajat használnak.
A salátákat olajjal, kaporral, petrezselyemzölddel és citrommal ízesítve készítik. Az édességeket különösen a svédek nagyon kedvelik, étkezéseiket rendszeresen cukrászsüteményekkel fejezik be. Dániában különösen finom sajtokat készítenek, sajátos Dán sajt a Dambo, a többi sajtfajtánál a francia készítési eljárást követik.
Nagyon büszkék a dánok, a svédek és a norvégok a sokféle formában készülő barna kenyerükre. Mindenekelőtt a lapos kenyérre (Flachbrot) és a rozslisztből készült knackebrotra, ezt sok országba exportálják is.
Étkezéseik során elsősorban sört isznak. Délben és este egyformán fogyasztanak előételeket, majd húsokat, gombócokat, vajas zöldségköreteket és friss salátákat.
 Befejezésül édességet, gyümölcsöt vagy sajtot fogyasztanak. A túl fűszeres ételeket nem kedvelik.

A skandináv népek étkezési szokásai
Táplálkozásuk nagyban eltér a közép-európai szokásoktól, egészen más hagyományokra épül, meglehetősen mások az éghajlati viszonyok. Rövid a vegetációs idő, sok általunk fogyasztott zöldség és gyümölcs ezen országok területén nem terem meg. Ezzel együtt sokféle élelmiszer-nyersanyag található. A svédek jó gabonatermő területekkel rendelkeznek, Dániában is fejlett a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés. A környező tengerek, folyók, tavak is sok és sokféle nyersanyagot szolgáltatnak. Nem szűkölködnek gyümölcsben és zöldségben sem, de főleg importból beszerzik be.
Dániában az egyik jellemző étel a "Smorrebrod". A dánok szerényen vajaskenyérnek nevezik, ez azonban annál jóval több. Felhasználnak hozzá rozskenyeret, félbarna kenyeret, fehérkenyeret, fekete parasztkenyeret. A fehér kenyérre rák és kagylóféléket és bizonyos fajta sajtokat tesznek, a rozskenyérre és a félbarna kenyérre húsokat, szárnyasokat, halat tálalnak, míg a fekete kenyeret vajjal megkenve saláták, lágy sajtok alá teszik. A kenyérszeleteket különféle ízesített, fűszeres vajakkal kenik meg. Nagyon sokféle a felhasznált nyersanyag, így a smorrebrod igen változatos. Baráti társaságban, elegáns vendéglőben egyaránt fogyasztják, de az is természetes, hogy sétálás közben vagy egy büfében a hazaiból eszegetnek. Az étkezéseket sör vagy a hideg tej kíséri, ez szinte minden étkezésnél megszokott.
A dánok reggelire sokfélét tesznek az asztalra. Felvágottakat, kiváló minőségű vajat, joghurtokat, többféle kenyeret, péksüteményt, teát, kávét, tejet, de sokan fogyasztanak kásaféléket, müzliket, és gyümölcsöt is.
Elterjedt szokás a napközbeni étkezés, délelőtt és délután is teát, kávét, péksüteményeket fogyasztanak, ez iskolában, munkahelyen egyaránt természetes. Ebédre, vacsorára kiadós sülteket esznek, kedveltek a testes marhahúsok, a sertés és vadhúsok. Köretként általában többféle zöldséget, főtt vagy sült burgonyát és a húsokhoz gyakran többféle mártást adnak.
Levest ritkán fogyasztanak, az étkezéseket inkább előétellel kezdik. Ezek az előételek rendszerint hideg halak, főzve, pácolva, fűszeres hagymás lében, vagy kagylók, rákok, hideg pástétomok. Desszertként pudingokat, krémeket, fagylaltokat fogyasztanak. Süteményeik kelt vagy leveles tésztából készülnek, vaníliakrémmel, gyümölcsökkel, tejszínnel.
Az étkezések zárófogása rendszerint a jóminőségű dán sajtokból kerül ki, a sajtokhoz gyümölcsöt is adnak az asztalra. Az étkezés után kávét vagy teát fogyasztanak, a kávéhoz tejet vagy tejszínt adnak.
