Befőző cukorral

Valamennyi gyümölcsöt, ha lekvárnak, vagy dzsemnek akarjuk elkészíteni, befőző (zselírozó) cukorral is elkészíthetjük. A befőző cukor pektint tartalmaz, ezért nincs szükség semmiféle, kocsonyásító szerre használatakor. Ugyancsak mellőzhetjük a különféle tartósítók használatát is, feltéve, ha a receptben nem találunk más előírást.
Eperdzsem
Hozzávalók: 1 kg eper (kicsi és közepes szemek), 1 kg Koronás Befőzőcukor, 1 dl víz
Elkészítése: A megtisztított epret keverjük össze a befőzőcukorral. adjuk hozzá a vizet, majd forraljuk 4-8 percen. át, és még forrón töltsük az üvegekbe, Főzésnél vigyázzunk arra, hogy ne essenek szét az eperszemek.
Tipp: Kis likőrrel pikáns ízt adhatunk. dzsemünknek.
Eperlekvár
Hozzávalók: 1 kg eper, 1 kg Koronás befőzőcukor
Elkészítése: A gyümölcsöt megmossuk és megtisztítjuk a levelektől. Az apróra vágott epret elkeverjük a befőzőcukorral, és 4-8 percig forraljuk. Forrón üvegekbe töltjük és lezárjuk.
Tipp: Tányérpróbaként tegyünk néhány csepp lekvárt egy száraz tányérra. Ha azonnal megkocsonyásodik, akkor betölthetjük az üvegekbe.
Gyors málnalekvár
ºElkészítés: 20 perc Nehézség: 1
Alapadag: 1 kg málna, 2 evőkanál. citromlé, 50 dkg befőző cukor.
Elkészítése: A kiválogatott, megtisztított málnát megmossuk, lecsöpögtetjük, majd meglocsoljuk citromlével és összekeverjük a befőző cukorral. Felforraljuk, és állandó kevergetés közben 3-4 percig főzzük. Hideg vízzel kiöblített üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba tesszük.
Gyümölcslekvár
Hozzávalók: 1 kg gyümölcs: lehet málna, eper, ribizli, sárgabarack, meggy, szilva 1 kg Koronás befőzőcukor
Elkészítése: A gyümölcsöt gondosan mossa meg, tisztítsa, ha kell, magozza ki. Nyomja jól szét vagy darabolja fel. Keverje hozzá a befőzőcukrot, forralja négy-nyolc percig. Forrón töltse a tiszta üvegekbe, majd zárja le. A málnához a forralás végén dobjon egy darabka vanília rudat, kevés reszelt citromhéjat. A vaníliát üvegbe töltés előtt dobja ki. A sárgabarackot kevés barackpálinkával bolondíthatja meg, a szilvát pedig fahéjjal és finomra vágott dióval.
Tippek: Almából is készülhet lekvár. A savanyú fajtából válogasson. Negyedekre vágva, magházát kivájva szeletelje héjastul. Vízben főzze puhára, passzírozza át szitán, majd egy kiló befőzőcukorral forralja négy-nyolc percig az egy kilónyi gyümölcsöt. Csipetnyi vaníliás cukorral ízesítve forrón töltse üvegbe.
Málnás szederdzsem
ºElkészítés: 30 perc Nehézség: 1
Alapadag: 50 dkg szeder, 50 dkg málna, fél citrom leve, 50 dkg befőző cukor, 5 dkg mandula.
Elkészítése: A gyümölcsöket pürésítjük, és lábosba tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, a citromlét, a reszelt mandulát és 3-4 percig főzzük. Hideg vízzel kiöblített üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba tesszük.
Őszibaracklekvár narancslikőrrel
ºElkészítés: 30 perc Nehézség: 1
Alapadag: 1 kg őszibarack, 1 narancs héja, 2 evőkanál narancslikőr, 50 dkg befőző cukor.
Elkészítése: A barackokat leforrázzuk, leöblítjük, a héját lehúzzuk. Kimagvazzuk és felaprítjuk. A narancsot megmossuk, meghámozzuk, a héját vékony csíkokra vágjuk.(A barackokat össze is lehet pépesíteni a narancs belsejével). A felaprított gyümölcshöz hozzákeverjük a narancshéjat, a likőrt és a cukrot. Felforraljuk, és állandó kevergetés közben 3-4 percen át főzzük. Hideg vízzel kiöblített üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba tesszük.
Vegyes lekvár
ºElkészítés: 35 perc + érlelés Nehézség: 1
Alapadag: 25 dkg málna, 25 - 25 dkg piros- és fekete ribizli, 25 dkg eper, 1 kg befőző cukor.
Elkészítése: A ribizlit megmossuk, leszemezzük. A málnát egészben hagyjuk, az epret félbe-negyedbe vágjuk. A gyümölcsöket a cukorral összekeverjük, és 3-4 órán át, érleljük. Majd felforraljuk, és 4-5 percig főzzük. Hideg vízzel kiöblített üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba tesszük.
Cukorral
Apró aranyalma cukorban
Elkészítése: Egy kiló cukrot mártsunk be vízbe, tegyük főni, s ha forr, tegyünk annyi apró arany almát bele, a mennyit ellep a cukor. Főzzük igen kevés ideig - kavargatva, - fedjük be, hagyjuk más napig hűlni. Másnap a gyümölcsöt kiszedve, a levét sűrítsük meg, s újra öntsük az almára; kössük be, főzzük ki vízben a szokott mód szerint.
Áfonya cukorban
Elkészítése: Egy kg áfonyát átválogatunk, szitára téve langyos vízzel leöntjük, és jól lecsurgatjuk. Egy kg cukorból, 1 dl vízzel nagyon sűrű szirupot főzünk, szürke habját leszedjük, beletesszük a gyümölcsöt, és lassú forralással kb. 30 percig főzzük. Ha túl híg lenne, a levét leszűrjük és besűrítjük. Ezután újból elvegyítjük a gyümölccsel, és forrón üvegekbe töltjük. Lekötjük, száraz gőzbe rakjuk.
Cukorban eltett gyümölcsök
Elkészítése: Bármilyen gyümölcsből készíthetjük, vegyesen is. Egy kg gyümölcshöz ugyanannyi cukrot veszünk. A cukrot egy kevés vízzel megnedvesítjük, hogy ne karamellizálódjon, és felolvasztjuk. Ebbe a sűrű cukoroldatba tesszük a gyümölcsöt, és egyszer felfőzzük, a felhígult szirupot leöntjük róla, sűrűre forraljuk, majd visszaöntjük a gyümölcsre. Másnap ezt az eljárást megismételjük, majd harmadnap a gyümölcsöt szűrőkanállal kiszedjük, porcukorral behintett deszkára tesszük, és néhány napig szárítjuk. Dobozban - minden réteg gyümölcsre zsírpapírt téve - tároljuk. A megmaradt sűrű szirupot ízek, lekvárok édesítésére használhatjuk.
Cukros (jegeces) gyümölcsök (Őszibarack, kajszibarack és körte)
Elkészítése: Ezek mind egyformán készülnek. Egy kiló cukorra öntsünk egy liter vizet, főzzük fel, s ha buzog, öntsük rá a fedeles leveses tálba rakott gyümölcsre. A barackok sem nagyon érettek, sem zöldek ne legyenek. A körtét meg kell hámozni, és külön tálba készíteni; máskülönben az íze felvegyül. A barackokat nem kell hámozni, csak magvát kell gondosan kis fakéssel kitaszítani, de úgy, hogy a barack szét ne bomoljon. A forró cukrot a gyümölcsre kell tölteni és azonnal befedve, másnapig hidegen kell hagyni. A levet másnap kell leszűrni és megsűríteni forrón, ismét a gyümölcsre kell önteni. Ezt 8 napig kell ismételni, a míg leve már nem is lesz. Ekkor a gyümölcsöt jó forró napra kell tenni, hogy egészen megszáradjon. Rakjuk üvegbe, és az üveg száját vékony ruhával kössük be. (Mindenféle nagyobb fajta gyümölcsöt lehet így megszárítani: Ringlót, nagy-szemű olasz szilvát, almát, fügét stb.)
Cukrozott görögdinnyehéj 
Hozzávalók: 1 kg kemény húsú görögdinnye zöld héja, 1 kg kristálycukor, 1 nagy, vékonyhéjú citrom, 2-3 evőkanál erős ecet. Kissé munkaigényes. Különlegesség.
Elkészítése: A dinnyehéjat gondosan megmossuk, és külső, méregzöld héját vékonyan lehámozzuk. A visszamaradt zöldes, mintegy jó egyujjnyi vastag rész alkalmas a csemege készítéséhez. A piros dinnyehúst vágjuk le róla, mert tönkreteheti az egészet! A dinnyehéjat tetszés szerint apró kockákra vagy félujjnyi csíkokra aprítjuk, és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi. Beleöntjük az ecetet, és felforraljuk. A forrástól számított öt percig főzzük, ezután a héjat leszűrjük, és tiszta, hideg vízbe tesszük. 10 percnyi áztatás után szitán lecsöpögtetjük. Ha megszikkadt, lemérjük. Azonos súlyú kristálycukrot és kilogrammonként 2 dl vizet forralunk, majd belecsavarjuk a citromlevet. Beletesszük az előfőzött dinnyehéjat, és addig főzzük, amíg az összes lé el nem fő, és a dinnyehéj üvegessé nem válik. Még forrón apró üvegekbe töltjük, azonnal lekötjük, és száraz gőzben hagyjuk másnapig.
Megjegyzés: Akkor érdemes eltenni, ha amúgy is vásárolunk görögdinnyét. Ha a dinnye elfogyasztása után nem érünk rá azonnal befőzni, akkor a meghámozott és letisztított dinnyehéjat tegyük tiszta, hideg vízbe, fedjük le. Hűtőszekrényben 2-3 napig is tárolhatjuk, azonban a vizet naponta cseréljük rajta. A cukrozott görögdinnyehéj ugyanúgy használható, mint a narancshéj.
