Eőszöris szerzünk egy tyúkot, ami azért nem egyszerű, mert az állítólagos alacsony kereslet miatt a soppingcenterek, meg azok a hentesek, ahol az átlagember vásárol, nem foglalkoznak vele.
Marad a piac, vagy ha még van valahol baromfi szakbolt. Nem érdemes cicózni, meg kell venni az egészet, legföljebb a másik felét lefagyasztom, mert ha a kereskedőnél marad a fele, akkor biztosan a kulisszák mögött darabolódik, és ide a rozsdás bökőt, hogy nekem jut a több csont és a több háj. Aztán ha ott vagyok a piacon, akkor veszek néhány szép répát, gyökeret, karalábét, egy kis darab zellert, egy csomag petrezselymet négy nagy kalap csiperkegombát, meg egy kis házi cérnametéltet. Még valahol begyűjtök egy kis darab gyömbért is, aminek a 2000 Ft körüli kilós árától nem kell megijedni, csak a mérlegre kell nagyon odafigyelni. Érdemes szóvá tenni azt a másfél dekát is, amit alaphelyzetben mutat a szerkezet, hiszen még nem is vettem semmit és az már harminc forint. Szóval a gyömbérből elég egy gyűszűnyi darab, á 50 Ft.  őkészítése nagyon időigényes. A legjobb előző este nekifogni, vagy aznap nagyon korán kelni.
A trancsírozás nekem egy bő félóra még most is, pedig jónéhány ártatlan szárnyas aprózódott a kezeim között. A főzés pedig úgy általában négy-öt óra.
Tehát nekilátok a madárnak, amihez használok egy hatalmas és egy kis kést, mindkettőt megfenem, mert nincs nyomorúságosabb dolog, mint életlen késekkel vezekelni szegény pára kioltott élete miatt.
Először a kipufogó felől közelítve óvatosan kiveszem azokat a belsőségeket, amiket meghagytak nekem akik bontották. Ha szerencsém van, nincs benne az epe. Ha nincs szerencsém, akkor zöld foltok vannak mindenfelé, amit tilos mosással eltávolítani, ott csak a kés segít!
A nyúzáshoz és az apróbb vágásokhoz jó a kis hegyes, ha ütni, roppantani kell, mondjuk a csontot, akkor ott a nagy, ami már majdnem bárd (nem velszi ;o))).
Tehát lefejtem a bőrét, a béke kedvéért több darabba vágom, és kimegyek vele a bejárathoz, aholis az ajtónyílásra éktelen nyivákolás kezdődik: ezek a szemtelen macskák nemrég fejezték be a reggelit mégis olyan keservesen tudnak nyávogni, mintha épen Etiópiából érkeztek volna.
A madárhoz visszatérve: levágom a lábakat, a combokat és a szárnyakat. Ha a tyúk talpa fekete - mert kisebesedett - akkor a cicakoknak jó napjuk van, ugyanis nem hozok senkit olyan helyzetbe, hogy a levesestálban kelljen méregetnie, hogy mi is lehet ott az...
Kezdő medwe koromban a végtagok enyhe mozgatásával lestem ki a forgók elhelyezkedését, mivel már akkor is fontosnak tartottam, hogy ne kaszaboljam össze a húst. Aztán szétválasztom a mellet és a hátat. Levágom a nyakat és a fejet. Alaposan megmosom, majd berakom a legnagyobb levesesfazékba. A medwekonyhában ez 8 literes. Öntök rá négy, négy és fél liter vizet, majd alágyújtok. Addig megy nagy lángon, amíg a víz el nem kezd zavarosodni. Akkor takarékra teszem és így is hagyom a végéig. A fazék mellé készített tányérba szedem a habot és minden olyan cafatot, ami a levesemben úszkál, ehhez penig egy salátáskanalat használok. Néha ránézek, nehogy zubogjon, de ekkora vízmennyiség ennyi hússal takarékon általában nem zubog. A kezdéstől számított másfél óra múlva a következőket teszem a levesbe: só, egészbors, a gyömbér, egy fej hagyma, a zeller egészben és néhány gerezd foghagyma.
Újabb egy óra múlva megtisztítom a petrezselymet, a répát, a gyökeret és a karalábét.
A répát karikákra, a gyökeret hasábokra, a karalábét kockákra vágom.A gombát is felszeletelem, továbbá ha nem medwe lennék, akkor betartanám az ősi receptet és odakészítenék egy kis borsót is. Én azonban az újháziban nem szeretem a zöld golyókat, így az kimarad.
Megbökdösöm a tyúkot, hogy puha-e már. Ha igen, az baj mert elkéstem a zöldséggel, ha nem puha, akkor még hagyom főni, ha meg félpuha, akkor bezöldségelem.
Figyelem!
Az egész levesbe szükséges sómennyiség kétharmadát teszem bele az első sózáskor, a maradék harmadot a bezöldségelés után negyedórával és akkor állítom be olyanra, amilyen lesz. Ekkor még lehet korrigálni rajta. Régebben ha elsóztam egy levest, akkor egy nyers krumplival kezeltem a dolgot, a szépen magába szívta a fölösleges sót. A gombát az utolsó tíz percben teszem bele, legyen annak is egy kis állaga. Megfőzöm a cérnametéltet, majd egy MÁSIK vágódeszkára kiemelem a levesből a húst és feldarabolom, egyenesen a levesestálba. Erre rámerem a forró levest, a tésztát külön szervírozom, vegyen ki-ki ízlésének megfelelően.
És teszek az asztalra erőspaprikát is, de soha nem mondom meg annak aki tesz a levesbe, hogy mit neki hova, mert egy pillanat alatt agyoncsapja azt az ízorgiát, amivel egész délelőtt babrálgattam.

Újházi tyúkhúsleves

Másodszor felhagyunk azzal a gondolattal, hogy most akkor összeütünk egy kis ebédet, mert egy tyúk el

El