moussaka (rakott padlizsán)
Amikor Ázsiába visz a jódógom, majdnem mindenütt édes-savanyú sertést kérek, mert még ebből az étekből két egyformával KÜLFÖLDÖN soha nem találkoztam, ahány szakács, annyiféle elkészítési mód. (azt meg ne firtassuk, hogy sok budapesti kínai vendéglőben miért tökegyforma)
Görögországban a velem általában együtt nyaraló hölgyek ugyanígy vannak a muszakával,
MINDEN ESTE ezt a görög nemzeti ételt vacsorázták. És erre is igaz volt: ahány étterem, annyiféle elkészítés. Volt ahol krumplit is tettek bele, másütt kis vasserpenyőkben csinálták és tartották melegen az adagokat, de egyben megegyeztek: nem nagyon panaszkodhattunk rájuk.Én itthon a saját ízlésünk szerint csinálom, s már az illatok idézik a forró nyári napokat. Babrás, időigényes dolog, de nagyon megéri, mert finom és nagyon nagy balfácánság kell az elrontásához.Három padlizsánt hosszában felszeletelek ujjnyi vastag darabokra, vastagon besózom és félreteszem. Fél kiló sertéslapockát jól megmosok, majd nagyobb darabokra vágom és megdarálom. Két fej hagymát félbe, aztán hajszálvékony szeletekbe vágok. Serpenyőben olajat forrósítok (nem írom hogy mennyit, általában odalöttyintek egy keveset, attól függően, hogy mi mindent pirítok majd rajta) megfonnyasztom rajta a hagymát, majd ráteszem a darált húst. Kevergetés közben a darálóból majdnem egy darabban kikerült húspépet szétnyomkodom egészen apróra és addig pirítom, amíg ki nem fehéredik. Ha ez megtörtént, akkor megsózom és rászórok egy púpozott evőkanál oreganót. Ha szükséges, nagyon kevés vizet öntök alá, de általában nem szükséges, ha időben mérsékelem a lángot, akkor a sótól a hús kienged annyi lét magából, amennyiben megpárolódik. Ennél a pontnál fedőt rá, és takarékon hadd szóljon! Csak arra kell odafigyelni, nehogy megégjen, ezért célszerű néha ránézni a következő munkamozzanatok közben.
Következik a besamel, vagy a tejmártás. Egy evőkanál margarinból és két evőkanál lisztből világos rántást csinálok (kezdő koromban lemartam magam az ilyen szaxövegektől, ezért sorstársaimnak: mérsékelt tűzön elkezdem hevíteni a margarint, amíg teljesen fel nem olvad. Ekkor rászórom a lisztet és kevergetem, amíg el nem kezd színesedni: akkor még világos. Később barnul, akkor sötét. Még később fekete és akkor elébb tessék elzárni a gázt, kiszellőztetni a lakást, türelemmel viselni a családtagok jogos szemrehányásait, a szemétbe kapirgálni az egészet és kezdeni elölről)
Amíg a rántás készül, érdemes 7-8 deci tejet felforrósítani, aztán ezzel a rántás szépen lassan és folyamatos keverés közepette felengedni. Ne tessenek megijedni, irtózatosan fog sisteregni, de a keverést nem szabad feladni, mert összecsomósodik. Ha a végeredmény csomós, az sem baj, át lehet passzírozni egy szitán, vagy nagyobb szűrön. Amikor már nem olyan vészes a dolog, tehát nem kell olyan folyamatosan keverni, akkor menjen bele egy csipet cukor, egy kávéskanál só és egy teáskanál fahéj. Ez nem tréfa, itthon főleg édes sütikbe kerül a fahéj, a görök és a török konyha viszont bátran használja másképp is.
Megkóstolom a besamelt és a húst (ez addig vagy odaégett, vagy időben elzártam alatta a tüzet), és visszatérek a padlizsánhoz, ami randa, barnás levet engedett. A kóstolás eredményétől függően ezt a lét vagy leöblítem (ha a többi túl sós) vagy papírtörlővel leitatom (ha nem túl sós). Egy másik serpenyőben olajat hevítek és ebben szépen megsütöm a padlizsánszeleteket, csak úgy hirtelen, amíg a felülete el nem kezd színeződni. Mivel a padlizsán nagyon szereti magába szívni az olajat, néha utána kell löttyinteni egy kicsit. Ha öblítettem a szeleteket és utána nem itattam le róla a vizet, akkor eszelősen fröcsköl.
A kész padlizsánt egy ovális formájú jénai tál (tűzálló üvegedény) aljába szépen elrendezgetem. Ha kész, akkor elegyengetem rajta a húst, végül a besamelt. Aki szereti (mint én) szórhat a tetejére reszelt parmezánt, vagy eidami sajtot. Lefedem és irány a sütő, ahol minimum fél órán keresztül, 200 fokon alakul. Akkor jó, ha az oldalán látszik a rotyogás és az üvegedény két része összeragad a közé égett folyadéktól. A végén leveszem róla a tetőt, és mérsékelt tűzen, úgy 150 fok körül hagyom száradni, illetve a tetejét pirulni - kábé 15 percig. És jó, ha ugyanennyit pihen, mielőtt nekilátunk.