Cukrozott gyümölcs 1.
Elkészítése: Bármilyen gyümölcsből készíthető, vegyesen is, 1 kg gyümölcs, 1 kg cukorral. A cukrot kis vízzel nedvesítve, hogy ne karamellizálódjon, felolvasztjuk. Ebbe a sűrű oldatba téve a gyümölcsöt, egyszer felfőzzük. A felhígult szirupot leöntve, sűrűre főzzük, és visszaöntjük a gyümölcsre. Másnap ezt megismételjük. Harmadnap a gyümölcsöt szűrővel kiszedve, porcukorral hintett deszkára tesszük. Pár napig szárítjuk. Dobozban (minden gyümölcsrétegre zsírpapírt téve) tároljuk. A megmaradt sűrű szirup ízek, lekvárok édesítésére használható.
Cukrozott gyümölcs 2.
Hozzávalók: bármilyen nyers gyümölcs, tetszés szerinti mennyiségben, kilogrammonként: 1 kg kristálycukor, 2,5 dl víz, 1 evőkanál zselatinpor, kevés porcukor. Munkaigényes. Különlegesség.
Elkészítése: A gyümölcsöt (ami lehet alma, körte, őszibarack, sárgabarack, meggy cseresznye, narancs stb.) megmossuk, letöröljük, és jellegétől függően kimagozzuk, feldaraboljuk. A kristálycukrot 2 dl vízzel összekeverve felforraljuk. A maradék fél dl vizet ráöntjük egy láboskába szórt zselatinra, és folytonos keverés közben a lehető legkisebb lángon langyosra melegítjük. Ha a zselatin már folyós, de még nem forr, belekeverjük a cukorszirupba. A szirup tetején lévő habot leszedjük, majd beletesszük a gyümölcsöt, és üvegesre főzzük. Közben óvatosan rázogatjuk az edényt. Keverni nem tanácsos, mert a gyümölcs összetörik, elkenődik. A megfőtt gyümölcsöt szűrőkanállal kivéve lecsöpögtetjük, és egy nagyon tiszta, másra még nem használt deszkára tesszük száradni. Másnap a visszamaradt szirupot felforraljuk, a már száraz gyümölcsöt beletesszük, és addig főzzük, amíg a szirup jól be nem sűrűsödik. A gyümölcsöt ismét kiszedjük, deszkára tesszük, és félig megszárítjuk. Porcukorba forgatjuk, és szellős helyen addig szikkasztjuk, amíg tapintásra már nem ragad.
Megjegyzés: Alufólia- vagy egyéb tálcában, selyempapírral letakarva tárolható. Nagyon finom csemege, amit torták és sütemények díszítésére is felhasználhatunk.
Cukrozott narancshéj
Elkészítése: A narancsok héját lehetőleg cikkekbe vágva hámozzuk le, és tegyük egy befőttes üvegbe, és öntsünk rá hideg vizet. A vizet naponta cseréljük. Négy-öt nap múlva a narancshéjakat friss hideg vízzel tegyük fel főni, és forraljuk kb. 10 percig. Ezután a főzővizet öntsük le, és a narancshéjat hideg vízzel öblítsük le. (Így elveszti a keserű ízét!) Ezután vágjuk félujjnyi csíkokra, tegyük tiszta lábosba, és hintsünk rá cukrot, narancsonként kb. két csapott evőkanálnyit. Gyenge tűzön, kevergetve, a megolvadt cukorszirupban főzzük addig, amíg a cukor kezd kristályosodni, és a narancshéjak már nem ragacsosak. Ekkor tálon szétterítjük száradni.
Cukrozott ribiszkefürtök
Elkészítése: Egy kg cukrot 0,5 l vízzel addig főzünk, amíg a szirup szálat ereszt. Nagy szemű, megmosott ribiszkefürtöket szűrőkanálba téve, a sűrű szirupban néhány percig főzzük, azután szitán szétterítjük. Ha kihűlt, szitált porcukorral vastagon beszórjuk és szellős, meleg helyen (tüllel letakarva a napon vagy langyos sütőben, nyitott ajtó mellett) megszárítjuk. Ezután porcukorral megszórva dobozba rakjuk. Sütemények, torták, krémek díszítésére használjuk. A szirupot, amelyben a ribiszkét főztük, lekvárok, ízek készítésénél jól felhasználhatjuk.
Cukrozott sárga- vagy őszibarack
Elkészítése: A hibátlan, nem túl érett sárga- vagy őszibarackokat meghámozzuk, kimagozzuk, és timsós vagy erősen citromos vízbe rakjuk. Ha mindet meghámoztuk, a timsós vízből kimossuk, a citromos vizet csak leszűrjük, és a gyümölcsöt lecsurgatjuk. Széles szájú üvegekbe rakjuk úgy, hogy minden sor gyümölcsre félujjnyi cukorréteget teszünk, a tetejére egyujjnyi cukrot és egy késhegynyi szalicilt szórunk. Lekötjük, és hűvös helyre rakjuk. Hasonló módon tehetünk el kimagozott cseresznyét, meggyet is.
Cseresznye cukorban
Elkészítése: A szép nagy szemű, hibátlan cseresznyét megmossuk és kimagozzuk úgy, hogy a szemek ne roncsolódjanak. Minden kg gyümölcsre 60 dkg cukorból 1 dl vízzel sűrű szirupot főzünk, habját leszedjük, beletesszük a cseresznyét, és 15-20 percig együtt forraljuk. Üvegekbe töltjük, lekötjük, és 15 percig gőzöljük, vagy ha a leve elég sűrű, akkor a forrón üvegekbe töltött cseresznyét száraz gőzbe rakjuk. Meggyet, egrest is hasonlóan tehetünk el cukorban, de ezekhez kilogrammonként 75-80 dkg cukrot vegyünk.
Dulcsasza (román recept)
Elkészítése: Bármilyen gyümölcsből, vegyesen is készíthetjük. Két kg gyümölcshöz 3 kg cukrot vegyünk. A gyümölcsöt meghámozva, szeletelve, kimagozva rétegesen a cukorral üvegekbe rakjuk, alul és felül cukor legyen. Lekötözzük, és a víz forrásától számítva 15 percig gőzöljük.
Füge cukorban
Elkészítése: Az apró, félérett fügéket megszurkáljuk, ecetes vízben néhány percig forraljuk, majd hideg vízbe rakjuk kihűlni. A fügével azonos súlyú cukorból egy kevés vízzel, vaníliával és citromlével szirupot főzünk, és a víztől lecsurgatott fügét benne egyszer felforraljuk, majd egy napig állni hagyjuk. Másnap a szirupot felforraljuk, újra a fügére öntjük, és ismét állni hagyjuk. Ezt ismételjük 2-3 napon át, amíg a szirup egészen sűrű mézszerű lesz. Ekkor a fügét a szirupban egyszer felfőzzük, üvegekbe tesszük, lekötjük, és száraz, hűvös helyre tesszük.
Görögdinnyehéj cukorban
Elkészítése: A dinnye külső zöld héját lehámozzuk úgy, hogy a piros húsából egy vékony csíkot rajtahagyunk. Csak vastag héjú dinnye alkalmas az eltevésre. Lehetőleg cifrázókéssel ujjnyi darabokat vágunk, amelyeket erősen ecetes vízben addig főzünk, amíg megüvegesednek. Szűrőbe öntjük és lecsurgatjuk. Ugyanannyi mennyiségű cukorból (1 kg dinnyehéjhoz 1 kg cukor) nagyon kevés vízzel szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a dinnyehéjat, és 20 percig együtt főzzük. Másnapig félretesszük. A felhígult szirupot másnap, a gyümölcsről leszűrve, mézsűrűségűre beforraljuk, ízesítjük egy darabka vaníliával, a dinnyehéjat visszatéve még egyszer felforraljuk, üvegekbe töltjük, lekötjük, és száraz gőzbe tesszük. A sárgadinnyét cukorban hasonlóan készítjük, de ennek a húsát és nem a héját használjuk fel.
Hámozott szilva cukorban
Elkészítése: Az érett, de kemény magvaváló szilvákat forró vízzel leforrázzuk, és a vizet azonnal leszűrjük róla. Ily módon a szilva héját könnyen lehúzhatjuk, azután kimagozzuk. A szilvát üvegekbe tesszük, rétegenként cukorral, 1 kg gyümölcsre 50-60 dkg cukrot számítva. A legfelső sor is cukor legyen. Egy evőkanál rumban vagy szilvapálinkában feloldunk egy mokkáskanálnyi szalicilt, esetleg benzoesavas nátriumot, a szilvára öntjük, és lekötjük. Néhány napra meleg vagy napos helyre rakjuk, közben az üveget többször megrázzuk. Ha annyi levet eresztett, hogy a gyümölcsöt majdnem ellepi, már a helyére tehetjük.
Mustkolbász 1.
Elkészítése: A friss, édes mustba tegyünk tört fahéjat, egy kevés szegfűszeget, és ha forrni kezd, minden l musthoz 25 dkg simalisztet, lassanként adagolva és állandóan keverve. Forraljuk sűrű péppé. Diógerezdeket tűvel fűzzünk erős fehér cérnára, és ezeket a füzéreket (kb. 12-15 cm hosszúságban legyen a dió), mártogassuk a mustmártásba, majd hagyjuk kihűlni. Ezt ismételjük mindaddig, amíg a füzérek kolbász vastagságúak lesznek. Ekkor akasszuk szellős, száraz helyre, hogy teljesen megszáradjon. 
Mustkolbász 2.