Svédországban jellegzetes étkezési forma a "smörgasbord", amit svédasztalnak szokás fordítani. Az éttermekben egy megfelelő méretű asztalra kiteszik a teljes választékot. A vendég egy meghatározott összeg kifizetése mellett annyit és annyiszor vehet, amennyit akar. A smörgasbordon hideg, meleg ételek sokasága várja a vendégeket, köztük halak, rákok, kagylók, különféle húsok, desszertek, gyümölcsök.
Természetesen ez nem az otthoni hétköznapok ebédje, vacsorája, otthon ezeket csak ünnepi alkalomra készítik. Leveseik a savanykás ízű káposztaleves, a különféle hallevesek, pl. heringleves, lazacleves, dévérleves, de egyéb érdekes leveseket is készítenek: barnahabos kolbászleves, kelbimbóleves, hideg krumplileves, hideg rénszarvas leves kaviárral stb.
A húsokból használnak a sertéstől a rénszarvasig sokfélét, többek között fajdot, jávorszarvast, medvét, őzet, nyulat. Ezekből fasírtot, húsgombócokat, párolt és sült ételeket készítenek, csak rénszarvashúsból több száz receptjük van. Néhány húsételük: jávorszarvasmáj mustármártásban, medvesült, sült csirkegombával és zöldborsóval, fajdkakas ribizlizselével, rénszarvas vagdalt.
A halételek felsorolása reménytelen vállalkozás lenne, néhány halfajtát említek, amelyekből több száz féle ételt készítenek: vörös pisztráng, lazac, hering, angolna, vándormuréna, sügér, csuka és még a tengeri halak. Néhány érdekes zöldségétel: hagymapástétom, sült fehérrépa, tejszínes sültkrumpli póréhagymával.
A bogyós gyümölcsökből a rövid nyári időszakban megterem egypár fajta: vörösáfonya, törpemálna, földiszeder, fekete áfonya. Sok, gyümölccsel készült desszertjük van, ezekből egy pár jellemző: áfonyakrém, áfonyás és málnás pite, kuglóf törpemálnával, alma vörösáfonyadzsemmel, karamellás körte, rebarbara pástétom, túrótorta.
A skandináv népek konyháiban sok a közös vonás, a norvégok ugyanúgy kedvelik a szendvicseket, mint a dánok. A norvégok halfogyasztása kiemelkedik még az egyébként sok halat fogyasztó skandináv népek közül is. A halászat Norvégiában ma is nemzeti foglalkozásnak számít, ebből következik, hogy sok friss halat fogyasztanak. A máshol drága, különleges halfélék a norvég konyha megszokott napi fogásai közé tartoznak.
Van egy érdekes halételük, amit a sok friss hal mellett ínyencségként tartanak számon, Rakrret a neve, és üvegedényben két-három hónapig érlelik, ez alatt különleges ízt és "illatot" kap. Aki először találkozik vele, nem biztos, hogy gusztusa támad rá. A húsok közül sok a fagyasztott, sózott, füstölt marha- és sertéshús.
Finnországban - dacára a nálunk, köztudatban élő finnugor rokonságnak - nyoma sincs a magyaros ízlésnek, egyértelműen a skandináv szokások és ízlés a meghatározó. Helsinkiben és a többi finn város éttermeiben ugyanúgy megtalálható a smörgasbord, mint Stockholmban.
Egyedülállóan finomak pácolt heringkészítményeik. A halak mellett a finnek sok húst fogyasztanak. Nagy kultusza van a jávorszarvas, a rénszarvas húsának, csemegének számít a medvetalp, a füstölt, pácolt medvesonka, de fogyasztanak ürüt, marhát és sertéshúst is.
A hideg éghajlat miatt télen nagy a szervezet energiaigénye, ilyenkor szívesen fogyasztanak zsíros húsokból készült ételeket. Kenyeret főleg árpából és rozsból készítik. Lappföldön készítenek árpalisztből rénszarvas vérrel főzött kását is. Köretként burgonyát, gyakran főtt burgonyát adnak, zöldségkínálatuk szegényes. Náluk is megterem a vörösáfonya, az eper, a málna, a szeder. Az étkezések végén nem esznek desszerteket, süteményeket.
