Az osztrák konyha

  Az osztrák illetve a bécsi konyhával kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy az a magyar konyhától alig tér el. Ennek magyarázatát az Osztrák-Magyar Monarchia léte adta. Leveseik, mártásaik, főzelékeik nagy része lényegtelen ízesítéssel azonos a magyar konyhán készítettekkel. Húsételeik több változata a magyar konyhán ismert, például a tányérhús, a főtt táblafartő - Tafelspitz - a különféle hozzáillő mártásokkal, a tejfölös zöldséges és más készítésű párolt húsok.  Magyaros húsételeink, gulyások, pörköltek vagy más paprikásan készült ételek Ausztriában, - de főleg Bécsben - nagyon népszerűek. Ezeknél az ételeknél legfeljebb annyi az eltérés, hogy az osztrák konyha bővebb, lisztel sűrített, lével készíti ezeket.  Meleg tésztáik, az inkább cseh eredetű gombócfélék vagy stíriai metélt, a salzburgi galuska, a császármorzsa stb. a magyar konyha kínálatában is megtalálhatók.
A jóhírű osztrák konyha sok hasonlóságot mutat a magyar konyhával, készítményei között megtalálhatók az olasz kreációk - az olajban sült halak, rizottók, spagettik - de a cseh, lengyel, bajor származású fogások is. Ami érdekes, hogy az osztrákok mindezeket sajátjuknak érzik. Ahogy pl. a Wiener Schnitzl-t a bécsi szeletet és sok más ételt mi is. Pedig a bécsi szelet valójában nem bécsi találmány. Osztrák források ugyan állítják, hogy Ferdinánd császár főszakácsa, Leopold Grunzmüller "találta fel", de az igazság az, hogy Radetzky marsall hozta magával Milánóból, ahová V. Károly spanyol zsoldosai révén jutott el. Spanyolországban andalúz szelet néven fogyasztották, évszázadokkal Radetzky marsall előtt. Ide a hódító arabok révén jutott Közel-Keletről, ahol a nagy valószínűség szerint a bizánciaktól tanulták el. Egy bizánci szakácskönyv, amely túlélte a török ostromot már leírja a rántott hús receptjét.
A különböző népek Monarchián belüli együttélése nagyban befolyásolta konyhájuk kialakulását, ezeknek a hatásoknak is köszönhető az osztrák konyha színessége, amit még a francia konyha hatása bővített. A francia konyha hatása elsősorban a császári udvaron keresztül érvényesült. Az osztrák konyhának azonban a sokféle hatás ellenére is megmaradt a sajátos arculata.
Kiváló minőségű hentesárukkal rendelkeznek - pácolt sonkák, virslifélék és egyéb töltelékes áruk -, melyeket reggelire vagy napközbeni étkezésekre fogyasztanak. A hideg előételeknek nincs nagy kultusza náluk. Hozzánk hasonlóan szeretik a jóízű, tartalmas leveseket.
Széles választékát készítik a tojásételeknek és a tésztaételeknek. Az Alpokból alázúduló tisztavízű hegyi patakok pisztrángban rendkívül gazdagok. Így sok halételük pisztrángból készül, de ismerik a fogast is, és importból kerülnek be az országba tengeri halak, rákok, kagylók. A húsok közül a vezető szerep kétségtelenül a marhahúsé, aminek az a magyarázata, hogy az alpesi legelőkön nagyszámban nevelt marhák húsa rendkívül ízletes. Van olyan osztrák vendéglő, ahol több mint húszféle főtt, sült, párolt marhahús ételt kínálnak a vendégnek. A főtt marhahúsból is legalább ötfélét: a csontos szegyhús, a fartő változatai, a szaftos lábszárhús stb. A főtt húsokhoz ecetes tormát vagy egyszerű meleg mártásokat adnak, pl. paradicsom-, kapor-, fokhagyma-, zsemlemártást stb.
A borjúhús ételek is kedveltek, nemcsak azért, mert a közismert Wiener Schnitzl ebből készül, ezen kívül sokféle szeletet készítenek, sonkával, szardellával, sajttal, stb.
A bécsi hentesek a borjúcomb felsál részét "Kaiserteil"-nek császári résznek nevezik.
A harmadik hely a szárnyasokat illeti, ezek közül is a legnépszerűbbek a csirkéből készült ételek, így az idei rántott csirke, sült csirke stb. Ausztriából indult ki a Wienerwald éttermek elterjedése, ez az étteremlánc elsősorban csirkéből és szárnyas belsőségekből - zúza, máj- készült ételeket kínál.
Kisebb mértékben ugyan, de használ az osztrák konyha sertés- és vadhúsokat, valamint belsőségeket. A rántott, vagy egyéb módon bundázott ételeiket sertészsírban sütik ki, míg a főzéshez inkább vajat használnak.
A salátáikat hozzánk hasonlóan - és sok más néptől eltérő módon - a húsételekhez fogyasztják. Kedvelik az olajos citromos ízesítésű salátákat és a tejfölös dresszingeket.
Ausztriában egy jó ebéd vagy vacsora elképzelhetetlen tészta nélkül. Meleg tésztákból rendkívül nagy a választék. A könnyű kelt tésztából készült briós, kuglóf osztrák készítmények, de megtalálhatók a cseh gyümölcsös ízes gombócok, fánkok. Salzburg különlegessége a salzburgi galuska, kitűnő a stíriai metélt, de készítenek réteseket - elsősorban almarétest - is, bár az acélos, magas sikértartalmú magyar búzából őrölt liszt erre alkalmasabb. A különböző smarnik - morzsák -, is jeles készítményei az osztrák konyhának. Az osztrákok leghíresebb tésztája valószínűleg a Sacher torta, amelyet Franz Sacher, a Sacher ház alapítója kreált. Elterjedtek a különböző olasz fagylaltok, parfék, krémek. A kávét hosszúra főzik, de erős, aromás és folyékony tejszint vagy tejszínhabot adnak hozzá.
Kedveltek a különféle gyümölcspálinkák és jó minőségű száraz fehér borokat termelnek. A Bécs környéki falvakban sok gazda méri a saját borát, csülköt, füstölt sonkát, kolbászt, házikenyeret adva hozzá borkorcsolyának. Nagy a sörfogyasztás, szívesen isszák étkezés előtt és étkezés alatt is. A napi étkezési ritmusuk nagyjából megegyezik a mienkkel.