Elkészítése: Egy kg simalisztet keverjünk simára annyi hideg, édes musttal, hogy tejszínsűrűségű legyen. Két l édes mustot forraljunk fel 50 dkg cukorral, egy kávéskanálnyi törött fahéjjal, egy késhegynyi törött szegfűszeggel és 1 citrom reszelt héjával. Az állandóan kevert, fövő musthoz habverővel keverve adjuk hozzá a mustos lisztet. A mustpépes edényt állítsuk melegvizes edénybe, hogy ki ne hűljön. Erős cérnára tűvel fűzzünk fel diógerezdeket vagy hámozott mandulát, és mártsuk a mustpépbe, majd akasszuk fel hűlni. Ezután ismételjük meg a mártogatást mindaddig, amíg a kívánt vastagságot eléri a füzér. A mustkolbászt kisebb darabokra vágva csemegeként, gyümölcstálak díszítésére stb. használjuk.
Narancs cukorban
Elkészítése: A narancs héját óvatosan lereszeljük, hogy a belsejét meg ne sértsük. Az így megtisztított narancsokat feltesszük főni, közben a vizet kétszer-háromszor cseréljük, hogy semmi keserű íze ne maradjon. Ezután a gyümölcsöt a főzővízből kiszedjük, és hűlni hagyjuk. Egy kg narancshoz 75 dkg cukrot veszünk, kevés vízzel sűrű sziruppá főzzük, azután beletesszük a szeletekre vágott narancsot, egyszer felforraljuk, és másnapig állni hagyjuk. Ekkor a szirupot leöntjük, sűrűre főzzük, a narancsot beletesszük, felforraljuk, és ismét állni hagyjuk. Így ismételjük a főzést 3 napon keresztül. Utoljára üvegbe töltjük, lekötjük, és száraz gőzbe tesszük.
Őszibarack cukorban
Elkészítése: Az érett, de nem túl puha magvaváló barackokat fövő vízzel leforrázzuk, a vízből kiszedve héjukat lehúzzuk, félbevágjuk, és a magokat kiszedjük. Egy kg barackhoz 50 dkg cukorból és 2,5 dl vízből sűrű szirupot főzünk, és ha erősen forr, az edénybe egy sor barackot teszünk. Amikor a barack is felfőtt, szűrőkanállal kiszedjük, és üvegekbe tesszük. Ha a gyümölcs felét így megfőztük, a sziruphoz még 50 dkg cukrot adunk, és tovább főzzük a barackokat. Mikor már mind az üvegben van, a szirupba teszünk egy darabka vaníliát, és sűrűre főzzük. Belekeverünk egy késhegynyi szalicilt, és forrón a barackokra öntjük. Lekötjük, és száraz gőzbe tesszük, vagy 10 percig gőzöljük.
Őszibarack dulcsácsa
Elkészítése: A nem túlságosan érett őszibarackot megszurkáljuk egy hegyes fadarabbal. Langyos vízbe helyezzük a barackot, és felfőzzük. Kiszedjük a gyümölcsöt a vízből, és szitára tesszük. Tíz perc múlva a barackokat meghámozzuk. A barackot és a vizet is eltesszük hűvös helyre - például a pincébe - másnapig. Másnap a gyümölcsöt ugyanabban a vízben ismét megfőzzük, majd megint szitára helyezzük. Miután a víz lecsorgott róluk, a barackokat megmérjük. Fél kiló barackhoz egy kiló cukor kell és egyharmad liter lé abból, amelyben a barackokat főztük. A cukorból és a léből szirupot főzünk, eltávolítjuk róla a habot, és levesszük a tűzről. A barackokat behelyezzük a forró szirupba, és benne hagyjuk, amíg az egész kihűl. A gyümölcsöt és a szirupot külön-külön eltesszük hűvös helyre másnapig. Másnap ismét betesszük a barackot a szirupba, s addig főzzük, amíg a szirup megsűrűsödik. Az így elkészült dulcsácát levesszük a tűzről, üvegekbe tesszük és lekötjük.
Rebarbara cukorban
Elkészítése: Egy kg cukrot 3 dl vízzel sziruppá főzünk, a tetején képződő habot leszedjük, és a szirupot kihűtjük. Egy kg rebarbaraszárról a külső héjat letisztítjuk, egyforma, kb. 6 cm-es darabokra vágjuk, és citromos vízbe téve egy óra hosszat áztatjuk. Ezután az áztatóvízből kivéve tiszta vízben 2-3 percig főzzük, és szűrőkanállal kiszedve, lecsurgatva beletesszük a hideg szirupba. Ebben hagyjuk - hideg helyen, letakarva - két napig állni. Ezután a rebarbarát kiszedjük, a szirupot pedig 10 percig forraljuk, és ha kihűlt, visszatesszük a rebarbarát, majd ismét két napig állni hagyjuk. Ezt ismételjük háromszor, ekkor a rebarbara már nem enged több vizet, tehát a szirup sem veszít sűrűségéből. Az utolsó főzéskor a rebarbarát is beletesszük a szirupba, pár percig együtt forraljuk, de közben óvatosan kevergessük, nehogy leégjen. Ha teljesen kihűlt, széles szájú üvegekbe rakjuk, lekötjük, és a kamrába tesszük. Különleges ízű cukrozott gyümölcsünk lesz.
Sárgadinnye cukorban
Elkészítése: A félérett, kemény húsú sárgadinnye külső héját lehámozzuk, magját kikaparjuk, és a kisebb szeletekre vágott dinnyehúst erősen ecetes vízben 10 percig forraljuk, majd többször váltott hideg vízben kihűtjük. Ugyanannyi cukorból, mint amennyi a dinnyehús, egy kevés vízzel szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a gyümölcsöt, és 10 percig együtt főzzük. Félretesszük. Másnap a leszűrt szirupot sűrűre beforraljuk, újból beletesszük a dinnyét, és megint felforraljuk. Ha a leve ismét felhígulna, a következő nap a szirupot megint besűrítjük, majd az üvegekbe tett dinnyére öntjük, lekötjük, és száraz gőzbe tesszük. A szirupot ízesíthetjük egy darabka vaníliával vagy citromkarikákkal is.
Szamóca cukorban
Elkészítése: Egy kg kemény szemű, de érett szamócát vízzel leöblítünk, lecsumázunk és lecsurgatunk. Tálba tesszük, és ráöntjük 2-3 citrom kifacsart levét, amivel egy óráig állni hagyjuk. Közben 1 kg cukorból 1 dl vízzel sűrű szirupot főzünk, habját leszedjük, beletesszük a szamócát, felforraljuk, majd másnapig félretesszük. Ekkor a gyümölcsöt szűrőkanállal kiszedjük, üvegekbe rakjuk, levét sűrűre forraljuk, és ráöntjük. Ha kihűlt, lekötözzük, és 15 percig gőzben főzzük.
Szőlő, cukorban 1.
Elkészítése: A jól megmosott, lehetőleg muskotályos ízű szőlőfürtökről a szemeket ollóval levágjuk, és üvegekbe rakjuk. Sűrű szirupot főzünk (1 kg cukorhoz 3 dl vizet veszünk), és ha langyosra hűlt, ráöntjük a szőlőre. Szorosan lekötjük, és napos vagy meleg, száraz helyre tesszük néhány napra. Éjszakára takarjuk be pokrócba, hogy ne hűljön ki. Ezt addig ismételjük, amíg a szőlőszemek megsárgulnak, üvegszerűek lesznek. Ekkor a kamrába rakjuk.
Szőlő, cukorban 2.
Hozzávalók: 2 kg félérett, fekete szőlő, a sziruphoz: 1 kg cukor, 0,5 l víz. Időigényes.
Elkészítése: A szőlőfürtöket többször, váltott vízben megmossuk, és szitán lecsöpögtetjük. Hogy a szemek ne sérüljenek meg, és ne repedjenek fel, ollóval levágjuk a száráról, és azonnal kiforrázott, tiszta üvegekbe tesszük. A kristálycukorra ráöntjük a vizet és felforraljuk. A habját folyamatosan leszedegetjük, majd hagyjuk kihűlni. Langyosan rátöltjük a gyümölcsre, és az üvegeket szorosan, légmentesen lekötjük. Bekapcsoljuk a sütőt, takarékra állítjuk. Tepsibe tesszük az üvegeket, betoljuk a sütőbe, és két órán keresztül melegítjük. A sütő ajtaját résnyire nyitva hagyjuk. Ott is hagyjuk kihűlni. További 5 alkalommal, tehát összesen egy hétig "sütjük" a szőlőt. Ezután végleges helyére állítjuk. Sötét, szellős, hűvös helyen tároljuk.
Megjegyzés: Rendkívül finom csemege, rumos meggyel keverve ínyenceknek való édesség. Gyümölcssalátához is keverhetjük, de díszíthetünk vele fagylaltot, parfét, krémeket, habokat, pudingokat is. Nemcsak fekete szőlőből készíthető, hanem nem túl érett, pirosból és fehérből is. A fajtákat egy üvegen belül ne keverjük.
Tök cukorban
Elkészítése: A tököt legyaluljuk hosszú szálakra, mint a főzelékhez szoktuk, és ecetes vagy gyengén meszes vízben áztatjuk, ettől ugyanis kemény marad. A meszes víz után természetesen jól át kell mosni. Egy kg gyalult tökhöz 80 dkg cukrot és 3 dl vizet számítva szirupot főzünk, és vaníliával ízesítjük. A tököt a szirupban felfőzzük, leszűrjük, azután félretesszük. Másnap a szirupot leszűrjük, beforraljuk, újra a tökre öntjük, majd félretesszük. Ezt három napon keresztül ismételjük. Végül üvegekbe töltjük, lekötjük, és száraz gőzbe rakjuk.