Étkezés előtt egy borókaillatú pálinkát vagy rozspálinkát fogyasztanak. Az étkezésekhez sört, friss vagy aludttejet isznak. Finnországban a szeszfogyasztás korlátozva van, mindenki csak italkönyvre válthatja ki a megszabott fejadagot.


A spanyol konyha

Egy spanyol mondás azt tartja: " ha bekötött szemmel ízlelsz egy ételt, és nem tudod megmondani, hogy mit eszel, akkor nem volt jó a szakács". Ez a mondás kifejezi a spanyol gasztronómiának azt az elvét, hogy az ételkészítés művészetének célja csak az lehet, hogy az étel megtartsa a természetes jó ízét. A spanyol konyhának évszázados hagyományai vannak, annak ellenére nem konzervatív, ötletes újításokra mindig kész.
Az Ibériai-félsziget egy jelentős hányada terméketlen terület, a tengerparti részeken viszont kiváló zöldségeket és gyümölcsöket termelnek. Fontos termékük a zöld olívabogyó, ami leszüretelés után élvezhetetlenül keserű, a napon fermentálva kapja savanykás ízét, aromáját, majd töltve és különféle páclevekben tartósítva forgalmazzák. Felhasználják koktélokhoz, hideg és meleg ételekhez.
Leveseik a gazpacho és a cocido, ennek a két levesfajtának sok száz változata létezik. A gazpachok hideg levesek, elterjedésüket, népszerűségüket az éghajlat magyarázza. A forró spanyol nyárban hűsítenek és étvágyat gerjesztenek.
Ezeket a leveseket már akkor is fogyasztották, mikor az Ibériai félszigetet a rómaiak tartották megszállva. A fokhagymát, ami egyik fontos fűszere, a rómaiak hozták magukkal, a többi hozzávalót az őslakók - ibérek és kelták - termelték. Alapvetően vöröshagymát, zöldpaprikát, paradicsomot és uborkát kevernek össze, felöntik, sózzák, fűszerezik, behűtve és átszűrve tálalják. Van olyan változata is, amihez kenyeret adnak, és napokig erjesztik.
A cocidok a meleg levesek, gyakran a mi bográcsgulyásunkhoz hasonló egytálételek. Ilyen a leves cádizi módra, amit sonkával készítenek, a torréró leves marhahússal készül, de vannak más jellegűek is, pl. dióleves, baszk fokhagymaleves stb.
A paella lényegében egy jóminőségü rizs, sáfránnyal fűszerezve, amihez a különböző zöldségeket, halakat, rákokat, kagylókat és húsokat kevernek.
Fűszerként a már említett fokhagymából sokat használnak, de vöröshagymát, borsot, sáfrányt és sok fűszerpaprikát is tesznek ételeikbe. A pimenton csípős, jó íz- és színhatású spanyol paprika. Főzéshez ízesítnek, gyakran használnak bort.
A húsok közül a birkát, a bárányt kedvelik, ezeket gyakran egészben, nyárson sütik, de felhasználnak marha-, borjú- és sertéshúst, a szárnyasok közül pedig csirkét a kedvelik. Salátának sokféle alapanyagot használnak, a zöldsalátán, a paprikán, a paradicsomon, uborkán kívül a rizst, a karfiolt és a gyümölcsöket is felhasználják. Olajos, hagymás dresszingeket készítenek, de a saláták készítésénél sokszor rögtönöznek, az ánizs, a rozmaring, a kapri, a sherry alkalmazásával teszik változatosabbá a salátákat.
Befejező fogásként gyümölcsöt, gyümölcssalátákat, krémeket, fagylaltokat fogyasztanak, de vannak a "fiestákra", az ünnepekre hagyományos diós, mandulás süteményeik is.