Az orosz konyha

Az orosz nép táplálkozását a cárok uralkodása alatt az egyoldalúság, egyszerűség jellemezte, míg a főúri konyhákon a bizánci birodalom pazarló étkezési módszereit alkalmazzák. A XVII. és a XVIII. században, különösen Katalin cárnő és Péter cár uralkodása alatt a francia konyha vált uralkodóvá.

Az ország hatalmas területén minden éghajlat megtalálható. Különösen kedvező az éghajlata a Fekete-tenger védett vidékeinek, amelyeket a Krím és a Kaukázus óv meg a hideg légáramlatoktól. Az országot övező hatalmas tengerekben, a hatalmas tó- és folyamhálózatban mindenféle hal-, rák- és hüllőféle megtalálható. A marha, a borjú- és a birkahúsokon kívül a sertés és a kecske húsát is felhasználják konyháikon. A szárnyasok bőségéből következik, hogy különösen sokféle szárnyasétel található étrendjeikben. A vadak számos fajtáját ismerik és készítik.

Az éghajlati és domborzati viszonyok az étkezésben specializálódást eredményeztek. A Kaukázusban főként kecskét és juhféléket tenyésztenek, és ezekből készülnek a legnépszerűbb ételek. Szibériában a nagy hideg miatt a zsíros ételeket kedvelik, így például a sertést szalonnájával sütik meg, és pecsenyéjükön a szalonnaréteg rendszerint vastagabb, mint a hús.

A mezőgazdasági termékeik gazdagsága meglátszik az ország konyháján. Ukrajna és Grúzia mezőgazdasága kitűnő árukkal látja el a nagyvárosok konyháit. A városok mellett létesített óriási kertészetek az év minden szakában a friss zöldség-, saláta- és főzelékfélék, valamint a gyümölcsök legbiztosabb forrásai.  A hagyományos konyhatechnikai eljárásaikon kívül igen nagy kultusza van a rostélyon és nyárson sütés módszereinek. A kaukázusi saslik, amely ősrégi eredetű ételük, birkahúsból készült nyárson sütve, faszénparázs felett forgatva. Ma már az egész világot meghódította.

 Ételeik elkészítéséhez a modern technikai eszközöket alkalmazzák, de egy-egy köztársaság specialitását a hagyományos készítési mód jellemzi, pl. a grúzok scsi levesét agyagedényben főzik, és az ételt a főzőedényben szolgálják fel.  Köztársaságonként változik a felhasznált zsiradékféle. Sok olajjal és vajjal főznek, de felhasználják az ürü és a marha kisütött faggyúját is.

Jellemző étkezésükre a bőséges reggeli, amelyet húsfélékből, halakból, tojásfélékből, zöldsalátákból készítenek, ezt követi a tea, a tej vagy valamilyen tejtermék. Az ebédek és a vacsorák bevezetője a "zakuszi", amely tulajdonképpen vegyes ízelítő. A vegyes ízelítők Oroszországból származnak, ahol már a múlt században együtt tálaltak különféle hideg ételeket. Divatját innen vették át elsősorban a franciák és a svédek. Nehéz lenne pontos előírást adni arról, hogy mit is találnak a zakuszikban, mert minden időben a rendelkezésre álló tengeri és folyami halak, főzelék- és húsfélék stb. változataiból állítják össze, így például füstölt lazacból, szárnyassalátákból, rákmajonézből, ráksalátából, töltött uborkából, füstölt libamellből, sajtfélékből, salátafélékből készítik.

A leveseik tartalmasak, bőven főznek bele húst és zöldségféléket, és azokkal együtt tálalják. Készítenek erőleveseket, krémleveseket, de ezeket a húsételek után vagy közben fogyasztják. A meleg előételeik között a főtt vagy sült húsos tésztafélék, a hal- és tojásételek, a belsőségek és a főzelékfélék gazdag változatai találhatók.  Húsételként az egyben sült vagy párolt húsételeken kívül a frissen készített szárnyas-, vad- és vágóállatok felszeletelt húsrészeinek sokféle változatát készítik. Ezeket sült burgonyával, káposztafélékkel és sok salátával tálalják. Nagyon sok nyers hagymát fogyasztanak, és zöldhagyma szárát is felhasználják saláták készítéséhez. Az uborkát héjával együtt felszeletelve, nyers paradicsommal, hagymával, ecettel, olajjal ízesítve készítik. A káposztát nyersen, salátának vagy savanyítva, hagymával és olajjal elkeverve kedvelik. Vajas és omlós süteményeket sütnek, egyéb cukrász-készítményeiket kevés vajkrémmel és sok tejszínhabbal készítik.