Zöld dió cukorban
Elkészítése: A zöld dió akkor jó az eltevéshez, ha annyira zsenge, hogy tűvel könnyen átszúrhatjuk. Kb. 100 szem zöld diót több helyen megszurkálunk, és többször váltott hideg vízben 3 hétig áztatjuk. Ez alatt elveszti keserű ízét. Ekkor a vízből kivesszük, minden dióba beleszúrunk fél szem szegfűszeget, egy darabka fahéjat, citrom- és narancshéjat. A dió súlyával azonos mennyiségű cukorból, nagyon kevés vízzel sűrű szirupot főzünk, belerakjuk a diókat, és rövid ideig főzzük. Ügyeljünk arra, hogy a diók ne legyenek túl puhák vagy ráncosak. Fedő alatt hagyjuk egy napig állni, ekkor a diókat tegyük üvegekbe, a levét főzzük mézsűrűségűre és öntsük rá. Kihűlés után kötözzük le, és 10 percig gőzöljük.
Zöld mandula cukorban
Elkészítése: A mandula csak addig jó befőzésre, amíg egy tűt könnyen átszúrhatunk rajta, tehát még nem fás a héja. A mandulákat többször váltott vízben megmossuk, bolyhos bundájukat durva szövésű ruhával ledörzsöljük, többször átmossuk, majd ecetes vízben egy napig áztatjuk. A mandulával azonos súlyú cukrot főzünk egy darabka vaníliával, citromhéjjal és egy kevés vízzel. Közben a mandulát tiszta, citromos vízben 10 percig forraljuk, szűrőkanállal kiszedve a szirupba tesszük, és egyszer felforraljuk. Letakarva másnapig állni hagyjuk. Ekkor a szirupot leöntjük, sűrűre beforraljuk, a mandulát visszatesszük, és ismét felforraljuk. Forrón üvegekbe töltjük, lekötjük, és hűvös helyre rakjuk.
Zöld paradicsom cukorban
Elkészítése: Az apró, kemény zöld paradicsomokat megmossuk, és néhány órán át ecetes vagy gyengén meszes vízben áztatjuk (a víz éppen csak fehér legyen), majd többször váltott vízben jól lemossuk. Egy kg paradicsomhoz ugyanannyi cukorból nagyon sűrű szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a paradicsomot, 10 percig főzzük, azután félretesszük. Másnap a szirupot leszűrjük, beforraljuk, újra a gyümölcsre öntjük és félretesszük. Ezt három napon keresztül megismételjük. Utoljára a szirupba egy darabka vaníliát is teszünk, és a paradicsomot is átforrósítjuk benne. Üvegekbe töltjük, lekötjük, és száraz gőzbe rakjuk. Ezeket a cukrozott gyümölcsöket - a paradicsomról és a tökről rendszerint azt hiszik, hogy valami egzotikus gyümölcs - kompótos tál díszítésére, gyümölcskocsonyához, gyümölcsrizshez, vagy savanykás gyümölcsökkel gyümölcs-salátákhoz is használhatjuk.
Mézzel
A dzsemek mézzel való édesítése egészségvédelmi szempontból előnyös ugyan, de nagy hátránya, hogy erősen hígítja az alapanyagot. Ez ellen ikrás méz, vagy zselésítő anyagok, használatával védekezhetünk. Van azonban egy régóta alkalmazott módja is a dzsemek és lekvárok sűrítésének a hagyományos lekötési mód. Ennek lényege, hogy a lezáráshoz nem fémfedelet, hanem dupla celofánt használnak. Ez a papírszerű fólia ugyanis légáteresztő, így a készítmény tárolása során lassan besűrűsödik, és szokásos állagú lesz. Ebben az esetben a tartósítószert a két celofánréteg közé rakjuk. Ha az éléskamra levegője túl száraz, és a dzsem a vártnál gyorsabban sűrűsödik, akkor óvatosan csavarjuk rá az üvegre a fémfedelet, így a folyamat leállítható, és a kiszáradás elkerülhető. Erre a célra ne használjunk úgynevezett aromatartó celofánt, mert ennek igen magas a műanyagtartalma, ami meggátolja a párolgást. Amennyiben többféle dzsemet is konzerválunk, akkor a későbbi azonosíthatóság érdekében célszerű az üvegeket felcímkézni. A címkén tüntessük fel a tartósítás időpontját is. Mielőtt az üvegeket a végleges helyükre tesszük, a celofánt körös–körül vágjuk le róluk, hogy ezzel is csökkentsük a penészedés lehetőségét.
Almakompót
Elkészítése: 1 kg illatos rétesalmát mosás után vágjunk ketté, és vékonyan hámozzuk meg. A magház kimetszése után aprítsuk nagyobb kockákra, öblítsük át, és tegyük egy zománcozott fazékba. Öntsünk rá 1 liter vizet, adjunk hozzá 3–4 szem szegfűszeget, kb. fél mokkáskanálnyi egész fahéjat, és lefedve főzzük kb. 15 percig, amíg puhára fő. A kompót akkor jó, ha kissé szétfő az alma. Amikor megpuhult, vegyük le a tűzről, és keverjünk bele 2 evőkanál mézet. Ha lehűlt, tegyük hűtőszekrénybe. Hidegen, köretként tálaljuk. Télen kemény, kissé savanykás jonatánalmát is használhatunk hozzá, de ebben az esetben a lehűlt kompóthoz adjunk kevés citromlevet is. Igen finom kompótot készíthetünk aranyalmából. Ez a cseresznye nagyságú pirossal árnyalt sárga alma vadfajta. Ennek tudható az igen intenzív, kissé savanykás íze is. Sajnálatos, hogy ma már nem termesztik, ezért többnyire csak vidéken, elhagyott temetőkertekben lelhető fel. Ezeket az apró almákat nem szabad meghámozni, mivel az ízanyagok és a vitaminok túlnyomó része a héj, illetve a héj alatt található. Az egészben főtt gyümölcs magját nem célszerű lenyelni, mert az almamag kismértékben cianidot tartalmaz.
Az ínyencek szirti fanyarkából is készíthetnek kompótot. Ennek a kisméretű fának vagy bokrot alkotó cserjének a gyümölcse leginkább egy mini almához hasonlít. A borsó nagyságú almácskák színe fajtától függően a violától a sötétliláig sokféle árnyalatú lehet. A sötétebb gyümölcsök íze kissé fanyar és jellegtelen, de a világosabb színűek kifejezetten finomak. Ezeknek a fogyasztásánál is vigyázzunk a magra.
Almalekvár
Elkészítése: A megmosott, illatos rétesalmát vágjuk ketté, hámozzuk meg, és a magház kivágása után káposztareszelőn reszeljük le. Utána tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, és a Meggydzsemnél leírt módon főzzük min. 10 percig, amíg szétesik, és egyenletes sűrűségű péppé válik. Végül literenként 30 dg mézzel édesítsük. Csak savas ízű nyári alma használható hozzá. Hasonló módon készül a Birslekvár is. Mivel a birsalma jóval szárazabb, mint a rétesalma, öntsünk alá kevés vizet, nehogy leégjen. Az ínyencek víz helyett édes mustot adnak a lereszelt birsalmához vagy birskörtéhez, ami igen pikánssá teszi az ízét. Ebben az esetben az édesítéséhez literenként 20 dg méz is elegendő. A vízzel készült birslekvárt citromlével ízesítsük. Ezek a lekvárok legelőnyösebben palacsintatöltésre használhatók.
Áfonyadzsem
Elkészítése: A teljesen érett fekete áfonyát válogassuk át, és mossuk meg. Utána helyezzünk a húsdarálóba egy 8 mm. átmérőjű lyukakkal ellátott tárcsát, és hajtsuk át rajta a megtisztított gyümölcsöt. A zúzalékot tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, és a Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Végül literenként 20 dg mézzel édesítsük. Több mézet nem érdemes hozzáadni, mert akkor elveszíti jellegzetes savas ízét, és a konzervgyári dzsemekhez hasonló, agyoncukrozott ragaccsá válik. Vannak, akik egész bogyóból készítik ezt a dzsemet úgy, hogy kerámiatálban sütőbe helyezik, és addig hevítik, amíg levet enged, és összeesik. Előnye ennek a módszernek, hogy gusztusosabb lesz a dzsem, hátránya, hogy tovább kell főzni mint a zúzalékot, így sokat veszít az ízéből. Ismeretes még a tojásdad alakú vörös áfonya, de ez annyira savanyú, hogy önmagában nem fogyasztják, jobbára fagylaltokban, gyümölcskocsonyákban, likőrökben használják ízesítőként. A fentiekkel megegyező módon készül a Berkenyedzsem. A berkenyefajták közül legízletesebbnek tartott fekete berkenye ugyancsak Amerikában őshonos növény, de mostanában már nálunk is termesztik. Állaga és íze nagyon hasonló a fekete áfonyához, de a színe nem sötétkék, hanem valóban fekete, hamvas bevonattal.