Boraik kellemes, könnyű száraz, kissé fanyar ízhatásúak. A spanyolok hozzánk magyarokhoz hasonlóan borívó nép. A jerez - nálunk sherry néven ismerik - hasonló a tokaji borokhoz, ennek is van édes és száraz változata, és hosszú, évekig tartó érlelés alatt kapja meg azt a kellemes, kissé dióra emlékeztető ízét. Aperitifként is fogyasztják a száraz változatát, de sokféle húsételhez és halhoz illő borfajta. Főzéshez használva pedig érdekes kivételes ízt ad egy-egy ételnek. A sangria a bóléhoz hasonló, jellegzetes italuk, az idénynek megfelelő gyümölcsökkel, és fanyar vörösborral készítik. A spanyolok viszonylag korán reggeliznek, de nem túl bőségesen. Az ebéd és a vacsora különösen nyáron a nagy meleg miatt későbbre tolódik.
A portugál konyha nem a felfedezések hajósainak ételeit adja - sózott hús, kétszersült, szárított hal stb. -, hanem érdekes, ízekben bővelkedő ételek sorát. A tengeri halak, rákok, kagylók, polipok alkalmazása széleskörű. A hagymát, paradicsomot, gombát még bővebben használja, mint a spanyol konyha. A spanyolokhoz hasonlóan gyakran használnak bort a főzéshez. Az angoloktól átvették a pudingok készítését

A svájci konyha

A svájci kantonokra különböző konyhák gyakoroltak befolyást, gasztronómiájuk olyan sokszínű, mint maga az ország. Hatott az olasz, a francia, de a német és az osztrák konyha is. A hosszú évszázadok együttélése során mégiscsak kialakult egy sajátos arculatú nemzeti konyha.
Az ebéd, hozzánk hasonlóan akkor megfelelő a svájci ember számára, ha egy jó levessel kezdődik. A fejlődés és az idővel való takarékosság magával hozta, hogy levesporokat, leveskockákat is gyakran használnak. Természetesen vannak frissen főzött jellegzetes leveseik, így a luzerni sajtleves, a zürichi paradicsomleves, a schaffhauseni krumplileves stb.
A tejtermékeket, sajtokat szinte minden ételcsoportnál felhasználják, de meleg ételeket is készítenek belőle. Jellegzetesebb a fondue, aminek készítése egy szertartás, hangulata barátságos légkört teremt.
A főzésre szánt üstöt bedörzsölik fokhagymával, többféle sajtot válogatnak össze, - fontos a minőség és az arány - borban vagy sörben felfőzik a közben összedarabolt sajtokat, cseresznyepálinkát vagy konyakot öntenek hozzá. Néhány perces forralás után egyéni ízlés szerint fűszerezik /bors, paprika, szerecsendióval. Mikor kellő sűrűségű, apróra darabolt kenyérrel kimártogatják.
Földművelő, pásztorkodó őseik valószínűleg egyszerűbben csinálták, a száraz kenyeret tejbe, borba mártogatták, majd rájöttek, hogy a megolvasztott sajtba mártott kenyér, ha borral is ízesítik, jobb ízű és laktatóbb is. Idővel a fondue-nek kialakult húsos változata is. A fondue-höz általában még salátákat is adnak, és bort, de feltétlenül szeszesitalt fogyasztanak.
A másik, olvasztott sajtból készült ételük a racklett, ennél megvágott, egész sajtot tesznek a tűz fölé, úgy olvasztják meg, és a lecsepegő sajtot fogyasztják.
A húsok közül kedvelt a marhahús, a hegyi legelőkön ideális körülmények között tartják a szarvasmarhát, de fogyasszanak borjút, sertést, szárnyasokat és vadakat is. Csak a jóminőségü húsokat és elsősorban a nemesebb húsrészeket kedvelik.
A zöldségeket, főzelékeket franciásan, vajban párolják meg. A salátakészítésnél is átvették a francia és olasz szokásokat, a salátaönteteket, és ők is önálló fogásként fogyasztják a salátát.