Fagylaltjaik és parfé készítmények igen jók, és az év minden szakában kaphatók. A gyümölcsöket héjával együtt fogyasztják. Az almát még kompótnak sem hámozzák meg.
Tejet és tejterméket, különösen sajtot használnak mind az ételekben, mind kiegészítő ételként.
Az orosz konyha alapja a bizánci udvar, étkezési, ételkészítési szokásaira vezethető vissza. Ez a régi tradíció ötvöződött a francia konyha finomságaival. A cári udvar és az orosz nemesség előszeretettel használta a francia nyelvet, így a francia kultúra, műveltség és vele együtt a francia konyha is hatott. Főleg I. Péter cár és II. Katalin uralkodása alatt érvényesült a francia hatás, amit erősített, hogy néhány francia szakács letelepedett Oroszországban.
A hatalmas ország területén többféle éghajlat is megtalálható. Az országot övező tengerekben, tavakban, folyókban sokféle hal, rák és hidegvérű állat fordul elő.
Az étkezések bevezetője a zakuszki, lényegében egy vegyesízelítő, amit az éppen rendelkezésre álló halakból, zöldség- és salátafélékből, húsokból, felvágottakból állítanak össze. Nincs szabály, hogy mit és mennyit kell tálalni belőle. Oroszországban már a múlt században szokás volt együtt tálalni különféle hideg ételeket, ezt azután átvették a franciák és a svédek is. Végül is a franciák finomították, fejlesztették tovább úgy, hogy ma már a világon mindenhol elterjedt fogás a vegyesízelítő.
Az orosz konyha levesei tartalmasak, bőven főznek a levesekbe különféle húsokat, zöldségeket. Világszerte elterjedt az orosz borscsleves, amiről elmondhatjuk, hogy az egyik nemzeti ételük. Káposztával, céklával, egyéb zöldségekkel, hússal főzik, tejfölözik. Többféle készítési módja vált ismertté. Készítenek erő- és krémleveseket, számunkra szokatlan módon a húsételek közben vagy az étkezés végén fogyasztják.
Sokféle változatban készítik a tésztaételeket, leveles, omlós vagy kelt tésztákból. Ezeket töltik hússal, zöldségekkel, tojással, gombával, rizzsel. A pirogot nemcsak sós töltelékkel adják, de almás, túrós, barackos változata is ismert.
A húsok minden fajtáját felhasználják. A főzéshez olajat, vajat, sertészsírt és a kisütött birka-, marhafaggyút egyaránt alkalmaznak. Nagy kultusza van a faszénparázson készített rostonsülteknek és nyársonsülteknek. A húsokhoz burgonyát, káposztafélét és sok nyers salátát adnak, pl. paradicsomot, uborkát, káposztát, céklát. Sok nyers hagymát fogyasztanak, de kedvelik az ecettel, az olajjal, a tejföllel ízesített salátákat is.
A főzelékek közül néptáplálék a káposzta, de kedvelt főzelékek a tök, a bab, a borsó, a lencse. A káposztát nyersen, főzve és savanyítva fogyasztják. Fűszerezésre, ízesítésre az ismert fűszereken kívül aromás fűszernövényeket és savanyított, erjesztett tejtermékeket is felhasználnak. A kefir, a joghurt és egyéb tejtermékek mellett fogyasztják a juh-, kecskesajtot és a túrót is.
Kenyérből a barnább rozskenyeret részesítik előnyben. Vajas és omlós tésztából gyümölcsökkel, vajkrémmel, tejszínhabbal készítenek különféle süteményeket. Fagylalt- és parfé-készítmények egész évben kaphatók.
Legkedveltebb italuk a vodka és a különféle borpárlatok, pálinkafélék. Közismert a magas teafogyasztásuk, de kedvelik a tejeskávét is. Reggeli előtt szívesen fogyasztanak vodkát, pálinkaféléket. Minden étkezésnél szívesen veszik az asztalra tett nyers paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát, retket.


Az angol konyha

 Az angolok reggelije hagyományosan tartalmas, a déli étkezés jelentősége nem nagy, az esti étkezés szintén bőséges.  Az ételek készítésének befejezését általában az asztalnál, a tálalás előtt végzik.  Rendszerint egészben hozzák az asztalhoz a sülteket, és ezeket a házigazda maga szeleteli és tálalja. Az angolok voltak az elsők, akik a múlt század elején késsel, villával való étkezést bevezették. Konyhájukban nagy jelentősége volt a francia konyhának, amelyet a nagy számban alkalmazott francia szakácsok terjesztettek el.

 Az angol konyha kialakulását a gyarmatokon termett javak és az azokon kialakult főzésmód is befolyásolta. Különösen India szállított nagy mennyiségű fűszert. Az angol konyhán elterjedt currypor innen származik.

Az ételek készítéséhez általában vajat, olajat vagy faggyú kisütött zsiradékát használják. A marha és borjúvese faggyúját nyersen, elsősorban tészták készítéséhez használják fel. Az angol konyhában a halat, a főzeléket főleg vízben vagy levesben megfőzve és olvasztott vajjal leöntve készítik. A sültekhez készített mártásaiknál a pikáns ízekre törekszenek.

 A bőséges reggelit húsos szalonnából és tojásfélékből készítik, és különböző kásafélékkel fejezik be. A délelőtti teázások alkalmával meleg és hideg szendvicseket fogyasztanak.  Leveseik főleg ürü-, marha- és csirkehúsból készülnek. Az irlandi ürügulyás (Irish stew) egyik legelterjedtebb levese az angol konyhának, de a cock o' leckite is mindennapos készítményük; a húslevesben főtt csirkét gyöngyhagymával és rizsbetéttel ugyanabban az edényben szolgálják fel, amelyben főtt. A hodge podge-t, amely ürülevesben főtt vagdalt ürühús, hagymával, zöldborsóval és metéltre vágott zöldsalátabetéttel tálalják. Ünnepélyes alkalmakra rendszerint teknősbékalevest készítenek, amely ugyancsak az angol konyha egyik leveskülönlegessége.