Baracklekvár
Elkészítése: Mosás után a teljesen érett sárgabarackot kisebb adagokban dobjuk forró vízbe, majd kb. fél perc múlva egy tésztaszűrő kanállal szedjük ki, és ha kissé lehűlt, rántsuk le a héját. (Tovább ne főzzük, mert rásül a héja, és úgy kell lekapargatni a szétmállott gyümölcsről.) Azonnal is dolgozhatunk vele, ha a forró barackot egy pillanatra a hideg vizes csap alá tartjuk. Utána a héj nélküli gyümölcsöt magozzuk ki, és daráljuk le. Erre a célra műanyagházas húsdarálót használjunk. Helyezzünk a készülékbe egy 3 mm. átmérőjű lyukakkal ellátott tárcsát, és egyszerre, megszakítás nélkül hajtsuk át rajta a teljes mennyiségű barackot. Az így nyert gyümölcskocsonyát tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és sűrítsük be. Adalékanyagok nélkül a baracklekvárt legalább fél óráig kell főzni, hogy egyenletes sűrűségű péppé váljon. Utána a Sárgabarackdzsemmel, valamint, a Meggydzsemmel megegyező módon, járjunk el. Lekvárfőzésre a kevésbé lédús “lisztes” barackfajták a legalkalmasabbak. További előnyük még ezeknek a fajtáknak, hogy a magjuk nem keserű, így megszárítva jól felhasználhatjuk sütemények töltésére, de önmagában fogyasztva is kitűnő ízű csemege. Amennyiben valaki a jóval ízletesebb étkezési barackfajtákból (pl. rózsabarackból) kíván lekvárt főzni, akkor elkerülhetetlen a zselésítő anyagok használata, ugyanis ezek igen lédúsak. Ha nagyon apró a barack, és nincs türelmünk egyenként meghámozni, akkor héjastól is ledarálhatjuk. Ettől kissé kásás lesz ugyan a lekvár állaga, de süteményekbe alapanyagként így is használhatjuk.
Sokan a barack –, szilva – és körtelekvárt nem főzik, hanem tepsibe töltve megsütik. Ennek a kíméletes hőkezelésnek az, az előnye, hogy sokkal több íz – és zamatanyag marad a lekvárban, mintha nyílt láng felett sűrítenénk. A mézet ebben az esetben is a sütés utolsó fázisában lehet csak a gyümölcspéphez keverni. A különféle dzsemek és lekvárok sűrűségének a megállapításánál ügyeljünk arra, hogy a méz a cukorral ellentétben nem sűríti, hanem hígítja a masszát. Emiatt könnyen ikrásodó mézet (pl. napraforgó – vagy repceméz) célszerű használni az édesítéshez, így nem kell túlsűríteni, agyonfőzni a nyersanyagot. Ha nem tudunk napraforgó – vagy repcemézhez jutni, akkor a hígabb dzsemek készítésénél is ajánlatos kevés zselésítő anyagot használni az önteteknél leírt módon. A másik megoldás, hogy méz helyett szőlőcukrot teszünk bele. Mivel a szőlőcukor édesítő hatása nem éri el a mézét, 20 %–al többet adjunk hozzá. Nem árt még tudni, hogy a beszerzett gyümölcsből kb. fele mennyiségű lekvár lesz. Ugyanez az arány várható a legtöbb dzsemnél is. Kivételt képeznek a bogyós mezei gyümölcsök. Ezeknek a húsa ugyanis olyan kemény, hogy csak vízzel felfőzve dolgozhatók fel. A hozzáadott víz következtében a kész lekvár illetve dzsem mennyisége elérheti a tisztítatlan nyersanyag súlyát is.
Bodzaviráglé
Elkészítése: Szedjünk le 5–6 fej tenyérnyi méretű fehér bodzavirágot. Ügyeljünk arra, hogy akkor gyűjtsük, amikor a legtöbb sárga virágpor van rajta, mert ez adja az ivólé sajátos muskotályos ízét és illatát. A virágfürtöket tördeljük le a közös szárról, majd egy tésztaszűrőben hideg vízzel alaposan mossuk át. A megtisztított virágot tegyük egy 3 literes üvegbe, és öntsünk rá 2,5 liter előzőleg felforralt, és langyosra hűlt vizet. Keverjünk bele 20 dg mézet és 1 dl citromlevet, majd lefedve állítsuk az üveget hűvös helyre. 2–3 napig áztassuk úgy, hogy naponta legalább egyszer keverjük át. Végül szűrjük le, és töltsük palackokba.
Ez a rendkívül finom és érelmeszesedés ellen is hatásos ital hűtőszekrényben kb. 1 hétig, légmentesen lezárva pedig max. 2 hétig tartható el. A bodzavirágból készült ivólevet a dzsemeknél leírt módon hosszabb időre is tartósíthatjuk. Ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a felforralás következtében az ivólé C– vitamin–tartalma jelentős mértékben csökkenni fog. Ez azonban elkerülhető, ha nem ivólevet, hanem szörpöt készítünk a bodzavirágból, és lefagyasztjuk. Szörpkészítés esetén azonos mennyiségű vízhez — egy 5 literes üvegben — ötször annyi nyersanyagot adjunk. Ez a sűrű lé egyébként magas méztartalma következtében az egycsillagos hűtőszekrény mélyhűtő-terében még nem fagy meg. Normál hűtőtérben a szörp idényjellegű fogyasztás esetén sem tárolható, mert magas növényianyag–tartalma miatt 1–2 nap után erjedésnek indul. Fogyasztáskor négyszeres mennyiségű, szobahőmérsékletű ásványvízzel hígítsuk.
Amennyiben nincs fagyasztószekrényünk, és kénytelenek vagyunk tartósítószert alkalmazni, feltétlenül kerüljük a szalicilsav használatát. Helyette keverjünk az áztatóvízbe literenként 0,1 dg (1 csapott mokkáskanál) nátriumbenzoátot, és a palackokat hőkezelés nélkül zárjuk le. Ha a benzolsavat mindjárt az elején hozzákeverjük a vízhez, akkor 5–6 napig is áztathatjuk, így még áthatóbb íze lesz a szörpnek. Mellékesen megjegyezve létezik egy még kevésbé ártalmas tartósítószer, a káliumszorbát, amelyet egyelőre csak az ipar használ, kereskedelmi forgalomban nem kapható.
Megjegyzés: A bodza a gyomnövényekhez hasonlóan nem igényel telepítést, vidéken nagyon sok helyen vadon nő. Városokban, a parkokban, és a közeli ligetszerű erdőkben keressük. Az utak, vasutak mentén vagy a vegyi üzemek közelében található bokrokról az erős szennyeződés miatt ne gyűjtsünk virágot. Nálunk a bodzavirág optimális szedési ideje május vége. Mellesleg nyár végén a bodza fekete bogyójából idegzsába, köszvény és hurutos megbetegedések elleni gyógylekvár készíthető, a dzsemeknél leírt módon. Vigyázzunk azonban arra, hogy mind szörp, mind lekvár készítésére csak a fűrészelt levelű fekete bodza termése használható, az egyszál vesszőről kifejlődő kihegyezett levelű gyalogbodza termése enyhén mérgező. Ha jelentősebb mennyiségű bodzavirághoz jutunk, akkor a maradékot a csalánlevélhez hasonlóan meg is száríthatjuk. A szárukról lecsipkedett virágokból télen igen hatékony teát főzhetünk nátha és köhögés ellen. A fenti módon finom és illatos ivólé valamint szörp készíthető a nemes rózsák szirmából is. 1 fej bodzavirágnak 2 kinyílott rózsabimbó felel meg. A lehetőleg bordó színű permetmentes rózsaszirmot tavasszal vagy ősszel szerezzük be, mert a nyári melegben csökken a rózsa illóolaj és nedvességtartalma.
Csipkebogyóíz
Elkészítése: Október végén a vadrózsa teljesen érett, dércsípte, de még nem puha termését ollóval tisztítsuk meg a szárától, valamint a csumájától, és mosás után deszkán, egy éles késsel hosszában vágjuk ketté. Utána késsel kaparjuk ki belőle a szőrös magvas belső részt, majd a visszamaradt héjat erős vízsugár alatt mossuk meg újra. Öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, és közepes lángon, lefedve főzzük puhára. A leégés elkerülése érdekében gyakran keverjük meg, vagy tegyünk alá lángterelőt. Végül törjük át szitán, majd tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és a Meggydzsemnél leírt módon forraljuk pár percig. Ha túl sok massza maradt vissza, ne dobjuk el. Engedjük fel ismét vízzel, főzzük tovább, és újra törjük át. Lényegesen gyorsabb a Csipkebogyódzsem készítése. Itt a puhára főtt gyümölcshúst elegendő turmixgépben néhányszor megforgatni, hogy felaprózódjon. Ez a meggydzsemhez hasonló állagú változat nemcsak kiadósabb a lekvárnál, hanem vitaminokban is gazdagabb. Ebben az esetben azonban ügyeljünk arra, hogy a gyümölcshúsba nem kerülhet egyetlen szem mag sem. Literenként 20 dg mézzel édesítsük. Ennek a rendkívül ízletes gyümölcsnek a feldolgozási módja meglehetősen fáradságos, de csak így szabadulhatunk meg maradéktalanul az apró szőröktől. Sokan ugyanis azért nem kedvelik ezt a magas C– vitamin tartalmú gyógy-lekvárt, mert ezek a torokirritáló szőrök még szitán áttörve is benne maradnak a pépben. A bogyókat bőrkesztyűben szedjük, hogy a tövisek ne szurkálják össze a kezünket. Az sem árt, ha viszünk magunkkal egy köpenyt is, mert a belénk akadó tüskék igencsak megtépázhatják a pulóverünket vagy a kabátunkat. Hasonló módon kell feldolgozni az almarózsa termését, amely csak annyiban tér el a csipkebogyótól, hogy valamivel nagyobb méretű.
Egresdzsem
Elkészítése: Mosás után a kemény húsú, nem túl érett egres (népies nevén: köszméte) szárát és bibéjét ollóval távolítsuk el. Utána helyezzünk a húsdarálóba egy 8 mm. átmérőjű, lyukakkal ellátott tárcsát, és az újból megmosott gyümölcsöt hajtsuk át rajta. A gyümölcskocsonyát tegyük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, adjunk hozzá kilogrammonként 8 dg megmosott mazsolát, és a Meggydzsemnél leírt módon 10 percig főzzük. Végül keverjünk bele kilogrammonként 0,2 dl citromlevet, és literenként 30 dg mézzel édesítsük. A mazsolával készített egresdzsem abban különbözik a hagyományos változattól, hogy különleges, muskotályos íze van.