Az ún. Rösti nemzeti eledelük, amit főtt, apróra darabolt burgonyából sokféle változatban készítenek, általában vajban pirítják meg.
Igényes, magas színvonalúak hidegkonyhai készítményeik, mindig a legmodernebb táplálkozási irányzatokat követik. Magas fokon áll a cukrászipar is, kiválóak a cukrászsüteményeik, és az olaszoktól átvett fagylaltok, parfék.
Kedvelik a kiadós reggelit, ebédre fontos a leves, utána főétel, desszert, vacsorára komplett, előétellel kezdődő, teljes étrendet fogyasztanak. Nagy borszakértők, gondosan választják meg az ételekhez illő borokat. A kávét tejjel minden étkezés után felszolgálják, de napközben is szívesen kávéznak.

A szláv népek konyhája

  A szláv népek konyháját főleg a bácskai uralja, amely a magyar konyhához a legközelebb áll, azzal a különbséggel, hogy ételeik még zsírosabban készülnek, és erősebben fűszerezettek, mint nálunk. A bőven termő borvidék nemcsak búzában, rozsban, kukoricában, hüvelyesekben és kerti veteményekben gazdag, hanem lakossága elsőrendű marha, sertés és birka tenyésztésével is foglalkozik. A háziszárnyasfélék minden változatát a legkülönbözőbb módon készítik. Földrajzi adottságukból ered, hogy a tengeri és folyami halakban gazdagok, amelyeket hidegen és melegen készítenek el. Leveseik erős fűszerezéssel a magyar konyha szokásainak megfelelően készülnek. A húsféléken, a szárnyasokon, a zöldség- és főzelékféléken kívül a hízott birkahúsból is többféle módon készítenek levest. Különösen szokássá vált az őszi hónapokban alkalmi ebédre a húsleveshez hasonlóan főzött birkaleves, amelyekben az erős fűszereken, zöldségeken kívül kukoricalisztből készült galuskát is főznek. A halakat főleg lecsós vagy paprikás mártásban készítik, de a nyárson sült paprikás hal sem ritka készítménye konyháiknak.

A gyuvecs eredeti szerb étel, amely igazán ízletes, kissé nehéz és zsíros. Halból, szárnyasból, sertés és birkahúsból, vöröshagymával, szeletelt burgonyával, zöldpaprikával, friss paradicsommal, rizzsel és sok füstölt szalonnával készítik. Sóval, őrölt borssal és pirospaprikával fűszerezik.
A bácskai szárma főleg téli étel. Marha- vagy birkahúsból gorombára darált tölteléket készítenek ugyanúgy, mint a töltött káposztához. Zsírban pirított, finomra vágott hagymával, fokhagymával, füstölt szalonnával, sóval, borssal, majoránnával fűszerezik.
Kevés félig főtt rizst tesznek hozzá, és jól összekeverik. Külön erre a célra eltett zöld savanyú káposztalevélben apró, jól becsomagolt tölteléket készítenek belőle. Az apró káposztát finomra vágott vöröshagymával összekeverik, sóval törött borssal fűszerezik, és kétharmad részét egy lábasba teszik. Erre pár szelet birsalmát, csöves pirospaprikát és személyenként 115 dkg füstölt oldalast vagy császár- húst tesznek. Erre helyezik a töltött káposztákat és befedik a többi káposztával. Tejföllel bőven meglocsolják, és fedővel letakarva, sütőben párolják, míg zsírjára nem sül és meg nem puhul.
 Közben bácskai füstölt kolbászt sütnek. Tálaláskor az apró káposztát a tál közepére halmozzák, tejföllel megöntözik, körülrakják az apró töltelékkel, tetejére teszik a felszeletelt füstölt húst és a sült kolbászt. Bácskában nagy kultusza van tavasszal a báránynak. Leginkább nyárson sütik, de a mellrészét zsemlével készült töltelékkel megtöltve, kemencében megsütve is készítik. Tejfölös, töpörtyűs, forrázott fejes salátát adnak hozzá. A bárányfejből, tüdőből és májból tejfölös savanykás bárányaprólék-leveseket készítenek. A csontosabb darabokat kukoricalisztbe forgatva bundázzák, és úgy készítik, mint mi a rántott bárányt. Az angolos és félangolos húsokat rostélyon vagy tűzhely lapján sütik, a bőséges hagymával, olajjal készült salátaféléket adnak hozzá.