Az előételek választéka az angol konyhán igen fontos. A tengeri halak, rákok hidegen, melegen nagy választékban készülnek. Különösen nagyon kedveltek a sajtos előételek, amelyeket főleg Chester sajtból készítenek. Sültjeik közül az angolos húsokon kívül kedvelik a Yorki sonkát, amelyet melegen, madeira- mártással készítenek, a szárnyasok közül a gesztenyepürés pulykát, és  népszerű a Chicken pie (ejtsd. csikin páj), amely pástétomtésztával bélelt tűzálló edényben megsütött nyers csirkehús, angolszalonna, hagyma, csiperkegomba, stb., szárnyaslével felöntve.

A vadakat pikáns mártásokkal, rendszerint angolosan megsütve készítik, és angol mustárt adnak hozzá. Mártásaik közül a cumberland-, menta-, az Albert- és a Cambrige-, valamint az alma- és egresmártások a legismertebbek. Húsételeik elmaradhatatlan kísérője a ketchup és a Worcester (ejtsd: vuszter) mártás.
  Az úgynevezett fűszeres előételeket az angolok nem az étrend elején, hanem a végén szokták felszolgálni. Tésztáik közül főként a pudingfélék a legismertebbek.
Az angol étkezési szokások
Az angol konyháról megoszlanak a vélemények, vannak, akik szerint az ételkészítési módokban szegényes. Elsősorban a franciák tesznek csípős megjegyzéseket e témában. Francia eredetű az a mondás, miszerint "Angliában vannak a világ legjobb élelmiszerei......amíg nem kerülnek a konyhába...." Az eredeti angol konyha készítésmódjai valóban egyszerűek. Alapjában véve szeretik a kiadós, testes, jó minőségű húsokat, jóízű halakat, laktató lepényeket, pudingokat, mégsem élnek fenntartás nélkül az asztal örömeivel.
Hódító Vilmos és a normann nagyurak a következő elvhez tartották magukat: "Felkelés ötkor, ebéd kilenckor, vacsora ötkor, ágyba kilenckor." Az említett két étkezés közül, csak az ebédet fogyasztották asztalnál, vacsorára csak sebtében ettek néhány falatot.
Anthony Wood írta Cromwell koráról: a puritánok házában "hideg hús, fagyos társalgás, jeges fogadtatás "volt osztályrésze a vendégnek.
Angliának azonban van egy másik arca is. A legendás hírű Artúr király bőtorkú, nagyétkű népéről is olvashatunk, valamint az élete élvező reneszánsz uralkodó, VIII. Henrik fényes lakomáiról.
Angliának köszönhetjük több gasztronómiai érdekességet, de legalább is angol közvetítéssel jutott el néhány dolog Európába: így pl. a szendvicsek készítése, vagy a XVII. századi Angliában terjedt el teaivás, a pudingok, a pie-ok, amiről egy híres gasztronómus is elismeréssel szólt. "Áldott legyen a neve, aki feltalálta" - és ezután ismerteti a Christmas pie-t az angolok kedvelt karácsonyi csemegéjét.
A sok keleti fűszer a XII. századtól angol hajókon jut el Európába. Londonban már 1652-ben működött kávéház, míg a kontinensen az 1690-es években, a Bécs elleni sikertelen török ostrom után nyílt az első. A leírás szerint azt a kávét használták fel, amit a menekülő törökök, Bécs alatt hagytak.
Az angoloknál kialakult egy sajátos étkezési ritmus, ami eltér a kontinentális szokásoktól. Fogalommá vált az angol reggeli, ami gyümölcslével kezdődik, majd zabkása következik. A zabkását tejjel vagy tejszínnel fogyasztják, van, aki cukorral. Fontosak a különböző pirítósok - toast - a többféle kenyér, péksütemény, esetleg cukrászsütemény.
Világszerte kedvelt reggeli ételeik a sült sonka, tojással - ham and eggs - és a húsos sült szalonna, tojással- bacon and eggs -, de fogyasztanak sült halat, rántottát és egyéb kiadós ételeket. Az angol reggeli tartozéka a vaj, jam, méz. Legkedveltebb a narancsjam, az eper- és sárgabarack jamok. A leggyakoribb reggeli ital a tea, ritkábban a kávé. A teát tejjel vagy tejszínnel, gyakran cukor nélkül fogyasztják. Van, aki a szó szoros értelmében teával kezdi a napot, és mindjárt ébredés után elfogyaszt egy csészével. Ez az ún. early morning tea, a kora reggeli tea. A teát forrázzák és igen erősre készítik.
Az ebéd -lunc- rendszerint munkahelyen, iskolában stb. az ebédszünetben elfogyasztott gyors étkezés. Ez az étkezés általában szendvics vagy hidegsült, sonka, sajt, saláta. A meleg ebéd is egyszerű, egy csésze leves vagy ivólé egy sült valamilyen salátával, esetleg desszert. Délután 4-5 óra körül egy csésze teát vagy kávét fogyasztanak, hozzá kekszet, kétszersültet, süteményt, szendvicset.
A vacsora -dinner- régebben az angol családoknál szertartás volt, a megfelelő hagyományokkal, és ünnepélyes keretek között bonyolódott. Ilyenkor átöltöztek, komplett, gondosan összeállított étrendet fogyasztottak. Az átlag angol családoknál már nem divat, de vacsorára kiadósan étkeznek.
Szállodában az angol vendég vacsorához ma is átöltözik, alkalomtól függően sötét ruhát vagy szmokingot, a nők estélyi ruhát vesznek. Vacsora előtt aperitifet fogyasztanak, majd kiadós komplett vacsorát. A későesti vagy színházi vacsora -souppé- egy lefekvés előtti könnyű étkezés, egy csésze tea, vagy tejes ital, kétszersült.
Az angolok, de a skótok és az írek is konzervatívak, bár az utóbbi évtizedekben az angol konyhára is hatott más nemzetek konyhája, elsősorban a francia konyha.