Megjegyzés: A köszmétekedvelők örömére már nem csak fehér, hanem eredendően vörös, sőt sárga és zöld színű egres is létezik. Ugyanígy készül a Jostadzsem, de ebbe ne tegyünk mazsolát. Miután az egres és a fekete ribiszke keresztezésével előállított josta apróbb szemű, ezért a ledarálásához 6 milliméteres tárcsát használjunk.
Eperdzsem
Elkészítése: Mosás után a fán termő eper száráról húzzuk le a gyümölcsvelőt, és egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékban, a Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 10 dg mézet használjunk. Jó minőségű dzsemet csak a sárgára, illetve feketére érett eperből kapunk. Ha a mézzel együtt kevés citromlevet is adunk hozzá, akkor markánsabbá tehetjük ennek a meglehetősen édeskés dzsemnek az ízét. Amennyiben magunk szedjük az epret, akkor célszerű a fa ágait megrázni, és a lehullott friss szemeket összegyűjteni, mivel ezek mindig érettek. Ha a fa alja nem füves, akkor terítsünk az ágak alá egy nagyobb műanyag fóliát, hogy megóvjuk a gyümölcsöt a szennyeződéstől. Eperfát egyébként vidéken szinte mindenütt lehet találni, az út menti fákról azonban az erős szennyeződés miatt ne gyűjtsünk gyümölcsöt. Eper szedéséhez lehetőleg ne a legjobb ruhánkat vegyük fel, mert különösen a fekete eper leve úgy megfogja, hogy jóformán lehetetlen kimosni.
Megjegyzés: Az ujjainkra tapadt lé miatt ne aggódjunk, mert 1–2 nap alatt le fog kopni. Szükség esetén dörzsöljük be a foltokat egy félbevágott citrommal, a gyümölcslevet ugyanis csak a citromlé képes a bőrünkről károsodás nélkül eltávolítani. Az intenzív festőanyagot tartalmazó gyümölcsök (pl. fekete eper, otelló szőlő) a fogainkat is megfestik. Ezt ne próbáljuk citromlével eltávolítani, mivel a citromsav megtámadja a fogínyt, és napokig tartó gyulladást okoz. Ép fogzománc esetén sötét foltok 1–2 nap alatt lekopnak. A sérült fogazatúak kerüljék ezeknek a gyümölcsöknek a fogyasztását.
Kiwis almalekvár mézzel
Hozzávalók: 4 db kiwi, 1 kg alma, 20 dkg cukor, 1 dl víz, 45 dkg méz.
Elkészítése: A kiwit meghámozzuk, megmossuk, és apróra vágjuk. Az almát megmossuk, megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk. Egy lábasban felmelegítjük a vizet, a mézet és a cukrot. Miután a cukor feloldódott, beletesszük a kiwit, és az almát. Lassú tűzön állandó keverés mellett főzzük. Forrón töltjük az előmelegített üvegekbe, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Kökénylekvár
Elkészítése: Októberben a dércsípte, vagyis teljesen érett kökényt tisztítsuk meg, és kevés vizet aláöntve, lefedve főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és takaréklángon állandóan kevergetve, a Meggydzsemnél leírt módon, sűrítsük be. Ha a gyümölcshúst nem tudjuk teljes egészében kipasszírozni, akkor a visszamaradt pépet engedjük fel kevés vízzel, és felforralva újra törjük át a szitán. Az ínyencek pár szem tisztított mandulát is kevernek bele. Mivel a kökény rendkívül savanyú, az édesítését ízlés szerint, kóstolás útján végezzük. Vigyázzunk azonban, hogy túl sok mézet ne adjunk hozzá, mert akkor elveszti azt a jellegzetes, fanyar ízét, amiért a legtöbben kedvelik ezt, a ritkán fellelhető bogyót. Ez a fekete áfonyához hasonló külsejű, gömbölyű, kékesfekete gyümölcs ugyanis jobbára csak vadon termő cserjéről, erdők szélén és mezőn gyűjthető. Hasonló módon készül a Somlekvár is, azzal a különbséggel, hogy a dércsípte, hosszúkás, bordóra érett bogyókra annyi vizet kell önteni, hogy ellepje. A somcserje egyébként már kiskertekben is megtalálható, mert igen finom bogyós termése miatt sokan ültetik. A különleges ízű mezei gyümölcseink közül egyre többen fedezik fel a gyógyhatású galagonyát is. A Galagonyalekvár elkészítési módja annyiban különbözik az előzőektől, hogy a megtisztított apró szemű, piros bogyókat főzés előtt (a kemény héja miatt) ujjal szét kell nyomkodni, és annyi vizet kell ráönteni, hogy egyharmadáig ellepje. Más lehetőség híján ezeket a mezei gyümölcsöket bioboltokban is beszerezhetjük, de arra számítsunk, hogy az áruk meglehetősen
Körte-sárgadinnye dzsem
Elkészítése: Három rész előzőleg megmosott őszi körtét vágjunk ketté, távolítsuk el belőle a magházat, majd hámozzuk meg, és vágjuk kisebb darabokra. Utána tisztítsunk meg a magjától egy rész sárgabélü cukordinnyét, a héját levágva szintén aprítsuk fel, majd a két gyümölcsöt összekeverve hajtsuk át egy 3 mm lyukátmérőjű tárcsával ellátott húsdarálón. Végül helyezzük a gyümölcskocsonyát egy zománcozott lábasba, és állandóan kevergetve kb. 20 percig sűrítsük. Az édesítéshez literenként 20 dg mézet használjunk.
Meggydzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű sötétbordóra érett meggyet mosás és tisztítás után fejtsük ki. A kimagvalt meggyet tegyük egy ismert űrtartalmú, külön erre a célra szolgáló zománcozott fazékba, és állandóan kevergetve, közepes tűzön főzzük, forrásponttól számítva kb. 15 percig. A keverést erre a célra fenntartott fa – vagy hőálló műanyag kanállal végezzük. Szétfőzés után tegyünk a becslés alapján meghatározott mennyiségű dzsemhez literenként 30 dg mézet, de tovább már ne főzzük, csak forraljuk össze a gyümölccsel. Aki nem bízik a szemmértékében, vagy nem találja megfelelőnek az előírt méz mennyiségét, az vegyen ki kevés dzsemet egy kistányérra, és kóstolással állapítsa meg, hogy mikor megfelelő az édessége. Az ínyencek mindig magjával együtt főzik a meggydzsemet, mert így áthatóbb a zamata. Ennek legegyszerűbb módja, hogy kilogrammonként 1 evőkanál magot megmosunk, és kalapáccsal apró szilánkokra törjük. Ezután a héjával kevert, összezúzott magvakat töltsük fehér tüllzacskóba, és az edény füléhez kötve főzzük bele a dzsembe. A zacskót a méz hozzáadása előtt távolítsuk el belőle, de előtte a keverőkanállal nyomkodjuk az edény oldalához, hogy a benne lévő lé kicsorogjon.
A forró dzsemet töltsük jól záródó, széles szájú kis üvegekbe, és szárazgőzben tartósítsuk.
Megjegyzés: A hazai fajták közül a legjobb ízű dzsem, valamint a rostos meggylé az apró szemű cigánymeggyből készíthető. A meggyet cseresznyével fele–fele arányban keverve is főzhetjük, ebben az esetben az édesítéshez elegendő literenként 20 dg méz. Sajnos a felbontott dzsem még hűtőszekrényben sem tartható el 1 hétnél tovább. Nyugodtan berakhatjuk azonban a mélyhűtő rekeszbe is, mert a magas méztartalom meggátolja a gyümölcs teljes átfagyását.
Narancsdzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű lehetőleg Jaffa narancsot és negyedannyi vékony héjú citromot meleg vízben, tiszta körömkefével alaposan mossunk meg. A legkülső sárga héját leheletvékonyan reszeljük le, majd tisztítsuk meg, és válasszuk szét gerezdekre mindkét gyümölcsöt. Az egyes gerezdeket vágjuk 4–5 darabra, és közben szedjük ki belőlük a magokat is. Ezután adjuk hozzá a reszelt héjat, és egy ismert űrtartalmú, zománcozott fazékban a Meggydzsemnél leírt módon főzzük kb. 15 percig. Az édesítéshez literenként 40 dg mézet használjunk. Ugyanezen a módon érett grépfrútból is készíthetünk finom dzsemet. Citrom helyett negyedannyi narancsot adjunk hozzá, és 50 dg mézzel édesítsük. Ha az egyes gerezdek hártyáit is lefejtjük, akkor a citrusfélékre jellemző keserű íz maradékától is megszabadulhatunk. Az ily módon készített dzsemet csak 10 percig főzzük, az édesítéshez pedig elegendő literenként 30 dg, illetve Grépfrút-dzsem esetén 40 dg méz is. A lefejtett hártyát és a magvakat ne dobjuk el, hanem töltsük egy fehér tüllből készült zacskóba, és az edény füléhez kötve főzzük bele a dzsembe. A citrusféléknél ugyanis az egyes gerezdek közötti hártyában és a magvakban található a gyümölcs pektintartalmának túlnyomó része, ha ezt nem főzzük ki belőle, akkor adalékanyagok nélkül nehezen fog besűrűsödni. A zacskót a méz hozzáadása előtt távolítsuk el a dzsemből, de előtte nyomkodjuk ki a benne levő levet.
A fentiekhez hasonló módon készül a Citromdzsem is, esetleg 1–1 darab naranccsal vagy grépfrúttal ízesítve. Sokan nem reszelik le a citrom héját, hanem lehántás után vékony szeletekre vágják, és az egészet hozzáadják a dzsemhez. A normál citromdzsem édesítéséhez literenként 60 dg illetve a hártya lefejtése esetén 50 dg mézet használjunk. A héjastól készült kesernyés változathoz ennél többre van szükség. A pontos mennyiséget kóstolás útján állapítsuk meg.
