vereckei káposztás paszuly
Régi kárpátaljai hagyományt elevenítünk fel, amikor advent második vagy harmadik vasárnapján összejön a család és felköszöntjük azokat, akik névnapjára a karácsonyi ragyogás árnyékot vet, azaz az Évákat és a Viktóriákat (dec 23. és 24.) Ebből az alkalomból készül a káposztás bab, ami méltó nyitánya a december utolsó hetében menetrendszerűen bekövetkező zabakúrának.
Sokan vagyunk, ezért nagy mennyiséget készül, ami azért sem lehet probléma, mert sokáig eltartható és azon ételek egyike, amit minél többször melegítek, annál finomabb.
Beszerzek egy fej káposztát, egy kiló savanyú káposztát, valamilyen füstölt húst, ami lehet tarja, oldalas, libacomb, vagy ezek mind és egy pár füstölt kolbászt. Ez utóbbinál arra vigyázok, hogy elég kemény legyen ahhoz, hogy ne főjön szét, tehát a nyámnyám puha parasztkolbászok egy része erre alkalmatlan. Vásárolok még fél kiló fehérbabot és húsz deka laskagombát, aztán indulok hazafelé, lehetőleg nem tömegközlekedve, mert a szatyraimből olyan penetra árad, amitől ösztönösen arrébb húzódna minden utastárs.
A babot egy éjszakára beáztatom. Másnap egy közepes fazékban sós vízben, lassú tűzön és lefedve majdnem puhára főzöm. Kezdő szakácsművészek kedvéért jegyzem meg, hogy a bab főzés közben képes a háromszorosára nőni, amit célszerű a főzőedény méreténél figyelembe venni.
Egy másik, az előbbinél jóval nagyobb fazék aljába kevés olajat löttyintek és három fej vékonyra szeletelt vöröshagymát megfonnyasztok rajta, majd rádobom a káposztafej felét, torzsa nélkül és vékonyra felszeletelve. Folyamatosan kevergetem, közben nagyon kicsit megsózom és vigyázok, nehogy odakapjon az alja. Ezt addig csinálom, amíg össze nem esik. Ekkor hozzákeverem a savanyúkáposztát, amit előtte eszembe sem jutott az értékes levétől kinyomkodással megfosztani, és továbbra is lassú tűzön, néha megkeverve párolom. Ha szükséges, az elfőtt levét kevés száraz fehérborral pótolom. Ha a szakács száradásnak indulna, azt is ezzel a nedűvel óvom az állagromlástól.
Amikor a kétféle káposzta már nem nagyon különböztethető meg egymástól - ez az összekeveréstől számított 10-15 perc - akkor ráteszem a feldarabolt füstölt húsokat, jól elkeverem, megkóstolom hogy elég sós-e (vigyázat, a húsokból még előkerül némi só) ellenőrzöm a lémennyiséget, nehogy odaégjen, és lefedve nagyon lassú tűzön otthagyom egy órára. Néha persze ránézek, nehogy a kesernyés szag figyelmeztessen hogy nagy a láng, vagy elfogyott a lé.
Végül a káposztára rádobom a félaranyszira vágott kolbászt, az ujjnyi darabokra szedett laskagombát, hozzákeverem a babot, amiről előbb leöntöttem a főzőlevét, óvatosan összekeverem és még egy húsz percet főzöm, nagyon kis lángon és nagyon lefedve.
Kárpátalján a népek tálalás előtt lisztes habarással dúsítják, medwe csak bőven meglocsolja finom házi tejföllel, foszlósbélű, friss, fehér kenyeret ad hozzá, amit saját maga sütött, aztán csak szerénykedik, amíg a vendégsereg beburkolja az alkotását és megígéri, hogy leírja a receptet, de erre soha nem kerül sor ;o))))