Leveseiket elsősorban különböző húsokból főleg ürü-, bárány-, marha- vagy csirkehúsból készítik. Jellegzetes levesük a "beef tea", ami szó szerint marhahús teát jelent. Lényegében jó minőségű marhahúst, főleg bélszínt kockára vágnak, felöntik zsírtalan húslevessel, fűszerezik, majd kb. 3 órát gőzölve forralják. Említhetjük még az irlandi ürügulyást -Iris stew- vagy az angol csirkelevest -Cooki leeki-, de készítenek zöldség- és gyümölcsleveseket is, pl. spenót-, uborka-, kelkáposztalevest, gesztenyelevest, meggylevest stb.
Az angol konyhán nagy számban szerepelnek hal és rákételek. Fogyasztanak birkát, szárnyasokat, vadakat, de a húsok közül ki kell emelni a marhahúst. A jó minőségű marhahús a jólét alapja, az angol életforma fontos kelléke és szimbóluma.
Angliában nem, vagy csak ritkán beszélnek étkezésről, ételekről. Egy ebéd vagy vacsora meghívás után megköszönik a kellemes társaságot a háziasszonynak, a jól megválasztott bort a házigazdának, de a jó konyhát, az ételeket dicsérni szokatlan lenne. Egyetlen fogás, amiről illik beszélni, ez a marhasült.
Sertésből az angolok csak a sonkát és a sovány angolszalonnát fogyasztják szívesen. Az írek kedvelik a sertéshúst, és a sertészsírt is felhasználják főzéshez. Az angol konyha az olajat, a vajat, vagy a kisütött faggyút használja e célra.
A jó minőségű marhahúst és vadakat, vagy az ürüt egészben sütik, ügyelve arra, hogy a hús belseje rózsaszín vagy ízléstől függően véres maradjon, az így megsütött hús porhanyós és lédús lesz. Innen ered, hogy a félig sült húsokat a világ minden konyháján "angolos húsnak" nevezik, mert a sütési módot más konyhák is átvették.
Az egybesült húsokat gyakran a vendég előtt szeletelik. Régi angol szokás volt, hogy az asztalnál a családfő szeletelte a húsokat, vagy darabolta a szárnyast és tett mindenkinek a tányérjára. Ebből alakult ki az elegáns angol felszolgálási mód is, amikor a felszolgáló a feltálalt ételeket a vendég tányérjára szervírozza.
A húsokat sütik szeletben is, frissen elkészítve, de van még egy kedvelt elkészítési mód, a párolás is. Az angolok marhasült alatt tulajdonképpen egy elősütött, és barnamártásban megpárolt ételt értenek.
Más módon, mint a magyar konyha, de erősen fűszereznek, a volt gyarmataikról sokféle fűszert szereztek be. Az egyik legkedveltebb az indiai eredetű curry por, amit mártások, húsok, köretek fűszerezésére használnak, pl. curry csirke, curry rizs, curry mártás. Fontosak a fűszerkeverékek és az angolos húsokhoz adott fűszeres mártások, így a Worchester, a ketchup, az angol mustár, a Cumberland mártás és a különféle gyárilag elkészített gyümölcsmártások. Ételeik ízesítésére használnak ecetes, erősen fűszerezett zöldségféléket is.
A húsételekhez rendszerint többféle zöldségköretet adnak, ezeket sós vízben főzik meg és tálaláskor vajat tesznek a tetejére. Ez az ún. angolos főzelék készítési mód. A zöldségek mellé még tálalnak főtt vagy sült burgonyát és a marhasült elválaszthatatlan tartozéka - a barnamártás mellett - a Yorkshire puding. Ez egy tojással elkevert lisztpép, amit sütőben vagy forró zsiradékban sütnek ki.
A pie szót lehet lepénynek, pitének, fordítani. Készítik zöldségekkel, gombával, hallal, húsvagdalékokkal, ilyenkor előételként vagy főételként fogyasztják, de készítik almás, cseresznyés és egyéb gyümölcsös változatban desszerként is. Az apple pie, az almáslepény nélkül egy időben az angol ünnepi ebéd elképzelhetetlen volt.
A másik kedvelt desszertjük a puding. Sokféle változata ismert, készítik citrommal, szilvával, egyéb gyümölcsökkel, lekvárral, de a pie-hez hasonlóan készülhet zöldséggel köretnek, előételnek, vagy hússal, ilyenkor lehet akár főétel is. Külön szertartás a karácsonyi puding, a Christmas puding készítése. Vidékenként, sőt családonként őriznek hagyományos recepteket. Van olyan, amit az ünnep előtt 4-6 héttel már elkezdenek készíteni. A készítéshez a marhafaggyút, lehetőleg az ökörvese faggyúját veszik, aminek a megfelelő kiérlelése már eleve hosszú időt vesz igénybe.
A desszertek között meg kell még említeni a gyümölcstortát, a gyümölcslepényt és az aprósüteményeket, teasüteményt. Jelentős a gyümölcs, valamint a tej és tejtermékek fogyasztása is.
Az italok közül legkedveltebb a whisky -az írek whiskey-nek írják-, de jelentős a gin, a vodka fogyasztása is, az utóbbiakat általában "Tonic Vater"-rel isszák. A hagyományos koktélok mellett Angliában is tért hódítanak az olyan long drinkek mint a gin tonic, campari juice stb.
A borok közül hosszú ideig a portugál portói volt a kedvenc, ez derül ki a Viktoriánus kor regényeiből, színdarabjaiból. Angliában nem terem meg a szőlő, így elsősorban francia és német borokat importálnak, a vörösborok a legnépszerűbbek.
Az angolok nagy sörfogyasztók, régen sok kis hagyományos sörfőző üzem működött, számtalan sörkülönlegességgel. Az ipar fejlődésével nagy sörgyárak is létrejöttek, de ezek termékeivel nem teljesen elégedettek a fogyasztók. Ezt úgy juttatják kifejezésre, hogy az otthoni sörfőzés eszközei és a sörhozzávalók kaphatók, így az utóbbi időben terjed a házi sörfőzés. Néhány jellegzetes sörfajta: a burton egy erős sörfajta, a gingerbeer azaz a barna gyömbérsör, de sokféle import sör is kapható. Az angol vendég korrekt, fegyelmezett kiszolgálást igényel. Minden étkezésnél szívesen fogyaszt vajas pirítóst, és jónéven veszi, ha az asztalon áll egy kancsó jeges víz.