Mézes dió
Elkészítése: A friss dióbélről a barna hártyát is lehúzzuk, és az így megtisztított gerezdeket kisebb üvegekbe rakjuk. Annyi hígítás nélküli mézet öntünk rá, amennyi jól ellepi, lekötjük, és a víz forrásától számított 10 percig gőzöljük.
Mézes körte
Elkészítése: Érett, de kemény nagyobb körtéket meghámozunk, félbe- vagy negyedekbe vágunk, magházát kiszedjük, és fele víz-fele méz keverékben egészen puhára főzzük. Ezután szűrőkanállal kiszedjük, laposra nyomjuk, és porcukorral beszórva tepsibe egymás mellé tesszük. Egy megvajazott fehér papírral letakarjuk - a vajas rész legyen alul - és gyengén melegített sütőben, a sütő ajtaját kissé nyitva hagyva szárítjuk. Közben a mézes szirupban újabb adag körtét főzhetünk. Ha a körtéket már mind megfőztük, a mézes szirupot egészen sűrűre beforraljuk, a körtéket szűrőlapátra téve még egyszer belemártjuk, majd ismét száradni tesszük (esetleg tüllel letakarva a napra). Ha már nem ragacsosak, azaz tetejükön a cukor már száraz, lapos, széles szájú üvegekbe rakjuk, lekötjük és a kamrába, hűvös helyre tesszük. Cukrozott gyümölcsként püspökkenyérhez, gyümölcsrizshez stb. használhatjuk.
Mézes mandula
Hozzávalók: friss, már csonthéjas mandula bele tetszés szerinti mennyiségben, folyékony méz. Munkaigényes. Különlegesség.
Elkészítése: A mandulabelet szűrőkanálban forrásban lévő vízbe merítjük, és az újraforrástól számított 3 percig főzzük. Kiemeljük a vízből, és azonnal lehúzzuk a felrepedezett héját. A megtisztított, fehér mandulákkal apró üvegeket háromnegyed részig töltünk, és annyi folyékony mézet öntünk rá, amennyi ellepi a gyümölcsöt. (Ha a méz nem elég folyékony, a mézesüvegeket állítsuk forró vízbe, és addig hagyjuk benne, amíg láthatóan folyékonnyá nem válik.) Az üvegeket lekötjük, és gőzölőfazékba tesszük. A víz forrásától számított 10 percig gőzöljük, vagyis addig, amíg az üvegben lévő méz gyöngyözni kezd, de még nem forr. A vízben hagyjuk kihűlni, majd végleges helyére állítjuk.
Megjegyzés: Annyira finom, hogy megéri rászánni egy-két órát a mandula lehéjazására, hiszen egész télen csemegézhetünk belőle. Torták, sütemények tetején igen dekoratív. Mandulaparféba is beledarálhatunk néhány szemet.
Mézes ringló
Elkészítése: A még nem puha, hibátlan ringlót fele méz-fele víz keverékben csak addig főzzük, amíg a héja kezd felrepedni. Ekkor szűrőkanállal kiszedjük, és a magokat a szár felőli részen óvatosan kinyomjuk, hogy a gyümölcs egybe maradjon. A ringlókat porcukorba forgatjuk, zománcos tepsibe szorosan egymás mellé rakjuk, és gyenge tűznél - nyitott sütőajtónál - vagy napon szárítjuk.
Mézes szilvabefőtt
Elkészítése: A száratlanított, megmosott, kimagozott, félbevágott szilvát 0,5 dl-es széles szájú üvegekbe rétegezve rakjuk. Közben ízlés szerint rászórunk fahéjat és szegfűszeget. Felöntjük annyi mézzel, hogy az teljesen ellepje a szilvát. Kiváló csemegéhez jutunk.
Őszibarackdzsem
Elkészítése: Mosás után az őszibarackot magozzuk ki, és a kettéválasztott barackokat további 5–6 darabra vágva helyezzük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, majd a Meggydzsemnél leírt módon kb. 15 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 30 dg mézet használjunk. Jó minőségű dzsemet csak a nyár végén, illetve kora ősszel érő magvaváló, kásás őszibarackfajtákból lehet készíteni. Ezek közül különösen kiemelkedő ízű és nálunk legelterjedtebb a sampion fajta. Még intenzívebbé válik az őszibarack íze, ha a mézzel együtt hozzákeverünk literenként 1 evőkanál citromlevet is.
Megjegyzés: Ezt a dzsemet elkészíthetjük puhára érett nektarinból, azaz kopasz őszibarackból is. A Nektarin-dzsem íze egyébként inkább hasonlít a ringlószilvához, mint az őszibarackhoz.
Ribizlidzsem
Elkészítése: A megmosott ribizlit gondosan kiválogatva szemezzük le a száráról. Helyezzünk a húsdarálóba egy 6 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát, és a megtisztított gyümölcsöt hajtsuk át rajta. Amennyiben ennél kisebb lyukátmérőjű tárcsát használunk, akkor a darálót a ribizlimag eltömi, és gyakran kell tisztítani. Ezután a szétzúzott gyümölcsöt szitán törjük át. Az áttörés legcélszerűbb módja, hogy a gyümölcspépet nagyméretű fakanállal addig kevergetjük, amíg félszáraz lesz. (Erre a célra egyébként már gyártanak tölcsér alakú, hajtókaros célkészüléket is.)
A sűrű rostos levet tegyük félre, a visszamaradt masszára pedig öntsünk annyi vizet, hogy ellepje, majd jól keverjük össze, és hagyjuk egy ideig ázni. Utána a kiázott pépet újra törjük át a szitán egy másik edénybe. Az így nyert gyümölcslevet ivóléként fogyasszuk. Ha túl savanyúnak találjuk, keverjünk bele egy kis mézet. A visszamaradt masszát egy előzőleg megtisztított 5 literes befőttesüvegbe töltve öntsük fel bő vízzel, és kézzel szétnyomkodva lazítsuk fel. Várjuk meg, amíg a ribizli magja leül az aljára, a héja pedig felemelkedik. Ekkor óvatosan öntsük le a héját egy szűrőkanálba mindaddig, amíg a maggal kevert részhez érünk. Ezután újra öntsünk vizet a pépre, és az előbbiek szerint a maradék héját is szűrjük le róla.
A leszűrt héjból nyomkodjuk ki a vizet, és adjuk az először leszűrt rostos léhez, majd egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasban sűrítsük be. Ezt a műveletet a Meggydzsemnél leírt módon min. 25 percig végezzük. Nem szükséges olyan sokáig főzni a pépet, ha kevés zselésítő anyagot keverünk bele. Az édesítéshez literenként 40 dg mézet használjunk. Aki nyersen is kedveli a ribizlit, az csak 30 dg mézet tegyen bele, mert így jobban megőrzi a gyümölcs eredeti savas ízét. A legfinomabb dzsem az apró szemű, intenzív ízhatású ribizlifajtákból készíthető. Ha nagyon apró a ribizli, akkor a darálásnál 5 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát használjunk. A kuriózumok kedvelői, fehér ribizliből is készíthetnek dzsemet. Sajnos egyelőre csak kiskertekben találkozhatunk ezzel a fajtával, pedig bővebb termést ad, mint a piros változata. Arra azonban számítsunk, hogy az íze nem olyan markáns, mint a piros változatoké.
Megjegyzés: A ribizli sokak által kedvelt változata a feketeribiszke. Sajnos, a feketeribiszke vastag héja az áztatás során nem úszik fel a víz felszínére, ezért ebből a vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdag gyümölcsből csak öntetet készíthetünk a Málnadzsem után leírt módon. A besűrített rostos levet literenként 30 dg mézzel édesítsük. Más gyümölcsökkel ellentétben a feketeribiszke nagy előnye, hogy hatóanyagait a hőkezelés során sem veszíti el, és a helytelen táplálkozásból eredő mérgeken kívül eltávolítja a szervezetből a fémsókat, valamint a sugárzó izotópokat is.
Sárgabarackdzsem
Elkészítése: Mosás után a sárga – vagy más néven kajszibarackot magozzuk ki, és a kettéválasztott barackokat további 4–5 darabra vágva helyezzük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, majd a Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 30 dg mézet használjunk. A visszamaradt magot ne dobjuk el, mert megszárítva és ledarálva igen jól használható vaníliás kiflibe vagy marcipánba. A tisztára mosott magot újságpapíron szétterítve tegyük a tűző napra, majd amikor a héja megszikkadt, félárnyékos helyen folytassuk a szárítást. Erre azért van szükség, mivel a napon hagyott mag csontkeménnyé szárad, a belseje vékony, taplószerű lemezzé aszalódik össze, a végig árnyékban szárított belseje pedig megpenészedik, mire a héja kiszárad. Előzőleg törjünk fel egyet, mert nem mindegyik fajta ehető. A szárítást ne halogassuk sokáig, mivel az egy csomóban hagyott nedves mag rohamosan romlik. A rózsabarack magjával ne próbálkozzunk, mert biztosan keserű.
Sárgadinnyedzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű sárgadinnyét mosás után tisztítsuk meg a magjától és a héjától, majd kisebb kockákra vágva helyezzük egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba. Tegyünk bele fél vaníliarudat, majd teljes lángon állandóan kevergetve a Meggydzsemnél leírt módon főzzük kb. 10 percig, amíg a gyümölcs, levet enged, és szétesik. Végül adjunk hozzá literenként 4 evőkanál citromlevet, és literenként 20 dg mézzel édesítsük.
Megjegyzés: Aki túl hígnak találja ezt a dzsemet, tegyen bele kevés agaragart.