A szláv országok nagyobb városainak éttermeiben, de különösen Zágrábban a francia konyha terjedt el. Az Adria körüli idegenforgalmi szállodák éttermeinek konyhái az olasz konyha ételeit készítik. Tésztáik nagyjából azonosak a magyar konyhán készített melegkonyhai tésztákkal. Leginkább a kelt tésztákat, a fánkokat kukoricalisztből készült metéltet és görhét szeretik. A horvát nép élelmezésében nagyon elterjedt a kukoricagánica. Ehhez a kukoricalisztet. forró tejjel leöntik, és ha kihűlt, olvasztott vajat, egész tojást és annyi búzalisztet kevernek hozzá, hogy az, gyenge galuskatészta legyen. Forró vízbe mártott kanállal kiszaggatva, sós vízben kifőzik és leszűrve, kivajazott zománcozott tepsibe rakják, rétegezve. Minden réteget megszórnak cukorral. Sütőben vagy kemencében megsütve tálalják.


A török konyha és étkezési szokásai

Törökország átmenet a Közép-Kelet és a Balkán között. Régen a török birodalom Belső Ázsiától csaknem Bécsig terjedt. Török közvetítéssel jutott el hazánkba a paprika, a paradicsom, de török hatásra terjedt el a kávéivás szokása is.
Törökország lakosságának kétharmada mohamedán, és ez meghatározza az étkezési szokásokat is. Sertéshúst, sertészsírral készült ételeket nem esznek, bár ezt a rendkívül meleg éghajlat is indokolja. Sok halat fogyasztanak, amit az utcai árusok roston sütve kínálnak, de az éttermek étlapjain rákok, kagylók, tintahal, kardhal is előfordul különféle módon elkészítve. Előételként a tengeri termékek mellett pástétomokat, kolbászkákat, kaviárt fogyasztanak. A kaviárt finomra vágott uborkával tálalják.
Leggyakoribb húsféle a bárány-, az ürü-, a kecske-, a vad- és a tyúkhús. Kedvelt a nyárson és roston sült ürühús, valamint az ebből készült rablóhús a sis-kebab. Jellegzetes a darált birkahúsból, burgonyából, paprikával, paradicsommal, joghurttal készített muszaka, valamint az ugyancsak birkahúsból készített rizottószerű fűszeres, rizses étel, a piláf. Ételeiket elég intenzíven fűszerezik, felhasználják a vöröshagymát, a fokhagymát, a borsot és a savanykás joghurtot.
Sokat fogyasztanak a különféle zöldségekből, így paprikát, paradicsomot, articsókát, padlizsánt, babot, tökféléket, parajt, káposztát. Fontos táplálékuk a rizs, nemcsak köretnek készítik, de sok ételüknek - pl. a piláfok - alkotóanyaga is. Törökországban kiváló gyümölcsök teremnek: füge, dinnye, eper, szőlő, körte, stb. Fontos exportcikkük a mazsola. Az édességeik számunkra túl édesek, nehezek. Legismertebb pálinkaféléjük az édeskés, ánizsos Raki. Vannak jóminőségű vörösboraik is.
A törökök szeretnek jól, komótosan étkezni, kellő időt szánnak minden fogásra. Délben 3-4 óra ebédszünetet tartanak, amit a meleg éghajlat indokol. A forró, déli órákban pihennek, a munkát a délutáni, esti órákban folytatják.
A kávéivás valóságos szertartás náluk. A porfinomságúra őrölt kávét speciális edényben főzik cukorral együtt, fontos, hogy a felszolgált kávén legyen hab. A kitöltött kávéval együtt a csészékbe kerül egy kis zacc is, a török kávé így az igazi. Az étkezés utáni dohányzás is elmaradhatatlan.