Az olasz konyha

    A mai olasz konyha előzményeit leginkább a római birodalom területére vezethetjük vissza. A római császárság fénykorában a dúsgazdag földesurak, a világlátott katonák már fényűző módon éltek. A meggazdagodott emberek pazarló vendéglátásáról többszatírát írt Ovidius, Horatius és a Néró korábban élt Petronius. A vendéglői élet is a rómaiaknál alakult ki. A vendéglőst a görögök lenézték, a rómaiaknál a tavernának, kiskocsmának nagy becse volt. Az itáliai Pompeji várost, amely a mai Nápoly közelében volt, 79-ben a Vezúv egyik kitörése elpusztította. A XVIII. században megkezdett ásatások nem csak kenyérsütő műhelyeket és üzleteket tártak fel, hanem több száz személyes étkezőhelyeket a hozzá tartozó konyhákkal és márvánnyal kiképzett, beépített bortégelyekkel ellátott italpultokat is.
Az olasz konyhát sajátos karakterén kívül rendkívüli választékossága és könnyedsége jellemzi. Ételeik készítéséhez olívaolajat, vajat és növényi zsiradékot (margarint) használnak. Az Olaszországot határoló tengerek bőségben és nagy választékban adják a konyhájukra a halakat és rákokat. Fejlett állattenyésztésük kiváló minőségű szarvasmarhát, borjút, ürüt, bárányt, kecskét, kevés sertést, vad és vadszárnyasokat, házinyulat és háziszárnyasok minden fajtáját biztosítja konyhájukra. Konzervkészítményeik és tésztagyártásuk igen magas színvonalú. Nagy választékban állnak rendelkezésre a hazai földön termelt főzelék és salátafélék.

A levesek közül a legismertebbek és legelterjedtebbek a Minestra és a húsleves, a brodo, amelybe a marhahúson kívül kolbászfélét és sonkát is főznek. A leveseik elmaradhatatlan kísérője a reszelt parmezán sajt. Különleges helyet foglalnak el tésztafélékből készült előételeik, amelyeket leves helyett is szívesen fogyasztanak. A makarónit és a spagettit külön készült ragukkal igen sok formában szerepeltetik étlapjaikon. A makarónit és a spagettit mindig frissen főzik, és forró vajjal keverik el, de tálalják nyers vajjal is. Ezen kívül számos tésztakészítményük van, amelyeket ízes darált hússal töltenek, különféle ragukkal tálalnak, vagy reszelt sajttal bőségesen meghintve csőben sütnek. Zöldségekből előételek számos változatát készítik. A nálunk is ismert csirág, kelvirág, kelbimbó, törökparadicsom, gombafélék mellett igen kedvelik az articsókából készült előételeket. Ezeket a zöldségeket köretnek is készítik.  Különböző rizottókat és tojásételeket meleg előételként ajánlják. A tengeri halak, a rákfélék, az osztrigák és a csigák minden fajtáját készítik konyháikon. A homár a languszta és a szkampi hideg és meleg készítési módjainak sokféle változatát ismeri az olasz konyha. Halaikat roston vagy rántva, kísérő mártással, vajjal főzve készítik. A legelterjedtebb meleg halételük a sole (tengeri nyelvhal) és a San Pietro. A Fritura-misztura, amely szkampi és két -háromféle hal párizsiasan kisütve, rántott petrezselyemzölddel és külön mártással tálalva, legkedvesebb ételeik közé tartozik.

 A hideg előételek tálalásánál nagy előszeretettel alkalmazzák a különböző konzerveket és szalámiféléket, valamint a salátaféléket. Külön említésre méltó hentesáru készítményeik rendkívül gazdag sora, amelyet ugyancsak előszeretettel használnak hidegkonyháikon. A sokféle szalámin kívül speciálisan készített felvágottakat is gyártanak, amelyek híressé váltak az egész világon. A húsféléket főzéssel, sütéssel, párolással, nyárson sütéssel és mindazokkal a módszerekkel készítik, amelyeket nemzetközileg kialakult konyhatechnikában ismertek. Törekvésük, hogy kifejlesszék a frissen készült ételek választékát, ezért fokozzák az elkészített raguk, mártások, paradicsom és hagyma bőséges használatát. Marha-, borjú-, birka-, bárány-, szárnyas- és sertéshúsételeik igen sokk változatban, különféle ragukkal és zöldségköretekkel találhatók étlapjaikon.