Szamócadzsem
Elkészítése: Mosás és tisztítás után a földiepernek is nevezett szamócát kézzel zúzzuk bele egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, majd a Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 30 dg mézet használjunk. A szamóca nem utóérő gyümölcs, ezért mind dzsem készítésére, mind nyers fogyasztásra csak teljesen éretten szabad leszedni, illetve megvásárolni. Ügyeljünk arra is, hogy a csumáját csak mosás után távolítsuk el, mert az üregükbe jutó víz eláztatja, ízetlenné teszi a gyümölcsöt.
Szederdzsem
Elkészítése: A földiszedernek is nevezett, szúrós indájú bokrokon termő, ritka gyümölcsöt alapos átválogatás után váltott vízben mossuk meg, és egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasban, a Meggydzsemnél leírt módon min. 25 percig sűrítsük. Az édesítéshez literenként 30 dg mézet használjunk.
Megjegyzés: Ugyanígy készíthetünk dzsemet az eper és a szeder hibridizációjából származó tüskenélküli szederből. Ezt kb. 10 percig főzzük, a teljesen érett gyümölcs édesítéséhez literenként ugyancsak 30 dg mézet használjunk.
Szilvadzsem
Elkészítése: Mosás után 5–6 darabban vágjuk le a szilva húsát a magról, és helyezzük egy ismert űrtartalmú zománcozott fazékba, majd a Meggydzsemnél leírt módon kb. 10 percig főzzük. Az édesítéshez literenként 20 dg mézet használjunk. Jó minőségű dzsemet csak a kásás, savanykás ízű, nem magvaváló szilvafajtákból lehet készíteni. Ezeket az különbözteti meg az édesebb étkezési szilvától, hogy a héjuk könnyen lefejthető, az alatta levő gyümölcshús pedig lekvárszerűen szétnyomható. Finom dzsemet készíthetünk nem magvaváló ringlószilvából is, de igazán jó íze csak az apró szemű, vadon termő kék színű ringlónak van. Ma még sokan vannak, akik a szilvából nem dzsemet, hanem lekvárt készítenek. Az agyonfőzött, összepödörődött héjú szilvalekvárnak azonban koránt sincs olyan jó íze, mint a szilvadzsemnek. Aki azonban továbbra is ragaszkodik hozzá, az ne savanykás, hanem édes magvaváló szilvát használjon lekvárfőzésre. A hazai fajták közül legalkalmasabb erre a célra a szeptemberben érő besztercei szilva. Akkor célszerű beszerezni, amikor a gyümölcs szár felőli vége kezd ráncosodni, mert ebben az állapotban a legmagasabb a cukortartalma. Ez esetben a lekvár már nem szorul külön édesítésre. A lekvárnak való szilvát ketté kell választani, és a mag eltávolítása után addig kell főzni, amíg pasztává sűrűsödik.
Szőlődzsem
Elkészítése: A kívánt mennyiségű, vastag héjú szőlőt mosás után szemezzük le, és az átválogatott szemekből nyomkodjuk ki a kocsonyát, a héját pedig tegyük félre. Utána öntsük a gyümölcspépet egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és közepes lángon, lefedve, forraljuk legalább 10 percig, majd ezt a szétesett, magvas masszát a Ribizlidzsemnél leírt módon törjük át szitán. Ehhez a mag nélküli kocsonyához adjuk hozzá a szőlő héját, és állandó kevergetés mellett a Meggydzsemnél leírtak szerint min. 25 percig sűrítsük. Az édesítéshez literenként 10 dg mézet használjunk. A hazai fajták közül az otelló szőlőből készíthető a legfinomabb dzsem. Ügyeljünk arra, hogy ez a direkt termő szőlőfajta szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhán, ezért a feldolgozásnál viseljünk kötényt.
Vegyes gyümölcsíz
Elkészítése: Vannak gyümölcsök, amelyek önmagukban finomak ugyan, de lekvárrá vagy dzsemmé sűrítve jellegtelen ízük van (pl. körte, cseresznye). Más gyümölcsökkel keverve azonban igen különleges, kellemes ízt eredményeznek. Az ily módon készített lekvárok közül legismertebb a körte és a sárgadinnye keveréke, mely a következő módon készíthető el. Három rész előzőleg megmosott őszi körtét vágjunk ketté, távolítsuk el belőle a magházat, majd hámozzuk meg, és vágjuk kisebb darabokra. Utána tisztítsunk meg a magjától egy rész sárgabélü cukordinnyét, és a héját levágva szintén aprítsuk fel, majd mindkét gyümölcsöt egyszerre hajtsuk át egy 3 mm lyukátmérőjű tárcsával ellátott húsdarálón. Végül helyezzük a gyümölcskocsonyát egy ismert űrtartalmú zománcozott lábasba, és a Meggydzsemnél leírt módon kb. 20 percig sűrítsük. Az édesítéshez literenként 20 dg mézet használjunk. Hasonlóan különleges ízt ad a rétesalma és a birsalma vagy a zöldbél cukordinnye és az őszibarack, illetve a cseresznye és a meggy összeházasítása, de más gyümölcsök párosításával is sikerrel próbálkozhatunk. (Az eltérő főzési idő miatt a megtisztított és feldarabolt birsalmát ledarálás előtt pároljuk puhára.) A pikáns ízek kedvelői kevés rumaromát is tesznek ezekbe a dzsemekbe. A kísérletezésbe érdemes bevonni a rebarbarát is, mert ennek a zöldségnek a savas íze nem mindennapi zamatot kölcsönöz a különféle gyümölcsöknek. Akinek módja van rá, egzotikus gyümölcsökkel is próbálkozhat. Ezen az úton haladva biztos sikerre számíthatunk a sárgabarack és a kivi, valamint a szamóca és a papaya elegyével.

Ivólének az egyik legfinomabb és leggazdaságosabb gyümölcsünk a szőlő. 1 kg vékony héjú szőlőből kb. 7 dl színmust várható. Erre a célra ne vásároljunk csemegeszőlőt, mivel a vékony héjú étkezési szőlőből (pl. saszla, szlanka) kinyert lé émelyítően édes. Sokkal jobban járunk, ha borszőlőt veszünk, mert ezeknek a fajtáknak a kissé savas, fanyar íze jóval finomabb és üdítőbb mustot eredményez, ráadásul az áruk is olcsóbb, mint a csemegeszőlőké. Amennyiben módunkban áll, kék színű szőlőt válasszunk, mivel ennek a leve megóv bennünket a szívinfarktustól is. Egy amerikai tudós nemrég mutatta ki, hogy a vörös mustban “reservatrol” nevű anyag van, ami csökkenti a koleszterinszintet, és javítja a vér viszkozitását (folyékonyságát). Valószínűleg ezért tartják sokan egészségesnek a vörösbor fogyasztását. A bor azonban alkoholt is tartalmaz, ami köztudottan árt a szervezetnek, a vörös szőlőlé viszont korlátlan mennyiségben iható. Egyébként a hazai borszőlők közül a hárslevelű, a muskotály és az ezerjó fajták nem csupán must készítésére kiválóak, hanem étkezési szőlőként is fogyaszthatók. Kellemes, kissé savanykás ízük, vékony héjuk, kevés magot tartalmazó, ropogós rostállományuk alapján az ínyencek körében is kedvelt különlegességnek számítanak.

Limonádé készítésénél a meleg vízben alaposan megmosott citrom héját kifacsarás előtt célszerű lereszelni, mivel a reszelt citromhéj szőlőcukorral vagy kevés mézzel összekeverve sokáig eltartható, és kiválóan alkalmas sütemények ízesítésére. Csavaros tetejű kis üvegben, mélyhűtőbe rakva tároljuk. Mielőtt a fémfedelet felhelyeznénk, szórjunk a szorosan lenyomkodott citromhéjra is egy réteg cukrot, illetve csurgassunk rá kevés mézet. A citromhéj üvegbe töltése után a tányérba kiszivárgott levét ne öntsük rá, hanem keverjük az előzőleg kifacsart citromléhez. Az ily módon aromásított citromléből fantasztikusan finom és illatos limonádét, illetve teát készíthetünk. Ezt azonban csak friss citrommal tudjuk megtenni, mert ha fonnyadt, akkor már nem szivárog ki illóolaj a héjából. Abban az esetben is reszeljük le a héját, ha nem készítünk süteményeket. Kevés citromlével keverjük össze, és fokhagymapréssel sajtoljuk az eszenciáját a többi léhez. A citromhéjnak ugyanis nem csak az aromája kiváló, hanem a gyógyhatása is jelentős. A citromfacsarás során visszamaradt rostot se dobjuk el, hanem keverjük össze mézzel, és tegyük hűtőszekrénybe. Ez az értéktelennek tűnő pép nem csak kellemes ízű csemege, hanem nyersen fogyasztva az egyik leghatékonyabb C – vitamin–forrás. Ha 1–2 órán belül nem tudjuk elfogyasztani a teljes mennyiséget, akkor rakjuk a mélyhűtőbe, mert megkeseredik.

Eltevések cukor nélkül (válogatás)
Almapüré
Elkészítése: Megmosott, meghámozott almákat lereszelünk, és egy kevés vizet öntve alá - nehogy lesüljön - hibátlan zománcú lábosban péppé főzzük. Amikor az alma már egészen szétfőtt, megpuhult és leve sincs, kisebb üvegekbe töltjük, a tetejére egy csipetnyi szalicilt szórunk, és jól lekötözzük. Az üvegeket kigőzöljük, és a vízben hagyjuk kihűlni.
Birsalma
Elkészítése: A megmosott birsalmát meghámozzuk, cikkekre vágjuk, magházát kivágva, kisebb kockákra vágjuk, mint ahogyan levesnek vagy mártásnak szoktuk használni. A birsalmakockákat szorosan üvegekbe rakjuk, felöntjük hideg vízzel, a tetejér