Félangolos húsféléket éppen úgy készítenek, mint párolva vagy frissen, vajban pirított húsféléket. Egyik legjellegzetesebb borjúkészítményük a piccata, amely olajban vagy vajban megsült érmécskékből áll, tisztított citromos vajjal fűszerezve, és leöntve.  Bőségesen fogyasztják a házinyulat, amelyet sütve vagy párolva készítenek. Világszerte ismert ételük az "osso bucco": ez nem egyéb, mint borjúcsülök paradicsommal, egy kevés finomra vágott hagymával, fokhagymával és narancshéjjal párolva, rozmaringgal ízesítve. Borjú és marhaszeletek több készítési módja ismert konyháikon. A vadakat, vadszárnyasokat leginkább sütve szeretik, külön hideg és meleg mártásokkal.

Az ételek fűszerezésénél jellegzetes ízhatásokra törekszenek. Valamennyi nálunk is ismert fűszerfélét használják, kivéve a pirospaprikát. Ezen kívül nagy előszeretettel használják a sáfrányt és a rozmaringot. Borjúsültjük elképzelhetetlen zöldségágyba helyezett bőséges rozmaring nélkül. A különböző ételekhez készített kísérő mártásaiknál a színekre, a hagyma és fokhagyma karakterére és különböző borok használatára törekednek. A húsételekhez elsősorban rizsből készítenek köretet, de a burgonya minden változatát is alkalmazzák. A zöldfőzelékek készítési módját a francia és angol konyha módszerei jellemzik. A sós vízben főtt főzelékféléket nyers olvasztott vajjal tálalják megfelelően fűszerezve. A hazai termelésű salátafélék legnagyobb kultuszát az olasz konyhánál tapasztalhatjuk. Rengeteg friss zöldsalátájuk van az év minden szakában. Salátakészítésüknél a kiváló minőségű sassoolajat használják, de készítenek különféle dressingeket is, amelyek ízesítésénél a citrom- és grape-fruitlé adja fő jellegét. Nagy előszeretettel alkalmazzák a kombinált salátákat, amelyeket aszpikban kocsonyázva és díszítve tálalnak.

 Legkevésbé a tésztaféléik változatosak. A piskótatésztát citrom- vagy narancsízű vajkrémmel töltik és díszítik. Inkább a hideg és meleg krémeket szeretik étkezéseik befejezéseként. Sehol a világon nem olyan elterjedt a fagylaltgyártás, mint az olaszoknál. Gyümölcsfagylaltjaik egyedülállóak. Az étkezések szinte elképzelhetetlenek sajtok nélkül. Sajtjaikhoz külön gyümölcsöt vagy retekfélét is adnak.

 Déligyümölcseik igen nagy választéka megtalálható majdnem minden étkezési formánál. Az étkezés feketekávéval fejeződik be. Az olasz eszpresszó - vagy krémkávé meghódította az egész világot, és különböző géptípusaikkal minden kávékedvelő ország vendéglátói üzleteiben találkozhatunk. Boraik minősége és mennyisége sorrendben a franciák után következik. Könnyű és nehéz boraikat, különösen a vörösborok sok változatát ízléses, fonott üvegekben teszik asztalaikra. Étvágygerjesztő italaik közül szinte utolérhetetlenek a világhírű Cinzanok.  Az olasz konyha egyéni anyagaival, ízeivel, változatosságával világszerte előkelő helyet vívott ki magának. Az olaszok konyháikat jelentős idegenforgalmi vonzerőként becsülik, és így állandóan fejlesztik konyhatechnikájukat. Erről tanúskodik fejlett vendéglátó-ipari üzlethálózatuk és a világ minden részén megtalálható olasz éttermek.

A mediterrán vidék nyersanyagbősége és a Római Birodalomig visszavezethető ételkészítési hagyományok, rendkívül változatossá teszik az olasz konyhát. Az étkezési szokások kialakulásában a gazdasági, a földrajzi és egyéb tényezők mellett szerepet játszik az olasz "életfilozófia" is. Az olaszok szeretnek enni, kedvelik a jó ételeket, ami nem feltétlenül drágát, különlegeset jelent. A legegyszerűbb ételt is olyan odaadással, mondhatni szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a drága vendéglők luxus fogásait.
Az átlagember napi étkezésére éppen az olcsó tésztaétele, a jellemzőek. Ezekből a tésztákból mi csak néhányat ismerünk, de Olaszországban gyárilag több mint ötvenfélét készítenek. A mondás szerint az olasz háziasszony az év minden napjára tud másfajta pastát készíteni. A spagetti, makaróni, lasagne, Cannelloni, tortellini, taghatelle, menicotti és még folytathatnánk, a különféle vagdalékokkal, mártásokkal, az ún. súgókkal még változatosabbá tehetők. A sugók zöldségekből, gombából, húsokból, felvágottakból, halakból készíthetők, de felhasználható hozzá kagyló, rák, tojás vagy egyszerű füstölt szalonna is.
Az olaszok ezeket a száraz tésztákat nem főzik olyan puhára, mint mi, kicsit "roppanósra" hagyják a tésztát, és a kifőzés után friss vajjal keverik össze. A hosszú tésztákat kettétörni nem szabad. A tészták kifőzése külön tudomány, nincs rá szabály, hogy mennyi ideig kell főzni. Ezeket a tésztaételeket általában előételként adják, de fogyaszthatók főételként is.
Másik tésztaspecialitásuk, amire joggal büszkék, a különféle pizzák. Változatos formában gombával, sonkával, zöldségekkel, hallal, húskrémmel stb. készítik, a tetejére reszelt sajtot szórnak. Többféle ételt készítenek leveles vajas tésztából, így pástétomokat, vajas kosarakat stb.
Az olasz konyha a főzéshez vajat, olívaolajat vagy más növényi zsiradékot használ.
Sokféle fűszert alkalmaznak, az ismertekből néhány: bazsalikom, ánizs, kapribogyó, tárkony, menta, oregano, rozmaring, kakukkfű, zsálya, sáfrány, majoránna, szerecsendió, szerecsendió-virág, vanília, fahéj stb. Kedvelt a fűszerkeverék használata is.
Az asztalon ott van a reszelt parmezán sajt, amivel a leveseket, de egyéb ételeinket is ízesítik. Gazdag választékban készítik a leveseket. Kedveltek a zöldséges levesek, így a Minesztraleves, a spenótleves, a rizsleves, a zöldségkrémlevesek és az erőlevesek.
Előételeket nem csak tésztákból de zöldségfélékből is sokat készítenek. Jellegzetes a nagy húsos paradicsom, az articsóka, a padlizsán, a nagy vastaglevelű hagyma, a patisszon, a csirág, a kelvirág. Ugyancsak népszerű előételek a különféle rizottók. A hideg előételekhez alapanyagot egyrészt a tenger szolgáltat, felhasználják a friss tengeri kagylókat, rákokat, tengeri sünöket, tintahalat és egyéb tengeri halakat. Másrészt a kiváló minőségű olasz felvágottak, a szalámifélék, a kolbászok, a sokféle füstölt, pácolt sonka gazdagítja a kínálatot.
A rák, kagyló, hal és egyéb tengeri alapanyagokból természetesen főételeket is készítenek. Gyakori, hogy ezeket az ételeket roston vagy bundázva sütik, és vegyesen tálalva adják az asztalra, külön mártásokkal.
Főétel, vagy ahogy az olaszok mondják pietanya, a szó tulajdonképpen második fogást jelent. Ez azonban megtévesztő lehet, mert nem feltétlen a nálunk megszokott hús, hanem lehet tészta, zöldségétel, rizottó stb. és persze húsétel is.
Húst bőven szolgáltat a fejlett állattenyésztésük, legkedveltebb a marha-, borjú-, bárány- és ürühús, de fogyasztják a kecskehúst, a házinyulat, és a különféle vadakat, vadszárnyasokat is. Tévedés azt hinni, hogy az olaszok a sertéshússal szemben előítéleteket táplálnak. A melegebb, mediterrán jellegű éghajlat miatt a zsírosabb sertéshúsból valóban kevesebbet fogyasztanak, mint hazánkban, de a különböző füstölt húsok, sonkák és a füstölt disznóláb meglehetősen népszerűek.
Köretként sokféle zöldséget készítenek vízben főzve, vagy vajban, olajban megpárolva, de találkozhatunk zöldségekkel, sőt gyümölcsökkel köretként, sörtésztába mártva és kisütve. A zöldség- és gyümölcsköretek mellé rendszerint még sültburgonyát és párolt rizst is adnak.
A rizst a tésztákhoz hasonlóan kissé keményebbre főzik, és vajjal keverik el. A rizsből nemcsak köretet készítenek, de különféle vagdalékokkal, mint a száraz tésztákat, előételnek, főételnek is adják.
Salátát sokféle friss zöldségnövényből készítenek, amit a salátaöntetek, dresszingek, széles választékával tesznek még változatosabbá.
A befejező fogások között elsőként kell említeni a világhírű olasz fagylaltokat, parfékat. Ezeket a készítményeket olasz cukrászok találták fel, tették ismertté világszerte, és ma is ok készítik a legjobb minőséget. A fagylaltok, parfék gazdag választékát bővítik az alapanyagokhoz adott olajos magvak, grillázs, mazsola és egyéb gyümölcsök.
A cukrászsütemények leggyakrabban piskóta vagy omlóstészta alappal készülnek, narancs- és citromízű krémekkel, ízekkel és sokféle gyümölccsel. Sokat fogyasztanak a friss gyümölcsökből és gyümölcssalátákból.
A sajtokat nemcsak reszelve, ízesítőnek használják, de az egyik legkedveltebb befejező fogás. Fogyasztják különböző zöldséggel, - újhagyma, retek, paradicsom stb. - de gyümölcsökkel is. Ismertek a kevert italokhoz való vermutok: Gancia, Cinzano, Martini, Garone, Campari stb. Jóminőségü törkölypálinkájuk a grappa, amit, az étkezést lezáró kávéhoz digestívként is fogyasztanak.
Az étkezéshez, a franciákhoz hasonlóan legszívesebben bort fogyasztanak, gondosan választva meg az étkezéshez leginkább illőt.
Az olaszok eszpresszó kávéja nagyon jó minőségű és világszerte ismert. Talán ok az egyetlen nép, akik nálunk magyaroknál is erősebb eszpresszókávét fogyasztanak.
A földrajzi adottságokkal és az éghajlati viszonyokkal magyarázható a sajátos étkezési ritmusuk. Reggelire nem esznek sokat, általában tejeskávé, vaj, jam, kenyér vagy péksütemény, legfeljebb felvágottal, sajttal, vagy tojásétellel kiegészítve.
Ebédre levest vagy valamilyen előételt fogyasztanak, a nagy melegben gyakori, hogy az előétel helyettesíti a húsféléket, a főételt is. Az ebéd befejezéseként fagylalt vagy gyümölcs következik. Vacsorakor rendszerint kompletten étkeznek, előétel, leves, főétel salátával és desszert, kávé, tehát teljes ételsort fogyasztanak. Különösen nyáron a nagy meleg miatt a vacsora, későn kezdődik. A vendéglők teraszai megtelnek és késő éjszakáig hangosak a vacsorázó, ill. a vacsora után borozgató, iszogató vendégek zsivajától.